Akár kicsi, akár nagy, élhet lakásban vagy kertesházban, négylábú kedvencünknek igénye az állandó, rutinszerű sétálás, felelős gazdiként pedig kutyakötelességünk ezt megtenni. Akadnak azonban olyan élethelyzetek, amikor ezt nem tudjuk teljesíteni. Eddig jóformán csak az amerikai filmekben találkozhattunk kutyasétáltatókkal, -szitterekkel, viszont ez a szolgáltatás már vidékünkön is elérhető.
Nem mindegy azonban, kire bízzuk ezt a feladatot. A szabadkai Nikola Skenderović 19 évesen úgy döntött, ezt a nem mindennapi, másoknak talán hobbinak tűnő, mégis nagyon felelősségteljes munkát választja és hivatásos kutyasétáltató lett. Riportunk készítésekor arra voltunk kíváncsiak, mekkora az igény a környezetünkben a professzionális kutyasétáltatásra, mennyire ismerik a gazdik kedvencüket és milyen tévhitek keringenek az ebtartással kapcsolatban.
– Mindig is szerettem a kutyákat és a velük eltöltött időt. Most is szívesebben vagyok inkább a kutyák, mint az emberek társaságában. Egy kis kutatás után rábukkantam a kutyasétáltatói és a kutyaszitter kurzusra, amit be is fejeztem a Szerbiai Kennel Akadémián. A szüleim is támogattak ebben, mert látták, hogy hivatásként élem majd meg ezt a munkát. Így lettem professzionális kutyaszitter és sétáltató. A képzésnek gyakorlati és elméleti része is volt. Tanultunk a kutyák eredetéről, fajtáiról, a megfelelő táplálásukról, a testbeszédükről, az ember és az ebek közti kommunikációról. Ellátogattunk egy állatorvosi rendelőbe is, ahol az egészségükről tanultunk és egy kutyakozmetikai szalonba is, ahol a tisztán tartásukról kaptunk oktatást. Mindez a tudás szükséges ahhoz, hogy adott esetben felkészültek legyünk – osztotta meg velünk Nikola Skenderović.
Mint mondta, a sétálás létszükséglete a kutyáknak, így nekik talán nagyobb igényük is van rá, mint az embereknek.
– A szolgáltatás azoknak szól, akiknek nincs idejük vagy elég energiájuk a saját kutyájukkal sétálni. Ide tartozhatnak a nyugdíjasok, az elfoglalt családok, sokat dolgozó emberek. Sokan hiszik azt, hogy a kertesházban nevelt kutyákat nem kell sétáltatni, elég, ha az udvarban hagyjuk őket. Ez tévhit. A kutyáknak olyan az orruk, mint nekünk, embereknek a szemünk. Sokat kell, hogy szaglásszanak, hogy ismerkedjenek a környezetükkel, fel kell fedezniük a világot maguk körül. Minél többet időt töltenek el sétálással, annál jobban tudják feltalálni magukat a váratlan helyzetekben, és kevesebb viselkedésbeli problémájuk lesz. Ők nemcsak fizikailag fáradnak ki a sétában, hanem mentálisan is éri őket stimuláció. Azok a kutyák, amelyeket sokat sétáltatnak, megismerik a lakóhelyüket, és ha esetleg valamiért kiszöknének, könnyebben hazatalálhatnak – hívta fel a figyelmet a sétáltatás fontosságára a szakember.
Az első séta elején szükség van egy kis ismerkedésre a kutyával, majd ezt követi a megfelelő póráz és nyakörv kiválasztása, mert abból többféle is van.
– Ez azért fontos, mert bizonyos kutyafajtáknál tilos például a fojtós póráz használata. Egyeseknél a nyakörvre való kötés is gondot okozhat, így azokat hámmal vezetjük. A tulajdonosnak rendelkeznie kell ezekkel az eszközökkel, de amennyiben nincs neki, akkor én biztosíthatom azokat. A gazdival egyeztetjük, milyen jutalomfalatot kaphat tőlünk a kutya. Erre azért van szükség, mert olykor nekünk kell megtanítani a kutyát sétálni, ugyanis előfordulhat, hogy annyira húzza a pórázt, hogy úgy tűnhet, inkább ő sétáltat bennünket, nem pedig mi őt. Így valamilyen szinten oktatásban is részesül az állat. Nem sétáltathatunk minden kutyust egyformán, mindegyiknek megvan a maga tempója, ezzel is meg kell ismerkednünk. Ha a kutya jól szocializált, akkor többet is sétáltathatunk egyszerre. A kisebb termetűek közül akár ötöt is elvihetünk ugyanabban az időben, míg a nagyobb testű kutyás esetében legfeljebb kettőt. Amennyiben a kutya kevésbé barátságos, akkor egyedül visszük a körútra. Legalább fél óráig tart egy séta, felső határ nincs, a gazdi órabért fizet – mondta Nikola Skenderović.
A kutyaszitterkedés nemcsak Szabadkán, hanem Szerbiában is újdonságnak számít.
– Általában akkor szokták ezt a szolgáltatást igénybe venni, ha a gazdik elutaznak nyaralni, telelni vagy hosszú hétvégét töltenek el valahol. Persze mindig ott a kutyapanzió opciója, de a kutyaszitterek házhoz mennek és időt töltenek el a kiskedvenccel, megetetik, megitatják, sétáltatják, játszanak vele. Ez a kutyusnak a legjobb variáció, hiszen ő akkor a saját terepén van, a saját helyén alszik, a saját táljából eszik és megtarthatja a saját rutinját, ami számára az egyik legfontosabb dolog. A kutyapanzióban ezt nem mindig kaphatja meg, ott több, számára ismeretlen dologgal találkozik, sokszor felügyelet nélkül hagyják az ebeket egymással vagy állandóan ketrecben vannak, ami nem a legjobb megoldás – részletezte Nikola Skenderović.
A szakember néhány gyakori hibára is felhívta a figyelmet a kutyasétáltatással kapcsolatban.
– Vannak, akik csak kinyitják a kaput a kutyájuknak, és az felügyelet nélkül, szabadon kószálhat. Ez nem nevezhető sétáltatásnak és egy nagyon veszélyes dolog a kutyára és az emberekre nézve, mert az ebet elütheti egy autó, megtámadhatja egy másik kutya, ellophatják, vemhes lehet, mérget találhat. Ez zárt térben is megtörténhet, éppen ezért a legjobb a kutyának, ha az udvaron is felügyelettel van. Gyakori hiba az is, ha a kistermetű kutyát felemeljük és lényegében csak mi sétálunk, ő pedig a levegőben van. Ez nem természetes, és így semmit nem ismer meg a környezetében – magyarázta a szakértő.
Szigorúan csak azokat a kutyákat viheti el sétálni a kutyaszitter, illetve -sétáltató, amelyik csippel rendelkezik, felvette a megfelelő védőoltásokat és bilétája is van, melyen szerepel a gazdi elérhetősége.
– Amennyiben nem csippelt a kutya, a sétáltató is bajba kerülhet egy igazoltatás során. Szerződést is kötünk a tulajdonossal, és egy ahhoz tartozó kérdőívet is kitöltünk, amelyen a gazdi és a kutya adatai mellett, az eb viselkedésbeli, valamint egészségügyi problémái, a gyógyszerek nevei, az állatorvos adatai, a kutya egyedi ápolására, szokásaira vonatkozó dolgok, a csip és az útlevele száma is szerepel. A szerződés egy felelősségvállalási biztosíték a gazdi és a sétáltató között, az aláírása tehát mindkét félnek kötelező és hasznos – mondta a kutyasétáltató.
– Az akadémiának más képzései is vannak, amikre a jövőben jelentkezni fogok. Ilyen például a kutyatréner és a kutyainstruktori kurzus. Ennek befejeztével nemcsak a kutyával, hanem a gazdival is foglalkozom majd, mely során a kutyatulajdonost arra taníthatom, hogyan nevelje, és hogyan foglalkozzon a kutyájával. A gazdi ezután könnyeben megérti majd a kutya jelzéseit és szándékát. Az emberek többsége nem ismeri ezeket és nekem az a célom, hogy segítsek nekik ebben – mondta Nikola Skenderović.
A szakértő szerint az emberek gyakran hibáznak abban, hogy eszközként vagy gyerekként tekintenek kutyájukra, holott valójában négylábú kedvencük egy társ, amelyik felnéz a gazdájára, és meg akar neki felelni. Felelős gazdiként az a dolgunk, hogy utat mutassunk nekik ebben és megtaláljuk a módját a megfelelő kommunikációnak. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy időt szánjunk rájuk, sétáltassuk, ha pedig erre nincs lehetőségünk, hívjunk kutyasétáltatót.