A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián 2006-tól kezdődően ítélik oda a Kristálygömb Díjat a tudományos konferencián felmutatott kimagasló tudományos vagy művészeti eredményekért egy-egy kiemelkedően tehetséges vajdasági fiatalnak. A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia 2024. évi Kristálygömb Díját a Kastori Rudolf akadémikus, dr. Gábrity Molnár Irén és dr. Csányi Erzsébet alkotta kuratórium egyhangúlag dr. Lajkó Flóriánnak ítélte oda az orvostudományi kutatások terén elért kiváló eredményeiért és a VMTDK-n való kiemelkedő szerepléseiért. A fiatal orvost a hivatásához vezető útról, az egyetemi éveiről és kutatásairól, valamint a díj jelentőségéről kérdeztük.
Kavillón töltötted a gyermekkorod, és jelenleg is ott élsz. Mit jelent számodra a falu?
– Büszke kavillóinak vallom magam. Topolyán születtem, Kavillón nőttem fel, óvodába Pobedára, általános iskolába pedig Gunarasra jártam, a középiskola megkezdéséig itthon éltem, és innen utaztam nap mint nap. Miután elkerültem Szabadkára, ott tapasztaltam meg igazán különböző aspektusokból azt, hogy milyen különbségek vannak a város és a falu között, valamilyen szinten azonban mindkét helyen megtaláltam önmagam, megtaláltam azokat a dolgokat, amelyek engem érdekeltek és inspiráltak. A szülőfalum egy olyan hely, ami mindig a gyökereimet, a hovatartozásomat fogja jelképezni számomra, és tudom, hogy bárhova is sodor majd az élet, a szülőfalumra mindig számíthatok, ide mindig visszatérhetek.
Hogyan esett a választásod éppen az orvosi hivatásra?
– A családomban tudomásom szerint nem volt sem orvos, sem egyéb egészségügyi dolgozó, így valójában én vagyok az első, aki ezt a szakirányt választotta. Mindennek a kezdete általános iskoláig vezethető vissza, ugyanis valahogy mindig szerettem megtanulni azt, amit feladtak nekünk, mindig a kötelezettségemnek éreztem, hogy elsajátítsam a tananyagot. Ennek köszönhetően sokféle versenyre vittek a tanárok, köztük például biológia- vagy kémiaversenyre is, és ott kezdtem igazán érdeklődni a természettudományok iránt. Ez azután elindított bennem egy olyan gondolatot is, amely a továbbtanulásomat is meghatározta, ugyanis megszületett bennem az elhatározás, hogy az orvostudományi egyetemre iratkozzak, majd az egészségügyi középiskolát is szinte ez alapján választottam, ami jó döntés volt, mert úgy éreztem, egyre közelebb és közelebb kerülök az elképzeléseimhez. Egész végig tudtam, hogy orvos szeretnék lenni, negyedikben azonban kissé elbizonytalanodtam, és az első felvételi-felkészítő órámra már úgy mentem, hogy azt mondtam, előfordulhat, hogy nem is orvos, hanem inkább állatorvos leszek. Ez azonban csupán hirtelen fellángolás volt, ami mindössze két-három hónapig tartott, utána visszatértem az eredeti elhatározásomhoz.
Dr. Lajkó Flórián (Fotó: Sörfőző Kornél)
Az orvosi tanulmányaidat 2017-ben kezdted el Újvidéken. Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre?
– Valójában az életemben az egy nagyon szép periódus volt. Voltak olyan időszakok, amikor kilátástalanná vált egy-egy helyzet, de azután valahogy mindig megoldódott, ebben bizonyára közrejátszik az a mondás is, miszerint az idő megszépíti az emlékeket. Nagyon nagy örömmel gondolok vissza erre az időszakra! Tanulmányaim során végig az Európa Kollégiumban laktam. Közösségi embernek tartom magam, aki mindig jól érzi magát, ha emberek veszik körül, ezért a kollégiumot második otthonomnak tekintem. A barátaimmal a tanulás mellett szakítottunk időt a bulizásra és más programokra is, Újvidék pedig számtalan lehetőséget kínál a fiatalok számára, akinek szinte mindenre van lehetőségük. Rengeteg embert megismertem, akik szinte egész Vajdaság területéről származnak, és nagyon sok olyan barátot is szereztem, akikre a mai napig tudok számítani, valamint azt is megemlíteném, hogy az Európa Kollégiumban volt egy szobatársam, akinek később az esküvői tanúja lettem.
Orvostanhallgatóként 2020-ban az Év családorvosa a Kárpát-medencében elnevezésű pályázat Junior díjasa lettél. Mi alapján nyerted el a díjat?
– Abban az évben pályáztam meg dr. Mihalek Nóra tanársegéd kolléganőmmel ezt a díjat, az elismerést az Artériás hipertónia kezelése az elsődleges egészségügyi ellátás szintjén című munkánkkal érdemeltük ki. Hatalmas lehetőség volt ez számunkra.
Egyetemistaként rendszeresen bemutattad a kutatásaid eredményeit a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián is. Hogyan összegeznéd a tapasztalataidat, az élményeidet ezzel a rendezvénysorozattal kapcsolatban?
– Maga a kutatás és a szakdolgozatírás eleinte úgymond kötelező dologként jelent meg az életemben. Az Európa Kollégiumban ugyanis szakkollégiumi rendszer működik, és elsőéves hallgatóként részt kellett venni a szakkollégiumi konferencián, ahol először hallottam a szakdolgozatírásról, valamint annak lehetőségeiről. Kissé félénken álltam hozzá ehhez a dologhoz, azonban sosem felejtem el megboldogult Danyi Zsuzsanna nevelőtanár szavait, aki azt mondta, ne idegeskedjünk, könnyen fog ez menni nekünk. Nagyon jó mentort kaptunk dr. Gyülvészi Gyula személyében, aki amellett, hogy kiváló idegsebész, csodálatos ember is, mindenben támogatott, és így készült el az első munkám, ami idegsebészeti témát feldolgozó munka volt. Abban az évben szekcióelső lettem, akkor tudtam megpályázni a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium ösztöndíját, valamint tutort is kaptam. Dr. Barak Ottó egyetemi tanár, az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Kara Élettani intézetének dolgozója, kiváló szakember, saját szakterületének tekintélye mentorálásával készítettem el három élettani témát feldolgozó dolgozatot. Amikor hatodéves lettem, akkor az egyetemünk tudományos szekciójának keretén belül megírhattam egy olyan munkát, ami nőgyógyászati témát dolgoz fel. Ezt a munkát előadtam az Orvostudományi Kar konferenciáján, az orvostanhallgatók országos konferenciáján Kopaonikon, egy nemzetközi konferencián Újvidéken, valamint a VMTDK-n. Ami minden évben állandó volt, az a VMTDK volt, öt évben szerepeltem, és nagy örömömre kétszer is szekcióelső lettem, kétszer ajánlottak OTDK-ra, valamint egyszer plenáris diákelőadó is voltam.
Az idei VMTDK-n te vetted át a Kristálygömb Díjat. Mit jelent számodra ez az elismerés?
– A Kristálygömb Díj hatalmas visszaigazolást és hatalmas örömöt jelent számomra. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy az elmúlt hat év megkoronázása. Amikor ránézek a díjra, elkezdek mosolyogni, ugyanis az jut eszembe, hogy mégiscsak megérte a sok fáradozást, a sok átalvatlan éjszakát, a sok kérdést és teendőt. A VMTDK-t, amikor átadták a díjat, három szóval jellemeztem: egy öröm, egy kihívás és egy jó értelembe vett hatalmas plusz. Öröm, mert rájöttem arra, hogy a kutatást teljes szeretettel tudom csinálni; kihívás, mert kezdetben teljesen ismeretlen volt számomra ez a világ; a hatalmas plusz pedig azért, mert számos ajtót nyitott ki az életemben, ami alatt nemcsak a kutatásra és tudományos dolgokra gondolok, hanem arra is, hogy az élet más területeibe is betekintést nyertem általa.
Jelenleg hol praktizálsz? Szeretnél majd specializálódni?
– Jelenleg a topolyai Dr. Hadzsy János Egészségház gyermekosztályán dolgozom általános orvosként. Meg vagyok elégedve, ugyanis egy olyan közegben dolgozom, ahol mindig mindenki segít, ahol mindig mindenkire számíthatok, és mindig mindenki mögöttem áll, ha esetleg van valamilyen kérdésem. Mindig is nőgyógyász akartam lenni, így továbbra sem szeretném titkolni, hogy a nőgyógyászat az A tervem, aztán majd meglátom, hogy mit hoz az élet, hiszen gyermekgyógyász például sosem szerettem volna lenni, azonban most ott vagyok, és kifejezetten élvezem, ebből is látszik, hogy Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. Meglátjuk, mit hoz az élet. Amit biztosra merek állítani, az az, hogy szeretnék majd egy szakosítást, illetve szeretném megszerezni a doktori fokozatot is.
A fiatal orvos egyik legkedvesebb időtöltése a lovaglás (Fotó: Privát archívum)
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
– Nagyon szeretem az állatokat, vannak lovaim is, de sajnos csak ritkán lovagolok. Az egyetemi évek előtt gyakrabban volt rá alkalmam, viszont az alatt az időszak alatt ez a tevékenységem eléggé leredukálódott, viszont nagyon szeretném, ha a jövőben több időt tudnék szentelni ennek a számomra kedves tevékenységnek, emellett nagyon szeretek zenét hallgatni is.
Hogyan készülsz az ünnepekre?
– Az ünnepeket nagyon várom, számomra a karácsony az egyik legszebb ünnep, ami mindig a családot jelképezi. Az éjféli misére is szeretek elmenni. Karácsony előestéjén, 24-én délutános leszek, azonban 25-én nem fogok dolgozni. Szilveszter napján, tehát 31-én délután kellett volna dolgoznom, de a főnököm átvállalta tőlem a műszakot, azután elseje és másodika is állami ünnep, így azokon a napokon sem fogok dolgozni.
Mi motivál a munkádban és az életben?
– A mai napig mindig megpróbálom kihozni magamból a maximumot, ami néha jobban, néha kevésbé sikerül, ám mindezt azért teszem, hogy később ne tudjam azt mondani, hogy saját magam miatt nem értem el valamit, vagy nem tettem meg minden tőlem telhetőt a siker érdekében. Ez egyfajta hajtóerőt jelent az életemben, hiszen már középiskolásként és egyetemistaként is próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból, most pedig a munkám során próbálok meg mindent megtenni a betegekért, ami a tudásomból és a lehetőségeimből telik. Azt hiszem, ez az, ami a mindennapi munkámnak a motorja.
Nyitókép: Dr. Lajkó Flórián átveszi a Kristálygömb Díjat dr. Csányi Erzsébettől (Fotó: Ótos András)
