Nemrégiben még csak a falak köveinek felső sorai őrizték a középkori Ráma vár gazdag történelmét, ami valójában akkor tárta fel magát teljes egészében, amikor Törökország támogatásával sikerült a hosszú évszázadokon át a természet által őrzött várfalakat kiásni és restaurálni (2020-ban fejeződtek be a munkálatok). A feltártak még a kutatókat is meglepték. Habár a mai kinézetét II. Bajazit szultánnak köszönheti, a Duna jobb partján található Ráma várának története egészen a keltákig nyúlik vissza. Illetve állítólag Attila, Isten ostora is megfordult ezen a mediterrán hangulatú, Veliko Gradištéhez tartozó Ram településen.
A Duna stratégiai szempontból nagy jelentőséggel bírt a középkorban. Különösen akkor, hiszen nemcsak birodalmakat, hanem kultúrákat is elválasztott egymástól. És nemcsak a politika játszott nagy szerepet a folyó életében, hanem a kereskedelem is. Nem csoda, hogy éppen ennek a várnak a lábánál maradt fenn az egyedüli dunai révész, amely aktív kapcsolatot jelent Kelet-Szerbia és Bánát között mind a mai napig.
Az impozáns vár egy sziklafalra épült (Fotó: Miklós Hajnalka)
A Veliko Gradište városhoz tartozó Ram településen található Ráma vára számos különlegességet kínál már a felkészületlen turistáknak is, hiszen impozáns építményről van szó, amely egy sziklafalra épült, és annyi éven keresztül, mintegy 540 év után is megmaradt és őrzi egyedi formáját. Minden oldalának, azaz mind az öt bástyájának más-más formája van. A várból csodálatos kilátást nyílik a Dunára.
Ilija Jacanović, házigazdánk, a vár idegenvezetője rámutatott, a Duna szerbiai szakasza itt, ezen a ponton a legszélesebb, több mint 4 kilométer széles. Hangsúlyozta, igaz, a galambóci várnál szélesebb a Duna medre, de ott már a túlsó parton Románia található, Ráma váránál viszont a folyó mindkét oldala Szerbiához tartozik.
Beszélgetésünk és a várban tett körsétánk során az idegenvezetőnk elmondta, Szerbiában a törökök három várat építettek fel az alapoktól – hódításaik során legtöbbször ugyanis a már meglévőket használták –, az egyik közülük Ráma vára (valamint Szabács vára Šabacnál és a Fetislav vár Kladovónál). Mai állapotát valójában évszázadokon át a természet óvta meg. A várfalakat négy méter mélyen föld borította. A felújításánál pedig ugyanabból a kőfejtőből hozták az építőanyagot, ahonnan annak idején a várfalak alapanyagát. A kötőanyag pontos receptúrájához pedig 32 mintavételre volt szükség. Pontosan tudták, miből mennyi kell, sőt még a víz pH-értékére is odafigyeltek. Összesen húszezer, a középkorival azonos téglát gyártottak le és építettek be a várfalba.
A törökök az építkezésnél a környező római településekről hordták ide a követ (Fotó: Miklós Hajnalka)
Miután a Ram települést Traianus császár (a Római Birodalom császára 98-tól haláláig) alapította, a törökök a követ a környező római településekről hordták ide. Így a várfalba beépítették az egyik római emlékmű maradványait is.
Jacanović, amikor a bejárati ajtóhoz léptünk, elmondta, a fejünk felett levő nyílásba szükség esetén forró kátrányt öntöttek, megállítva ezzel a bitorlók továbbjutását, majd amíg lépdeltünk, a lépcsők szélességét magyarázta: különleges hosszmértéket használtak a török építők, mégpedig az arsint, ami ebben az esetben az ujjbegytől a vállig mért csaknem 76 centimétert jelöli. Ezen mértéket a bazárokban a posztó- és a selyemszövetek mérésére használják, de a mai napig létezik többfajta arsin. Hasonló hosszmérték a rőf is.
Ám nemcsak a lépcső szélessége, hanem a lépcsőfok magassága is kuriózum. Nem könnyű a turistának sem lépcsőfokról lépcsőfokra jutni még a korlátba kapaszkodva sem, hát még a teljes fegyverzetben és páncélban levő katonáknak, akiket nem segítette akkoriban a korlát. Hadviselési stratégia volt ez is, mutat rá házigazdánk, egy idegen katonának ugyanis, aki esetleg bejut a várfalak közé, meggyűlik a baja a küzdelem során, ahogy azzal is, hogy a lépcsők hullámozva, kisebb nagyobb szigetekkel szakítják meg a folyamatos előrejutást. Hol szűk alagúton kell továbbtörni, hol arra leszünk figyelmesek, a lépcsők nem vezetnek sehova.
Az emeletek tartógerendái már elkorhadtak, de a szintek így is elkülönülnek (Fotó: Miklós Hajnalka)
Hiába középkori erődről van szó, korszerű fűtési rendszere a mai napig lenyűgöző. A bástyák ugyanis többemeletesek voltak, itt lakott a katonaság. A nyílások legalábbis erről árulkodnak, hiszen minden emeletnek külön fűtőteste volt, kis kéménnyel. Forradalmi megoldás volt ez akkor, a kis kémények ugyanis nem okoztak gondot az emeletek között. A korom pedig még mindig őrzi az eltüzelt famennyiség emlékét.
– II. Bajazit 1483-ban (Mátyás király uralkodásának idején – szerz. megj.) tüzérségi erődként építteti a várat. Minden fülkének egy ablaka van, az ágyú kijárata. Ilyen kis ablakból összesen 36 van. A Kalemegdanon például 22 ágyúkijárat található. Ebből is látszik, hogy a törökök számára a középkorban milyen fontos volt ez a vár – mondta Jacanović. Hozzátette, mintegy száz katona élt ebben a várban. Az épület 4 szennyvízelvezetővel rendelkezik, de a vár parancsnoka külön, saját illemhelyet használhatott.
Ilija Jacanović (török) fordítóból lett idegenvezető (Fotó: Miklós Hajnalka)
Már maga a vár is kész csoda, ám a legnagyobb meglepetés a várfalak között, a várudvar közepén található. Sokáig azt gondolták a kutatók, hogy egy dzsámi maradványai vannak ott, hiszen kör alapra épült. Jacanovićtól azonban megtudtuk, nem az, hanem egy római hadvezér sírja, amit még a törökök sem romboltak le. A hitük tiltotta ugyanis más népek szentélyének lerombolását. Balszerencsétől tartottak. A körépítménynek nem volt bejárata, a helyiséget kupolával zárták le. A feltáró kutatások során ugyanakkor találtak egy táblát is, amit a várfal lábánál, a sziklán Jupiter isten tiszteletére Gaius Licinius Profibus római zászlóvivő állított. Ebből arra következtettek, hogy a szentélyben éppen a zászlóvivő maradványai találhatók.
Ráma várához, illetve az itt található révészhez számos legenda fűződik, állítólag Szent Száva is itt kelt át a Dunán 1220-ban, diplomáciai célokból. Illetve sokkal később Lo Presti báró, III. Ferencztől és gr. Eszterházy Juliától származott unokája, Miklós főhadnagy, aki a török háborúban, 1788. június 28-án a török határon álló Rama erődöt Belgiojoso gyalogezredbeli 23 legénnyel, Zrínyi Miklós példájára a túlnyomó ostromló sereg ellenében utolsó csepp vérig oltalmazta, és ott vitéz legénységével együtt hősi halált halt – emlékeznek meg a hősi tettről a feljegyzések.
Amikor a török seregek átkeltek a Dunán, a tüzérségi erőd is elvesztette stratégiai szerepét, elhagyatottá vált, igaz, évszázadokkal később is jutott még neki szerep. Ma viszont csak egy azon helyek közül, amiket mindenképpen látni kell.
