A lebegő homok- és iszapszemcséktől szőke Tisza vize minden év június havában, általában a hónap közepén borul virágba, ilyenkor a kérészek milliói több napon át rajzanak, járják szédítő vitustáncukat, szemmel alig követhető násztáncukat.
Tavaly is látványos volt a Tisza virágzása (Fotó: Gergely József)
Egyik leghíresebb magyar írónk, Jókai Mór is megemlékezett a tiszavirágzásról:
„Egy gyöngéd, recés szárnyú rovar ez a kérészek (Ephemeridae) családjából; a hosszú farkú kérész (Palingenia longicauda) kel ilyenkor szárnyra százezrével, myriádjával s rajzik, röpköd a szőke hullámok fölött, mintha hópelyhek kavarognának az esti légben. Ez az ő nászröpülésük, a lakodalmuk, mely után a vízbe eregetve apró tojásaikat, meghalnak s ott lelik a sírjukat, ahol bölcsőjük volt: a Tisza vizében."
(Jókai Mór: Tisza menti élet)
Alkonyati kérészrajzás Magyarkanizsánál 1999-ben (Fotó: Gergely József)
Egyre több embert érdekel, egyre többen szeretnék látni a semmi máshoz nem hasonlítható, ámulatba ejtően látványos természeti jelenséget a Tiszán, a kérészek nászrepülését, a tüneményes kérésznászt. A sokéves tapasztalat alapján a tiszaviráglárvák a hároméves fejlődési ciklusuk végén, június közepe táján, a víz hőmérsékletétől függően 12-e és 20-a között rajzanak ki a vízből. Az idei rajzás első jelei már a hét elején megmutatkoztak. Az előrajzás idején, több napon délután hét óra tájban megjelennek az első hím kérészek a víz felszínén, majd napról napra egyre többen lesznek. A vízi lárva életformát otthagyva a vízből szárnyra kelő hímek előbb kirepülnek a partra, ahol a fák levelein, ágain, a csónakok oldalán vagy éppen a bámészkodó emberek hátán megkapaszkodva még egyszer vedlenek. Az utolsó lárvaing levetése után a víz felett repülve próbálnak párt találni maguknak. A rajzás első napjaiban a hímek zöme a víz felett portyázó dankasirályok, fecskék és más madarak csőrében végzi, sőt jóllaknak a halak és a békák is.
A kérészrajzás első napjaiban főleg hímeket látni a vízen (Fotó: Gergely József)
A néhány óra alatt, naplementéig lezajló kérésznász végén a nőstények még utolsó erejükkel lerakják a vízbe a peték ezreit. A megtermékenyített peték lesüllyednek a meder aljára, és ha kedvező életfeltételeket találnak, a kikelő lárvák befúrják magukat az agyagos mederbe, és újabb három éven át táplálkoznak, fejlődnek, tizenöt–tizenhét alkalommal vedlenek, és majd amikor jelez a biológiai órájuk, egy meleg júniusi napon az elhasznált lárvaruhát levetve kiúsznak a Tisza felszínére. A kifejlett kérészek a csillogó víz tükrét áttörve, „mély lélegzetet véve" (addig a vízből nyerték az oxigént), selymes szárnyakon felemelkedve a röpke két órán át tartó felnőtt létben befejezik földi küldetésüket.
Tőkés récék a fa- és szemétuszadékon kérészekre vadásznak (Fotó: Gergely József)
A selymes szárnyak halk suhogása elül, és az aláhulló élettelen rovarvirágok teteme beborítja a csendes folyó fodrozó felszínét. A horizonton lebukó nap még utolsó üdvözletként elküldi vörösbe hajló fénypászmáit a Tiszára, de addigra már megtörtént a csoda, az új élet magjai, az új tiszavirágok csírái lassan libegve merülnek alá.
2019
2018. június 6-án gyönyörködhettünk a fő virágzásban, amikor a párt kereső tiszavirágok milliói elborították a víz felszínét. Bátran kijelenthetjük, hogy ekkor volt a 21. század leglátványosabb tiszavirágzása, amely különösen a Magyarkanizsa feletti Tisza-szakaszon volt káprázatos természeti tünemény, aki látta, nem felejti el.
A Tangó nevű turistahajó óránként szállítja az érdeklődőket (Fotó: Gergely József)
A 2018-as korai kérésznászhoz viszonyítva a három évvel ezelőtti, 2019-es rajzás június 20-án indult be. Az egy hónapig tartó esőzés nyomán kialakult árhullám és elsősorban a hideg víz késleltette a kérészrajzás kezdetét.
A magyarkanizsai önkormányzat a Tisza virágzásához kötötte az igencsak elszaporodott vérszívó szúnyogok szervezett, légi és földi vegyszeres irtását. Nem szerettek volna abba a hibába esni, mint 2008-ban, amikor június 16-án a kezdődő kérészrajzást figyelő, csónakázó emberek feje felett megjelent a permetező repülőgép. Megvárják a virágzás végét, emiatt a magyarkanizsai polgároknak tovább kell tűrniük a szúnyogok támadásait, ami igazából nem nagy véráldozat csodálatos természeti értékünk, a tiszavirág megóvása érdekében.
2020
Két éve hideg, esős idő zavarta meg a kérésznászt. Az ismétlődő esőben, záporokban és élénk északi szélben a hideg, áradó és sebesen folyó Tiszán zajlott a kérészrajzás. Már egy héttel korábban megjelentek a víz felszínén az első hím kérészek, jelezve, hogy elérkezett a nászrepülés, a látványos kérésznász ideje. A mindennapos esők, az alig 20 fokos víz azonban késleltette a pazar látványt nyújtó természeti jelenség kezdetét.
A néhai Jaroslav Pap újvidéki fotóriporter két éve még fotózta a tiszavirágzást (Fotó: Gergely József)
A kérésznász sikerességét megzavarta az időjárás, június középső két hete kimondottan csapadékos, zivataros időt hozott. A Tisza felső szakaszán a vízgyűjtő területeken lehullott jelentős mennyiségű eső következtében többméteres árhullám indult el a szőke folyón, amelynek vize inkább iszapszürke, hordalékkal teli, zavaros és kavargó folyammá változott. A víz rengeteg hulladékot, ágakat, farönköket, állati tetemeket, pillepalackokat és más csomagolóanyagok maradványait hozta magával. A víz hőmérséklete a 20 fokot is alig érte el, ami a kérészek mozgását, rajzási kedvét nagyban befolyásolta, de ekkor is milliószámra kaptak szárnyra a vízből kirajzó nagy testű tiszavirágok. A kérésznász a zavaros, hullámzó vízfelszín mellett főleg a légtérben zajlott. A zsenge selymes szárnyú rovaroknak minden erejükre szükség volt, hogy a folyó felett még inkább erős északi széllel dacolva sikeres nászrepülést hajtsanak végre. A szélben kavargó rovartömegben a hímeknek nem volt könnyű párt találniuk, hogy mennyire volt sikeres a 2020-as rajzás, az jövőre, 2023 májusában derül ki.
2022
Az idei kérésznász már a hét közepén, június 15-én kezdetét vette, viszontláthatjuk a 2019-es kérésznász „eredményét". A csütörtökön beindult kérésznász még szombaton és vasárnap is megfigyelhető lesz a Tiszán, legintenzívebben a szokásos, Magyarkanizsa feletti folyókanyarban.
A hímek még egyszer vedlenek, még az emberek hátán is (Fotó: Gergely József)
Nem árt emlékeztetni a horgászokat, hogy tilos a nászrepülést végző kérészek gyűjtése. Amíg a rajzás tart, és repülnek a kérészek, tilos a gyűjtésük, ennek ellenére sokan merítőhálóval, mint valami lepkefogó, csónakban ülve vadásszák le a víz felett rajzó kérészeket. Ez természetkárosítás, a fokozottan védett természeti ritkaságnak számító tiszavirág gyűjtése szabálysértési eljárást von maga után. A környezetvédelmi felügyelők az elmúlt években több személyt feljelentettek, akiket a szabálysértési bíró pénzbírsággal sújtott a fokozottan védett természeti ritkaságnak számító tiszavirágok gyűjtése miatt.
A korábbi évekhez képest jelentős változás állt be a kérészrajzás menetében, átlagosan több mint egy órával később, kora este, hét óra tájban jelennek meg a víz felszínén nagyobb számban a hím kérészek. A rajzás zöme pedig hét és nyolc óra közé esik, és egészen naplementéig eltart. Hasonló késői, vörös fényben izzó naplementés kérészrajzásra Magyarkanizsánál legutóbb még 1999-ben volt példa.
Akkor még működött a sóderkirakó is a „slajsznál", ahogyan a magyarkanizsaiak mondják. A lemenő nap fénye átvilágítja a kérészek apró selymes szárnyait, sárga arany ékszerként csillognak a víz felett.
