2024. december 21., szombat

Száriziktől a hőszivattyúig

Nem mindegy, hogy mivel fűtünk

Ezekben a napokban, talán észrevétlenül is, de naponta téma a fűtés. Hol van jó meleg, hol nem kielégítő a fűtés, mivel olcsóbb fűteni, mennyibe kerül a szén, vagy a tűzifa, mekkora összeg szerepel a gázszolgáltató által küldött számlán, – ilyenekről beszélnek az emberek. Nem mindig foglalkoztatott bennünket azonban ilyen intenzíven az, hogy takarékoskodni kell a fűtéssel, még ha ösztönösen spóroltunk is. Dr. Szőke Anna néprajzkutató elmondta, hogy amikor – nem is olyan régen –, még sokan a hagyományos falusi háztartásokban éltek, kemencékben és rakott „sporhetokban”, később öntöttvas tűzhelyekben szárizikkel, csutával és csutkával, fával tüzeltek. Ma már sokan nem is tudják, mi a szárizik. A kukoricaszárat a csövek betakarítása után kivágták, kévékbe kötötték, majd kúpokban tárolták és a jószágok takarmányozására szolgált. A száraz leveleket a szarvasmarhák, illetve más háziállatok elfogyasztották, a vastagabb szárrész megmaradt, ezzel fűtöttek a kemencékben. A kukorica lemorzsolása után megmaradt a csutka, azzal is fűtöttek, illetve az országutak mentén a fákat szakszerűen legallyazták, az is tüzelőként hasznosult. Télen a disznótorok ideje volt, a bevitt kalóriákat pedig a parasztházak lakói favágással, gallyak aprításával dolgozták le. A kemencékkel a szobákat fűtötték, de a kemence szája a gangra, vagy a kamrára, illetve más helyiségre nyílt, így a szobában nem szemeteltek, csak élvezték a meleget. Tüzelőként használatos volt a csuta is. Tájainkon így nevezték a kukorica gyökerének és a szár alsó részének maradványát, amit a szárvágás után gyűjtöttek be. A csutát ki kellett verni, megszabadítani a földmaradványoktól, mielőtt a tűzre dobálták volna. Jól fel lehetett vele fűteni a kemencéket, melyek a tűz kialvása után még több órán keresztül meleget árasztottak. Akinek nem állt rendelkezésre elegendő szárizik, vagy csuta, azok olyasmiért cserélték, ami nekik volt a háztartásukban. Megvoltak a cserearányok, hogy mit miért milyen arányban lehetett elcserélni. Ha nem is hangoztatták folyton, ezek az egykori, a parasztgazdaságokra jellemző fűtési megoldások valójában takarékosak voltak. A kishegyesi szokásokat felidézve dr. Szőke Anna elmondta, a szén vásárlása csak a 60-as évek végen, 70-es évek elején kezdett szokássá válni. 1972-ben, amikor férjhez ment, az új otthonukban villanykályhával fűtöttek, ami újdonságnak számított, ugyanakkor viszonylag olcsó megoldás is volt egyben. Abban az időben kezdtek divatba jönni az olajkályhák is. Majdnem minden ház udvarában volt góré is, amiben a csöves kukoricát tárolták. Akinek nem volt kukoricája, kiadta a górét másoknak, annak fejében, hogy a morzsolás után a csutka az övé maradt, amit fűtésre használtak. Nem lehetett olyan kijelentéseket hallani, hogy spórolni kell a fűtésen, mert az természetes volt. Amikor viszont villanykályhával fűtöttek, már odafigyeltek, hogy olcsó árammal töltsék fel a hőtárolót. Arra is kitért, hogy a faluban a második világháború után egy ideig kendergyár működött. A kender feldolgozásának mellékterméke volt a pozdorja. A törött, tilolt kender kórójának apró, fás része, hulladéka volt ez, ami szintén kiválóan alkalmas volt fűtésre. Ma már sokan azt sem tudják mi az a pozdorja, illetve milyen egy pozdorjakályha. Szőke Anna elmesélte, hogy egy időben még a kishegyesi iskolában is azzal fűtöttek, illetve a falu közintézményeiben, egyes kocsmákban is pozdorjakályhák volta. Kishegyesen abban az időben a kendergyárból jelképes összegért lehetett pozdorjához hozzájutni. Óvatosan kellett azonban bánni a kis vaskályhákkal, mert ha megtömték pozdorjával és nem figyeltek oda az égés szabályozására, ledobhatta a kályha tetejét, korommal és füsttel borítva be a helyiséget.

Haladni a korral

Ma már a korszerű fűtési módok közé sorolják a hőszivattyúval, inverteres klímával történő melegcsinálást. Pajor Kornél villamossági szakember elmondta, hogy saját házukban az egyik helyiséget fával fűtik, míg a másik helyiségben egy hőtároló kályhával gondoskodnak az otthon melegéről. Azt is megerősítette, hogy a hőtároló kályha használata úgy tud kifizetődő lenni, ha olcsó áramon sikerül feltölteni. A jelenlegi rendelkezések szerint olcsó áram 22-től 6 óráig használható. Amíg nincsenek kint kemény mínuszok, addig az éjszakai feltöltéssel a kályha alkalmas egész nap fűtésre. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az úgynevezett inverteres klímák használata nagyon hatékony tud lenni. Az első hallásra képtelenségnek tűnő száz százalék feletti hatásfokot lehet elérni vele. Ez azt jelenti, hogy például egy öt kilowattos fogyasztású klíma berendezés hét kilowattnak megfelelő meleget tud a lakásban közvetíteni. Az inverteres klíma kompresszora képes a fokozott működésre, így a beállított hőmérséklet és a szobában lévő hőmérséklethez igazodva adja le a teljesítményét. Tehát ahogy egyre jobban közeledik az érték a beállított hőfokhoz, annál jobban visszaveszi a kompresszor teljesítményét. Így tudunk vele energiát megtakarítani. Vannak már olyan klímaberendezések is, amelyek még olyan esetekben is nagy hatásfokkal tudnak fűteni, amikor a kinti levegő hőmérséklete jócskán mínuszban van. A napelemek is terjedőben vannak, az a hátrányuk, hogy nem süt mindig a nap.

A cserépkályha természetes anyagból készül, hosszú időn keresztül sugározza a hőt (Tumbász L. Miklós felvétele)

A cserépkályha természetes anyagból készül, hosszú időn keresztül sugározza a hőt (Tumbász L. Miklós felvétele)

A cserépkályha máshogyan melegít

Manapság újra kezd közkedveltté válni a cserépkályhás, illetve a kemencés tüzelési módszer. Egy kemence, vagy szép cserépkályha hangulata otthonos érzést varázsolhat a szobába. Ráadásul energiaválságos időkben jó, ha van alternatív hőforrás. A kishegyesi Tumbász Loketity Miklós édesapja egykor, mintegy fél évszázadon át építette a kemencéket és a cserépkályhákat Vajdaság-szerte. Miután ő úgy döntött, hogy befejezi munkásságát, gondot okozott az általa elkészített kályhák tisztítása és az újrarakásuk is. Így örökölte meg Miklós a szakmát. Nem kellett elölről kezdeni a tanulást, hiszen korábban sokat járt segíteni édesapjának, meg voltak az ismeretei alapozva. Szerette volna azonban tökélyre vinni ezt a mesterséget, ezért Esztergomban európai uniós mesteri diplomát is szerzett. A mester kihangsúlyozta, hogy akinek van, az tudja, hogy a cserépkályha természetes anyagból készül, hosszú időn keresztül sugározza a hőt. Nem úgy melegít, mint például a klíma, ami fújja, szárítja a levegőt, ha kikapcsolják, azonnal megszűnik a hatása. A cserépkályha által minden irányban kibocsátott hősugarak akadálytalanul haladnak át a szoba levegőjén, nekiütközve a környezetében található tárgyaknak. Közvetlenül azokat melegítik fel, ami mással nem hasonlítható komfortérzetet biztosít az ott élők számára. Elmondta, hogy többféle módon lehet fűteni, más a cserépkályha, megint más a kandalló és más a kemence. A kandallók nyitott, vagy nagy üvegajtós tüzelőberendezések. Csupán kilenc-tíz százalékos hőmegtartással dolgoznak, tehát tulajdonképpen kimegy a kéményen a hő. A cserépkályha már egy más kategória. Vannak olyan dupla bélésű cserépkályhák, melyek egy napig is megtartják a hőt. Különféle trendek figyelhetőek meg. Vannak, akik most „dobálják” ki a cserépkályhákat, de olyanok is, akik most építettnek újat. Az Európai Unióban, így például Magyarországon is olyanok a törvények, hogy új ház építése esetén köteles az építtető egy alternatív tüzelő berendezést biztosítani. Mi itt Szerbiában korábban megtapasztaltuk, hogy ha nincs áram, vagy gáz egy ideig valamilyen okból, milyen jó, ha van alternatív fűtési lehetőség – mutatott rá a mester. Ilyen a kemence, cserépkályha, kandalló, hiszen használatához nem szükséges árammal pumpát működtetni. Száraz fával ajánlatos fűteni őket. Két évvel ezelőtt jelentősen megdrágult a tűzifa, 100 eurónál is többet kértek köbméteréért. Most ismét lehet ennél jóval olcsóbban is fát venni. Tumbász L. Miklós véleménye szerint előbb-utóbb mi is kénytelenek leszünk az uniós feltételekhez alkalmazkodni, kötelezni fognak bennünket, hogy a házakban legyen alternatív fűtési lehetőég, ezért nem jól teszik, akik „kidobálják” a régi kályhákat. Cserépkályhát most is meglepően sokan rakatnak. Egészen kedvező áron is hozzá lehet jutni. Használt kályhát már 100 euróért is lehet venni, az igényesebbek és díszesebbek akár több ezer euróba is kerülhetnek. Olyan is van, hogy valaki elajándékozza, nem kér pénzt érte. Egy jól felépített cserépkályha 15–20 évig is használható, időnként kell csak szakszerűen kitisztítani. Tumbász mester elmondta, a maga építette szerkezetekért garanciát vállal, ha igény van rá, maga ki is tisztítja. Arra is rámutatott, mint minden szakmában, itt is felbukkantak a „kóklerek”, akik megfelelő tapasztalat, szakértelem nélkül építenek kemencéket, cserépkályhákat. Aztán ha gond van velük, nem hozzák a várt teljesítményt, esetleg füstölnek, vagy más gond van velük, már nem elérhetőek a korábban megadott telefonszámon.

Pedig a tűzzel nem szabad játszani. A fűtési idény kezdete óta több száz tűzesetet jegyeztek Szerbiában. Az esetek során halálos áldozatok is voltak. Holló Dániel, a topolyai Dr. Hadzsy János nevét viselő önkéntes tűzoltótestület elnöke elmondta, hogy Topolya község területén szerencsére az utóbbi időszakban nem volt komolyabb tűzeset, de kéménytüzeket kellett már oltani ebben az idényben is. Figyelmeztetett rá, hogy ilyenkor oda kell figyelni a kéményeink állapotára. Ajánlása szerint minden évben a szezon előtt ki kellene tisztítani a kéményeket, azt követően is ellenőrizni őket. Fennáll a veszély, hogy kigyullad a kémény, a benne felhalmozódó égéstermékek lángra kapnak. A régebbi építésű házaknál különösen oda kell erre figyelni. A tüzek leggyakoribb oka a tisztítatlan kémények, a fa- és szénkályhák nem megfelelő használata, valamint a fűtőberendezések felügyelet nélkül hagyása.

Kukorica-szármaradvány, a szárizik (Szentes Dóra felvétele)

Kukorica-szármaradvány, a szárizik (Szentes Dóra felvétele)

Szerbiában több mint 700 ezer háztartásban fűtenek tűzifával, amelynek az ára csaknem felére csökkent egy év alatt. Tavaly még 12–14 ezer dinárba került a keményfának köbmétere, most 6–7 ezer dinárért is kapható. Az Energetikai Ügynökség számításai szerint a 60 négyzetméteres lakótér 20 fokos hőmérsékletre történő felfűtéséhez, napi 16 órán keresztül, 9 ezer kWh hőre van átlagosan szükség. A teljes fűtési szezonban az áramért így mintegy 120 ezer dinárt kell kifizetni. Vezetékes földgázzal történő fűtés esetén egy átlagos lakórész átlagos évben történő felfűtéséhez 60–65 ezer dinárt kell fizetni. A tűzifa a legolcsóbb, az áram a legdrágább – ez az Energetikai Ügynökség éves elemzésének lényege, amely a 2024/2025-ös fűtési szezonra vonatkozó energiafogyasztási költségeket vizsgálja Szerbiában. Azoknak a háztartásoknak, amelyek propán-bután gázzal vagy fűtőolajjal fűtenek, 150–160 ezer dinárba kerülhet a fűtés átlagosan ebben az idényben. Az inverteres klímával történő fűtés esetén 3–7 ezer dinárral emelkedik havonta a villanyszámla.

 

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: A napelemek hatékonyak, de nem süt mindig a nap (Tóth Péter felvétele)