Mulatság, hagyomány, megújulás

Az év egyik legvidámabb, legtöbb titkot és játékosságot rejtő időszaka a farsang. Temetjük a telet, várjuk a tavaszt, jelmezek és álarcok mögé bújunk, tréfás rigmusokat skandálunk, és bőséges lakomákkal készülünk a nagyböjtre – a farsang a szórakozás és a mulatozás időszaka. A farsang ma is élő hagyomány, még ha sok tekintetben már nem is ragaszkodunk azokhoz a szokásokhoz, amelyek egykor a közösség életét formálták. A maszkabálok és a télűző szertartások új köntösben ugyan, de továbbra is a farsang meghatározó részei, miközben a hagyományok megőrzése mellett a kreativitás és a játékosság is fontos szerepet kap ebben az időszakban.

A hagyományaink megőrzése fontos szerepet játszik abban, hogy kapcsolatot teremtsünk a múltunkkal. Nincs ez másképp a farsanggal sem, hiszen a hozzá köthető népszokások évszázadokon át formálták a közösségeink életét. Ezek a szokások nemcsak szórakoztatóak, hanem mélyebb jelentést is hordoznak: egyfajta átmenetet jelentenek a kopár télből a reményteli tavaszba, és lehetőséget adnak arra, hogy megéljük a közösségi összetartozás élményét.

Ha elegendő figyelmet szentelünk ezeknek a régi szokásoknak, akkor gazdagabbá válnak az ünnepeink, de ennél sokkal többre is szert tehetünk: ha újból és újból felidézzük a hagyományainkat, azzal magunk mellett tarthatunk egy darabot a történelmünkből.

Szarvák Anikó tanítónő akkor ismerkedett meg alaposabban a farsanggal és a hozzá köthető néphagyományokkal, amikor Felsőhegyre került, ahol Csonti Melinda népi tárgyalkotó iparművész és tanítónő, Ősz Szabó Imre, a felsőhegyi közösségi életben nagy szerepet játszó Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alapítója, valamint Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató segítségével mélyítette el a tudását. A farsang mibenlétét így foglalja össze:

– A farsang a vízkereszt utáni időszak, ami húsvét előtt 40 nappal fejeződik be, ekkor kezdődik a nagyböjt. Az emberek régebben egész évben dolgoztak, nélkülöztek. A tél számukra a pihenés és a feltöltődés ideje volt. Ilyenkor rövidek a nappalok, hosszúak az éjszakák, és hideg van. Mire eljön a farsang, meghíznak az egész évben hizlalt malacok, itt az ideje levágni őket, és sok finomságot készíteni belőlük. Mivel akkoriban mélyhűtő még nem volt, a romlandó dolgokat rövid idő alatt meg kellett enni. Így hát összejött a család, nagy lakomát csaptak, egymásnak kóstolót küldtek a finom falatokból. A következő héten másnál volt a disznótor. Farsang idején sok zsíros ételt és kelt tésztát ettek, hájas kiflit, kútban kelesztett fánkot, üres kalácsot és sok más finomságot. Ilyenkor rendezték a bálokat és más mulatságokat. A farsang végét régebben a farsang farkának nevezték. Ilyenkor álarcot, maskarát öltöttek, szabad volt a tánc, nőnek, férfinak egyaránt. Bolondoztak, hangoskodtak, táncoltak.

A magyar szokások és néphagyományok a farsangot illetően is rendkívül sokrétűek és gazdagok, nem merülnek ki a nagy ismertségre szert tett mohácsi busójárásban. Egy zentai babona szerint például farsangkor a nősülni vágyó legényeknek tuskót kell kötniük a kilincsre, hogy végre megházasodjanak. Vidékünkön bőgőtemetéssel és tuskóhúzással zárják a farsangot, de a jelmezes fölvonulások sem maradhatnak el:

– Felsőhegyen láttam igazi bőgőtemetést. Nagyjából húsz évvel ezelőtt Ősz Szabó Imre összeszedett egy jó kis csapatot az akkori felsős diákok közül, valamint néhány felnőttet, akik ismerték ezt a hagyományt. Az eredeti szöveggel siratták el a bőgőt, a zenekar legnagyobb hangszerét, hiszen egészen az elkövetkező farsangig hallgatnia kell az egész zenekarnak, de legalábbis a nagyböjtben minden bizonnyal szünetel mindenféle mulatság. A tuskóhúzás is szokás volt, azoknak az eladósorban lévő lányoknak és nősülendő legényeknek kellett végighúzniuk a főutcán a fatuskót, akik abban az évben se mentek férjhez. A farsang végét a húshagyó kedd jelenti, ezen a napon hagyjuk abba a húsevést. Ezt követi a hamvazószerda, amikor a templomban a pap hamuval rajzol keresztet a hívők homlokára, ezzel emlékeztetve őket arra, hogy porból lettünk, és porrá, azaz hamuvá válunk. A farsang végén megpróbáljuk elűzni a telet, hogy jöhessen a várva várt tavasz, az ébredés, a megújulás. Ilyenkor az emberek jelmezbe öltözve végigvonulnak a falu főutcáján, csörgőkkel, dobokkal, kereplőkkel igyekeznek minél nagyobb zajt csapni. Az úti cél a főtéren felállított kiszebábu, ami egy fakeresztre erősített, szalmával kitömött fejű báb, rissz-rossz ruhákba öltöztetve. Ezt meggyújtják, és végignézik, ahogy elég. Ha a falu víz mellett helyezkedik el, akkor vízbe is dobhatják a bábut. Felsőhegyen minden farsangkor felvonulnak az iskola tanulói és az óvodások a jelmezükben. A felvonulás az iskolától indul és a mellette lévő művelődési házban ér véget. A Felsőhegyi Könyvtár Kör asszonyai más aktivistákkal együtt ilyenkor több száz fánkot sütnek, és teával is kínálják a felvonulókat. Mindig volt olyan egyesület, civil szervezet, amely vállalta ezt a feladatot. Jelmezverseny is van, ahol a legjobban sikerült, legötletesebb jelmezeket díjazzák. Zentán, a Kertek Helyi Közösség nagytermében szintén minden évben farsangi mulatságot szerveznek a gyerekeknek, bál és jelmezbemutatás, tea és fánkevés is van a rendezvényen. A zentai Táltos Lovasklub mindig küld néhány lovaskocsit a helyszínre, és a gyerekeket körbeviszi a környező utcákban. Tuskóhúzás is van: ez a helyi közösség elől indul, és általában az egészségházig húzzák el a rönköt. Régen a farsangi maszkot viselők a járókelők arcát gyakran bekenték korommal – mesélte Szarvák Anikó a helyi szokásokról.

MA IS ÉLŐ HAGYOMÁNYOK
A farsang a tél hideg és sötét heteiben színt visz a mindennapjainkba. Az egyik legizgalmasabb vonása, hogy új szerepbe bújhatunk, miközben a jelmezekkel az ötletgazdagságunkat is megmutathatjuk. Manapság iskolák, óvodák, szórakozóhelyek és baráti társaságok is szerveznek jelmezes összejöveteleket, ahol finomabb formában és a mai időkhöz idomulva ugyan, de tovább élnek a népszokásaink. A hagyományos ételek, mint a farsangi fánk, sok család asztaláról még ma sem maradhatnak el. A régi népszokások mai formában is színessé teszik ezt az időszakot.

A farsangi időszak nem véletlenül a játékosság, a jókedv és a szabadság jelképe. A téli hónapok komorsága után az emberek vágytak arra, hogy valami felszabadító, valami különleges történjen velük. És így van ez ma is: jelmezbe bújva olyan szerepekben mutatkozhatunk meg, amelyeket máskor inkább elkerülünk, leomlanak a gátlások, és felszabadultan kapcsolódhatunk a közösségünk tagjaival. A farsang csúcspontja mindig is a karnevál volt, és sokak számára ma is a beöltözés a farsang legfontosabb jellegzetessége.

Andrea két kisgyerekével készül a farsangra:
– Mindig izgatottan várjuk a farsangot, mert mindketten nagyon szeretnek a kedvenceik bőrébe bújni. A fiamnak az idei lesz az első óvodai farsangja. Idén ugyan még nem került szóba a maszkabál, hiszen ez februári program, és ők még a karácsony bűvöletében élnek, de a kicsi már tavaly is nagyon irigyelte a nővérét, aki beöltözhetett.

Andrea számára nemcsak az a fontos, hogy a gyerekei jól érezzék magukat, hanem az is, hogy közösen készítsék el a jelmezt:

– Nem szeretem a boltban vásárolt maskarákat, ezért mindig igyekszem saját magam elkészíteni a jelmezüket. A lányom pár éve boszorkány szeretett volna lenni, ehhez fekete ruhákba öltöztettem, és fekete sminket is kapott. Nagyon élvezte nemcsak a beöltözést, hanem magát a folyamatot is: hogy együtt gondolkoztunk és ötleteltünk, hogy mit hogyan valósíthatnánk meg. Az ilyen pillanatok szerintem azért fontosak, mert nemcsak szórakozást nyújtanak, hanem megtanítják a gyerekeket arra is, hogy a hagyományaink értékesek. A farsang számunkra nemcsak a jelmezekről szól, hanem arról is, hogy együtt lehetünk, és egy kicsit megélhetjük azt a játékosságot, amit ez az ünnep magában hordoz.

Andrea nemcsak a jelmezöltés népszokását adja át a gyerekeinek, hanem a gasztronómiai hagyományokat is igyekszik életben tartani: minden évben szalagos fánkot süt, aminek a receptjét a nagymamájától leste el:

– A nagymamám mestere volt a farsangi fánk készítésének, és mivel egyébként is szeretek a konyhában sürögni-forogni, ezért ezt is megtanultam tőle. Az enyém soha nem lesz olyan, mint az övé volt, bár ezt legalább részben a nosztalgia számlájára is írhatom. De így is nagyon szeretjük. A készítésébe igyekszem bevonni a gyerekeket is, hogy közös családi program legyen, de nem mindig sikerül. Őket jobban érdekli, hogy hányat ehetnek belőle, mint az, hogy hogyan készül.

De nem csak a gyerekek készülődhetnek örömmel a jelmezbálra, hiszen számos szórakozóhely és egyesület ad lehetőséget fiataloknak és idősebbeknek arra, hogy egy estére álarcot öltsenek. Ezek között bárki megtalálhatja a kedvére valót. Dávid a húszas évei elején jár, és minden évben többször is részt vesz farsangi beöltözős bulikon:

– Nem vagyok az a kézműveskedős típus, ezért nem szoktam saját jelmezeket készíteni, de általában találok valami egyszerű, vicces ruhát, amit felvehetek. Nekem a farsang inkább a jó hangulatról, a zenéről és a társaságról szól, a beöltözés csak egy kis csavart ad a dolognak. Szeretem ezeket az éjszakákat, mert ilyenkor mindenki elengedheti magát. Az a jó benne, hogy senki sem veszi túl komolyan, és az álarc mögött mindenki lazább lesz. Nem mondanám, hogy a hagyományok miatt megyek, inkább azért, mert ilyenkor az emberek sokkal nyitottabbak, felszabadultabbak, és könnyű új ismeretségeket kötni.

A farsang tehát nemcsak az álarcról és a hangoskodásról szól, hanem az emberi kapcsolatok ünnepét is jelenti. A hagyományőrzés egy módja, a felszabadult kikapcsolódás és a hatalmas lakomák időszaka, egyben pedig egy nagyszerű alkalom arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból.