Ilyenkor év elején tervezgetünk, fogadalmat teszünk és átnézzük a bakancslistánkat is. Sokak listáján ott van egy utazás a világ leghosszabb vasútján. A Transzszibériai vasútvonal kelet-nyugati irányban nagyjából 7000 km-es, míg észak-déli irányban 3500 km-es távolságot tesz ki, 8 időzónát keresztez. A vasútvonal mentén 87 város található, azaz nagyjából 110 kilométrenként van egy-egy, 16 folyó felett halad át. Közütlük a legnagyobb az Amur, amely felett mintegy 2 kilométert megy a vonat. A személyforgalomba bevont teljes hossza 9288,2 kilométer. Ebből 1777 kilométer (19,1%) esik a vasútvonal európai, 7512 kilométer (80,9%) a vasútvonal ázsiai szakaszára. A Transzszibériai Express Moszkvában a Jaroszlavli pályaudvarról indul, végállomása pedig Vlagyivosztok pályaudvara. Építését 1891-ben kezdték és 12 évig tartott a széles nyomtávú, ma már az egész szakaszon villamosított pálya kiépítése.
A roadstre.hu internetes portál pont a bakancslistásoknak készített egy összefoglalót, hogy hogyan készüljenek fel a nagy útra, illeve, hogy mik a legfontosabb tudnivalók akár az utazás alatt is, ha rászánjuk magunkat erre a különleges kalandra. Ebből az írásból szemezgettünk.
„Ha egyszerre teszi meg az ember, akkor a teljes út körülbelül százhatvanhat óra, azaz majdnem hét nap. A vonatút alatt összesen százhúsz megállóban lehet leszállni, tehát olyan nyolcvan-száz kilométerenként ér városhoz a vonat. A Transzszibériai Expressznek három fő útvonala létezik: az egyik a klasszikus Moszkva–Vlagyivosztok vonal, míg a másik kettő a Moszkva–Peking utat teszi meg. Utóbbi esetben Ulan Ude városnál elágazva megy Mongólián keresztül a Trans-Mongolian, míg a Trans-Manchurian Kína Mandzsúria nevű területén halad át.
ÁRAK ÉS OPCIÓK
Az egyik legfontosabb, de talán legnehezebben megválaszolható kérdés, hogy mennyibe kerül a jegy az expresszre. A jegyek ára ugyanis nagyon sok mindentől függ: egy útra vásárolsz-e, hány városban állsz meg, melyik évszakban utazol, valamint milyen osztályokon teszed meg az utat. A legolcsóbb opció természetesen az, ha a hat és fél napos utat egyben teszi meg az ember: ez jelenleg harmadosztályon nyolcvan és százezer forint körül mozog, másodosztályon száztíz-százhúszezer forintra számíthatunk. Első osztály nem minden vonaton van, de amelyiken igen, azon egy megszakítás nélküli út akár háromszázezer forintra is rúghat. Szóval nagyon nem mindegy, hogy mikor, mennyit és milyen osztályon utazunk. Általánosságban az orosz vonatokat 001-től 100-ig számozzák: a legalacsonyabb számok (001, 002 stb.) többnyire a legdrágább vonatok, míg a 099–100 körül vannak a legkedvezőbb árú jegyek, és a költséghatékony másod- és harmadosztályos kocsik. A digitalizációval szerencsére a jegyvásárlás nagyon könnyű: angol nyelvű weboldalon, letöltött applikáción keresztül vásárolhatjuk meg a jegyeinket, melynek kódját a telefonunkról olvassa le a jegykezelő.
A tapasztalatok szerint érdemes megszakítani az utat, és egy-egy városban és a környező természetben eltölteni pár napot – hat nap vonatút valóban nagyon megterhelő, és rengeteg mindenről lemarad az ember, ha nem áll meg a mesés tájakon, időzik el a településeken. Ha azonban ezt a módszert választjuk, akkor egyenként kell megvennünk a városok közti jegyeket. Az első osztály (spalny) természetesen a prémium opció, ahol kétszemélyes, zárható hálókocsit biztosítanak az utazáshoz: ez a legborsosabb árú jegy, és fontos tudni, hogy elég ritkán csatolnak első osztályú kocsikat a Transzszibériai úton közlekedő vonatokhoz. A másodosztály, azaz kupe négyfős, zárható hálófülkéket jelent, a harmadosztály, azaz platzkartny pedig egybefüggő vagon, ahol ötvenegynéhány ember utazik együtt emeletes ágyakon. Tapasztalatok alapján ez utóbbi is meglepően kulturált és biztonságos módja az utazásnak, ugyanis az alsó ágy alatt jól lehet tárolni a csomagunkat (csak akkor lehet hozzáférni, ha felkelünk az ágyból) a felső szinten pedig az ágy fölött lehet elhelyezni a dolgainkat.
MIVEL KÉSZÜLJ?
Az alapvető becsomagolnivalók mellett ajánlott, hogy vigyél magaddal olyan dolgokat is, amire a hosszú vonatozás alatt szükséged lehet. Nagyon jó, ha kéznél van a dezodor, frissítő nedves kendő és kézfertőtlenítő, emellett a fogkefe és fogkrém is simán mehet a kézitáskába. Érdemes vinni egy nagyobb bögrét és egy utazó-evőeszközkészletet, ugyanis sok vonaton lehet ingyen meleg vizet csapolni. Így ha viszel például teafilter vagy levesport/noodles-t, akkor ezeket könnyedén elfogyaszthatod a vonaton, ingyen. Tipp: jó, ha van nálad egy pohárfedő is, mivel néha elég nagyokat tud zötykölődni a vagon.
A vonatokon legtöbbször vannak büfékocsik, ahol el lehet halazni és sörözgetni – de készülj, hogy a kisebb távokat megtevő, helyközi járatokon nincs mindig erre lehetőség. Ilyenkor érdemes előre bevásárolni enni- és innivalóval, de akkor sincs baj, ha erről elfeledkezel, mivel a legtöbb állomáson a peronokon kínálnak árusok ételt és italt, a vonatok pedig nem indulnak azonnal. Mindig legyen nálad készpénz, ritkán lehet ilyen helyzetekben bankkártyával fizetni. A vonatokon a provodnikok és provodnicák, azaz a kalauzok felelnek egy-egy vagonért: ők hozzák a szamovárt, és tőlük kérhetsz meleg takarót, teafiltert vagy vécépapírt. Ajánljuk, hogy vigyél utazópárnát és hálózsákot is a vonaton alváshoz, és egy törölközőt, ha esetleg a mosdóban megmosnád az arcod.
LÁTNIVALÓK VÉGTELENJE
Félelmetesen szép természeti látnivaló a Bajkál-tó és az Urál-hegység, melyeket bűn nem megcsodálni pár napig, például előbbit a Szibéria fővárosának tartott Irkutszknál, utóbbit pedig az Európa és Ázsia határán fekvő, nyugatiasabb Jekatyerinburgban. Ulan Udét sem érdemes kihagyni: ez a tizenhetedik századi város a burját kultúra buddhista központja, valamint innen válik ketté a Peking és a Vlagyivosztok felé tartó vasútvonal. Kazan is fontos látnivaló UNESCO világörökségi helyszínekkel.
A Jenyiszej-folyó partján és drámai hegyek mellett fekvő Krasznojarkszkot Csehov a leggyönyörűbb szibériai városként jellemezte, a vasútvonal egyik fontos állomása. És természetesen a végcél, Vlagyivosztok is páratlan élmény a Japán-tenger partján.
De lehetetlen lenne felsorolni az összes látnivalót a kilencezer-háromszáz kilométeres úton, ezért érdemes az útvonalunkat jó előre megtervezni, hogy semmiből sem maradjunk ki. A legtöbbek szerint minimum két hetet, de inkább egy hónapot is érdemes szánni a transzszibériai útra, amibe a városnézés, a túrázás és a pihenés is egyaránt belefér.
A visszajutás Vlagyivosztokból nem olcsó: vagy repül az ember, vagy visszavonatozik Moszkvába és onnan repül, de sokan ajánlják, hogy ehelyett Vlagyivosztokból utazzunk el Pekingbe, és onnan jussunk vissza valamivel kedvezőbb áron (és még több új élménnyel) Európába."
