Szépen, magyarul

Az utóbbi évtizedekben példa nélküli kommunikációs változásoknak lehettünk tanúi. Másképp beszélünk, másképp írunk, másképp szólítjuk meg egymást, mint tették ezt annak idején szüleink. A nyelvhasználat változásában kétségtelenül fontos szerep jut annak, hogy a digitalizáció beépült a mindennapi életünkbe, elterjedt a közösségi média, és alapvetővé váltak az azonnali üzenetek küldésére és fogadására szolgáló alkalmazások. Sokszor érezhetjük, hogy elmosódtak a formális és az informális kommunikáció közötti határok, és gyakran már magunk sem vagyunk biztosak abban, hogy adott helyzetben a tegeződés vagy a magázódás lenne-e megfelelő.

A kommunikációs változásokról, a digitalizáció hatásairól, valamint mindennek a helyi és az irodalmi nyelvhasználatra vonatkozó hatásairól dr. Hódi Éva nyelvészt kérdeztük.

A kommunikációs változásokról, a digitalizáció hatásairól, valamint mindennek a helyi és az irodalmi nyelvhasználatra vonatkozó hatásairól dr. Hódi Éva nyelvészt kérdeztük.

 Miként változott az elmúlt 2-3 évtizedben a köszönés formája?

– A társas érintkezés egyik legalapvetőbb formája a köszönés. A köszönés udvarias gesztus, nagyon bonyolult illemtana alakult ki a múlt századok során. Igen ajánlatos volt megtanulni a helyes és megfelelő köszönési formákat, nehogy az udvariasnak szánt gesztus helyett a nem megfelelő köszönési móddal megsértsük a másikat. A kegyelmes úrnak nem lehetett azt mondani, hogy nagyságos úr, és más társadalmi rétegben volt használatos pl. az adjon isten, az alászolgája vagy éppen a servus humillimus. Az idők során sok régi köszönési forma elavulttá vált, de mégsem lett egyszerűbb a mai ember számára se, hogy eldöntse, mikor, kinek, hogyan kell köszönnie.

Régen a falvak népe mindenkinek köszönt. Igaz, javarészt ismerték egymást, de az odatévedő idegeneknek is. Ma olykor ennek az ellenkezőjével találkozhatunk, ami a legnagyobb otrombaságnak számít: elmarad a köszönés olyankor is, amikor feltétlenül szükséges lenne. Nem feltétlenül neveletlenségből vagy nemtörődömségből, inkább csak zavartságból, tétovaságból, a megfelelő köszönési forma kiválasztásának problémájából. Éppen ez az utóbbi két-három évtizedben a legszembetűnőbb változás a köszönések tekintetében. Ez részben a megfelelő köszönés megválasztásának bizonytalanságából ered, de igen nagy része van e magatartás kialakulásában az online térben kibontakozó kommunikációs csatornáknak, melyek használata során minden bevezetést, körülményeskedést, finomkodást – így a köszönést is – elhagyva a csevegő vagy éppen kommentelő partnerek mindjárt a „lovak közé csapnak”, vagyis az adott témára és nem a köszönésre fókuszálnak.

 Hogyan látja a tegeződés, magázódás és önözés változását az utóbbi évtizedekben?

– A magyar nyelvben a források tanúsága szerint a 16. századtól az addig általános tegezés mellett a tisztelet és az udvariasság kifejezésére a magázódás, az önözés is kialakult. A tegezés és magázás kettőssége mind a mai napig tartja magát a magyar nyelvben.

Nyelvünkben bonyolult rendszer szabályozza a tegezést és a magázást. Nem könnyű kiigazodni, de általában életkor, nem, társadalmi státus, ismeretségi szint a leggyakoribb tényezők, amelyek befolyásolják a tegező vagy magázó forma használatát. Érdekes, hogy a maga udvariatlannak számított, helyette az Ön volt a javasolt udvarias megszólítás. Ez azonban nem feltétlenül volt érvényes a nyelvterület egészére. Jómagam először megütköztem, amikor Vajdaságba érkezve diákjaim „maga” szóval fordultak hozzám, de hamar felismertem, hogy ez nem udvariatlanságból, hanem a helyi nyelvhasználati szokásokból ered.

Újabban azonban a magázódás térvesztése figyelhető meg a mai magyar nyelvhasználatban. A magázódás megmaradt, de a megszólítások megváltozása már egyfajta familiárisabb légkört teremt. Nyelvi hagyományaink szerint idegen emberek között szokatlan a keresztnéven szólítás, de ma ez már teljesen elfogadott jelenségnek számít.

A tegeződés térhódítása a mai nyelvhasználatban mindenki számára nyilvánvaló. Régen elképzelhetetlen volt, hogy a pincér, a bolti eladó „letegezze” a betérő vendéget, vásárlót, a „szia, mit hozhatok?” „sziasztok, mit kértek?”, „kérsz bele tejet?” kérdéssel forduljon hozzá, és lényegében minden szituációban tegezve köszöntse.

 A digitális kommunikációs formák milyen hatással vannak a nyelvhasználatra?

– A közösségi média elterjedésével igen sok változás figyelhető meg a nyelvhasználatban. Amennyire előnyös számunkra, hogy felgyorsult a kommunikáció, az információcsere, a tájékoztatás és tájékozódás, hogy azonnal reagálni tudunk fontos, minket érintő kérdésekre, kitágult a világ és annak részesei tudunk lenni, ez a felgyorsulás számos hátránnyal is jár. Ma már kinek lenne türelme két-három hetet várni egy levélváltásra, amikor tüstént megkaphatja a választ? A digitális kommunikáció nem kedvez a nyelvi norma következetes érvényesülésének. Nincs idő és igény sincs a leírt szöveg átnézésére, hogy arról ne is beszéljünk, hogy gyakran az ismeretek is hiányoznak.

Arra is fel szoktak figyelni, hogy manapság – a régebbi időkhöz képest – mintha egyszerűsödött volna a szóbeli kommunikáció. Erre vonatkozóan az olvasás visszaszorulását, és ezzel összefüggésben a szókincs szegényedését szokták említeni. A netvilág nyelvi újdonságai és újításai még nagyon újak ahhoz, hogy maradandóan befolyásolják a köznyelv állapotát. Aktuálisan igen, hiszen sok esetben, helyzetben, beszédszituációban találkozhatunk a netnyelv felkapott fordulataival, szavaival, de az idő dönti el, mennyire bizonyulnak ezek maradandónak.

 Hogyan alakul az irodalmi nyelv és a digitális nyelvhasználat közötti kapcsolat?

– Régebben azt tanultuk az iskolában, hogy az irodalmi nyelv a legmagasabb szintű nyelvváltozat. Ma az írói szabadság a meghatározó, s egyedül az író teheti meg, hogy önkifejezése érdekében bármilyen nyelvi kötöttséget átlépjen. A mai irodalmi nyelv sajátosságaira az jellemző, hogy nem a legmagasabb nyelvi regisztereket célozza meg, hanem inkább minden nyelvváltozatból merít, nem a kötöttségek határozzák meg, mint inkább a nyelvi szabadság és nyitottság.

A mai irodalom és irodalmi nyelv is nyitott az új jelenségekre, így a digitális kommunikáció újításaira is. Lackfi János A fekete router c. verse jut eszembe: „Szilágyi Örzsébet E-mailjét megírta, Emoti-Konokkal Azt is telesírta. Fiának Megy a mail London városába, Ahol az Mosogat Egy setét kocsmába” – és így tovább végig az egész versen keresztül, melyben a digitális kommunikáció révén a nyelvünkbe újonnan bekerült szavak, fogalmak központi szerepet kapnak. A digitális kommunikációnak a mai irodalomra gyakorolt hatására számos példát említhetnénk. Új műfajok jelentek meg, az sms-vers (mely műfaj kialakulását Varró Dánielhez kötik), a blogregény vagy blogkönyv. Az interneten igen népszerűvé vált blogok ihlették a blogregény műfaját, mely egy webes felületen folyamatosan kialakuló próza, létrejöttében a blog olvasói is részt vesznek, interaktív módon beleszólnak, alakítják.

 Milyen szerepet játszanak a bevett szófordulatok és nyelvi klisék a modern társalgásban?

– Megkönnyítik a társalgást, de ezen túl is „beszédesek”. Sokat elárulnak arról a személyről, aki használja ezeket, attól függően, hogy a megszokott, konvencionálisabb fordulatokkal fejezi ki magát, vagy újabbakat, divatosabbakat alkalmaz. Ha pl. elkapunk egy beszédfoszlányt, melyben valaki arra panaszkodik, hogy falra hányja a borsót, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a meglettebb korosztályhoz tartozik a beszélő, mert a fiatalok nyelvéből eléggé kikoptak a szólások.

A ma használatos divatos szófordulatoknak azonban se szeri, se száma. Ma padlót fogunk, páros lábbal beleállunk vagy beleszállunk valamibe (vitába, képbe, konfliktusba), elengedjük (és nem megoldjuk vagy megoldatlanul hagyjuk) a problémát, dobunk egy hátast, eldobjuk az agyunkat, ha egy agyilag zokni személlyel találkozunk, vagy úgy látjuk, hogy valakinek elgurult a gyógyszere. E fordulatok alkalmazása nemcsak személytől függ, de a beszédhelyzettől, a konkrét szituációtól is. Hivatalos megnyilatkozásban másképp beszélünk, konvencionális módon fogalmazzuk meg a mondandót, a közvetlen beszédhelyzetekben inkább élünk a lazább stílussal. Megfigyelhető, hogy az eredetileg fiatalokra jellemző szóhasználat nemcsak a mindennapi beszédben, de a különböző korosztályok kommunikációjában is megjelenik. A nincs időm rá helyett pl. a nem fér bele, a hallottam róla helyett a képben vagyok, a felmérgesedik helyett felmegy a pumpám, a cukrom elég gyakran elhangzik a különböző korosztályokban, az azonban szokatlan, ha meglettebb korú személy az értem, tudom helyett azt mondja, hogy vágom, a jó helyett azt, hogy fullos. Az új szófordulatok megjelenésének, használati körük alakulásának, változásainak megfigyelése érdekes adalékokkal szolgál a nyelv életének tanulmányozásához.

 Hogyan változott az írott és a beszélt nyelv közötti különbség az elmúlt években?

– Az idegen, angol szavak dömpingje, elképesztő térhódítása az egyik szembetűnő változás. Reklámok, feliratok, az angol szavakkal teletűzdelt mindennapi közbeszéd mind erről tanúskodik, sőt az angol térhódítása jelenleg ott tart, hogy pl. a tudomány nyelvéből kiszorult a magyar. Egy másik szembetűnő változás ezzel párhuzamosan az új kommunikációs lehetőségek, főleg az internetes kommunikáció különböző közösségi válfajai (E-mail, chat, Facebook stb.) révén elterjedt nyelvhasználati furcsaságok, a hagyományos és elfogadott nyelvi normától való eltérések. Sokat szóltunk már ezekről: a helyesírási szabályok mellőzése, el nem fogadott szórövidítések, idegen- és szlengszavak, töredezetté váló mondatok, leegyszerűsített szerkezetek (pl. a névelő elhagyása: dolgozik, mint állat) magyartalan hangsúlyozás és hanglejtés és így tovább, mind ezek közé tartozik.

A közösségi oldalakon és a különböző csevegő csatornákon mindazokkal a nyelvhasználati „újításokkal” találkozhatunk, amelyek a beszélt nyelvben megjelentek. És viszont. Az írásban megjelent „nyelvújítást”, ha egy mód van rá, követi a beszédmód.

Az írott és beszélt nyelv újabb különbségei között figyeljünk fel arra is, hogy régebben az írott nyelvnek nagy tisztelete volt. Nem írtak le gátlástalanul mindent, kerülték a „nyomdafestéket nem tűrő” szavakat, és igyekeztek igényesen fogalmazni, talán abból kiindulva, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad”. Ma már az írás is elszáll, és a nyomdafesték is mindent kibír, ez azonban sajnos a nyelvi kulturáltság rovására megy.

 Milyen hatással vannak mindezek a változások a nyelvjárásokra, tájszólásokra?

– A globalizáció az élet minden területén, így a nyelvhasználat terén sem kedvez a helyi sajátosságoknak. A digitális kommunikáció és a média nagy mértékben hozzájárul az angol nyelvi dominancia térnyeréséhez. Ha a globalizáció egy adott nyelv egészére kedvezőtlenül hat, vonatkozik ez a helyi nyelvi változatokra, a nyelvjárásokra is. Figyelembe kell venni azonban azt a szempontot is, hogy az angol nyelvi dominancia hatása nem egységesen érvényesül a nyelvterület minden részén és minden korosztályban.

A nyelvjárások „túlélő” nyelvváltozatok. Nem vesztek ki akkor sem, amikor kritikával illették, kinevették és lenézték a nyelvjárási beszélőt, és akkor is a maguk autentikus életét élték/élik, amikor a hivatalos értékrend szerint pozitív a megítélésük. Vélhetően a továbbiakban is így marad.

Ugyanez vonatkozik a vajdasági magyar nyelvjárásokra is. Általában véve a magyar nyelv használatát illetően Vajdaságban (és valószínű, hogy a többi határon túli régióban is) az internethasználatnak inkább a pozitívumai érzékelhetőek. A szélsőségek nem annyira terjedtek el, mint anyaországi pályán.

 Ön szerint milyen irányba haladnak a kommunikációs szokások változásai?

– A nyelv változása természetes folyamat. Magától értetődő, hogy követnie kell a társadalom, az élet változásait. Senki se szeretné, ha úgy beszélnénk, mint több száz évvel ezelőtt.

Az egyik megközelítés szerint a nyelvi változásokat, bármilyenek legyenek is, nem lehet jónak vagy rossznak minősíteni, hiszen a beszélők alakítják ki magát a nyelvet, mely nélkülük nem is létezik, és ebben az értelemben képtelenség már a felvetés is, hogy minősítsünk. Más rálátás szerint a nyelv az adott nép legféltettebb közös terméke, éberen kell vigyázni a hosszú idők alatt kialakított normarendszerére, nehogy sérüljön.

A nyelvet érintő változásokat aszerint tudnám értékelni, hogy önazonosságunkat, nemzeti identitásunkat valamilyen módon csorbítják-e vagy sem. A hányaveti, nemtörődöm, minden nyelvi elvárásnak fittyet hányó, otromba, durva, kulturálatlan beszéd- és írásmód sérti kulturális értékeinket, rombolja igényességre törekvő hagyományainkat, zülleszti nyelvünket, mint ahogy az idegen szavak indokolatlan és felesleges beáramlása és használata is alárendelődő nyelvi tudatot gerjeszt, nyelvi kisebbrendűségi érzést generál. A mai kommunikációs változásokat abból a nézőpontból észszerű megítélni, hogy milyen hatással vannak önazonosságunkra, nemzeti és nyelvi identitásunkra. Nyelvünk, mint minden nyelv, nemcsak szabályok és szavak sokasága, hanem egy külön világ, egy sajátos látás- és gondolkodásmód, egyedi világlátás, egy kultúra nyelvi lenyomata. Civilizációs érték, melyet óvni, védeni kell, ápolni, gondozni, megőrizni és semmiképpen se sorsára hagyni.