A hétvégén Palicsra érkezik a Gyöngyösbokréta és a Durindó, a két rendezvénnyel számos fellépő, több tíz művelődési egyesület és település képviselői. Újra együtt lesz a vajdasági magyarság egy óriási folklórrendezvénynek hála, mely azon túl, hogy látványos és tömeges, kétségkívül meghatározó erővel bírt, hogy a népzene és a néptánc olyan magaslatokba szökkenjen tartományunkban, amire felnéznek az egész Kárpát-medencében, és talán azon túl is. Felsorolni is nehéz lenne a népzene, a néptánc jeles vajdasági művelőit, hisz oly sokan vannak, akik egyéniségük beleadásával magas színvonalon művelik a tanultakat. Rendezvényről rendezvényre jeleskednek a „régiek” hagyatékának bemutatásán, nem kevésbé továbbadásán. Minthogy széles tanítványaik sora is, akik itthon meg a határokon túl is kimagaslóan teljesítenek.
Az éppen tíz évvel ezelőtt elhunyt dr. Szöllősy Vágó László, a fesztiválbizottság néhai meghatározó egyénisége, vezetője nem győzte hangsúlyozni a továbbadás fontosságát, a szellemi-kulturális örökség hagyományozásának szükségességét. Egy évtized elmúltával is időszerűek, helytállóak gondolatai, melyeket halála előtt nem sokkal a 2012-es magyarkanizsai rendezvényen fejtett ki újságíróknak: „A tudományos kutatások egyértelművé tették, hogy a magyar szellemi kulturális örökség jelentős – még azt is meg merem kockáztatni, értékesebb – hányada az egykori Magyarország peremvidékein, az anyaország testéről leszakított nemzetrészek gondozásában maradt fenn... Azt hiszem, a mi esetünkben is a lényegi kérdés: a továbbadás. Mert hiába látunk-hallunk fesztiváljainkon 400-500 dalt, 25-30 táncot, 10-20 népszokást, ha mindez a közönség és maguk a fellépők számára is megmarad színpadi produkciónak, ha senki sem érez indíttatást arra, hogy abból legalább valamit továbbadjon fiának, lányának, unokájának… Ha ezt sikerülne tudatosítanunk a dalosok, táncosok, muzsikusok többezres tömegével, bátran nézhetnénk a jövő elé.”
Reménye – merem hinni – nem maradt pusztába kiáltott szó. Gondoljunk csak a népes, gyermekeknek szervezett rendezvényekre, gondoljunk próbatermek sokaságára, amelyekben estéről estére felhangzik a népi muzsika, ahol lányok és fiúk teszik meg első és sokadik tánclépéseiket, vagy csak gondoljunk azokra a településekre, melyek önfeláldozóan vállalják a többszázas, sőt többezres tömeg vendéglátását, a házigazda szerepét! Szinte már nincs is olyan magyarlakta település, mely ne vállalkozott volna erre a közösséget éltető szerepre.
Vagy mégis?! Amikor tavaly ősszel Topolyán a Durindó és a Gyöngyösbokréta Fesztivál Tanácsa úgy határozott, hogy az LVIII. Gyöngyösbokréta és a XLV. Durindó házigazdája idén Palics lesz, maguk a döntéshozók is örömüket fejezték ki amiatt, hogy egy olyan településre érkezik majd meg a rendezvény, ahol még nem járt. Talán másokat is meglepett, hogy Vajdaság egyik legvonzóbb települése eddig még nem adott otthont a népzenei és néptáncszemlénknek, de vállalásuk kétségkívül azt bizonyítja, hogy a szervező Palics Magyar Művelődési Egyesületnek, Szabadka önkormányzatának és Palics Helyi Közösségnek a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet támogatói és szakmai partnersége mellett kellő ereje van ahhoz, hogy házigazdája legyen egy színvonalas és nem kevésbé tömeges rendezvénynek. Jelentős ez az esztendő a helybeliek részére abból adódóan is, hogy a közösség régóta dédelgetett álma valósulhatott meg: az ott élők birtokba vehették a Magyar Művelődési Központot.
Ám ezzel nem zárható le a jubileumok sora. A palicsi rendezvény jó alkalom arra is, hogy megemlékezzünk a 170 éve született Kálmány Lajos néprajzkutatóról, a 90 éve született Martin György magyar tánctörténészről, a nemzetközi rangú magyar tánckutatás megteremtőjéről, id. Horváth Lászlóról, az Újvidéki Rádió néhai szerkesztőjéről, aki idén ünnepelné 80. születésnapját. Emellett, mint már említettük, idén októberben lesz 10 éve, hogy távozott közülünk dr. Szöllősy Vágó László, de idén emlékezünk meg Kodály Zoltán születésének 140. évfordulójáról is. És a sornak ezzel sincs vége: kereken 50 éves a táncházmozgalom, ezenkívül az idei fesztivál egyúttal Palics első említésének 560 éves, továbbá az 1952-es Palicsi Magyar Ünnepi Játékok 70 éves jubileumát is hordozza. Kevésbé ismert, hogy éppen 75 éve oszlatták fel a Magyar Bokréta Szövetséget az anyaországban, politikai okokból, noha vagy éppen azért, mert a Gyöngyösbokréta mozgalom a két világháború közötti magyar kulturális élet fontos tényezője volt, majd később a népművészeti mozgalmak előzményének is bizonyult. 1931 és 1944 között élte virágkorát, abban az időben, amikor a „mi” Gyöngyösbokrétánk is megszületett. Ez azonban jóval ismeretesebb számunkra: az első bemutatót nyolcvanhat évvel ezelőtt, 1936. június 14-én a gombosi Gazdakör szervezte az aratóünnepség és a gazdanap részeként Doroszló, Kupuszina és Szilágyi néptánccsoportjainak részvételével.
Akkor is tudták, és máig úgy él, hogy közösségként megmaradni ezen a tájon csakis az együvé és a gyökerekbe való kapaszkodás által lehetséges. Ennek szelleme éltesse az idei rendezvényt, mint ahogyan a jövőbelieket is még sok-sok évig!
