Hogy a szolgák járjanak túl az urak eszén? Hogy egy korosodó nő szerelmi kapcsolatot ápoljon egy nála jóval fiatalabb férfival? Gátlástalan idősödő férfiak fiatal lányokba legyenek szerelmesek? Az emberi viszonyok keszekusza hálózata és végül az igazság győzelme – mindez megtalálható Mozart vígoperájában.
– Minden, ami az opera lényegét adja, benne van a Figaró házasságában – hallottuk Aleksandar Kojić karmestertől az újvidéki Szerb Nemzeti Színház sajtótájékoztatóján.
– Valójában minden, amit Mozarttal vagy az ő zenéjével kapcsolatban mondani lehetne, közhelyszerűen hangzana, valami, amit általánosan ismételnek. De az, ami a Figaró házasságában van, és más művekben nincs ilyen mértékben, az épp az emberi kapcsolatok végsőkig finomított, tökéletesített ábrázolása. Ez egy kézikönyv az emberi kapcsolatokhoz, a házastársak viszonyához, az urak és szolgák kapcsolatához, és sok egyébhez – mondta a karmester.
Mint hangsúlyozta: Mozart mindenekelőtt operaszerző volt, és csak utána szimfonikus művek komponistája. Az opera volt az a műfaj, ami a leginkább érdekelte.
– Mozart zenéjében nincs semmi új a zenei nyelv szempontjából, amit ne találhatnánk meg kortársai műveiben. Viszont az a mód, ahogy Mozart témákat komponált bizonyos szereplőkhöz, ahogy a zene karakterét összekapcsolta az adott figurával – ebben ő abszolút felülmúlhatatlan volt – hangzott el a sajtótájékoztatón.
A Figaro házasságát 1786-ban mutatták be Bécsben. A mű a francia forradalom előtti időkben rendkívüli népszerűségnek örvendett, mivel tiltott témákat feszegetett – de ahogy Aleksandar Nikolić rendező és dramaturg fogalmazott – ez az alkotás olyan témákat is feldolgoz, amelyek még a mai napig is tabunak számítanak társadalmunkban.
– Olyan történetek, olyan karakterek kerülnek színre ebben a műben, amelyekre a mai ember még mindig megvetéssel néz. Mindemellett talán a legérdekesebb ennek a 239 éve született, az üresfejű, léha arisztokráciát kipellengérező műnek az az aspektusa, hogy a hatalommal rendelkezőnek mi volt megengedett, és mit tehetett vagy nem tehetett meg az, akinek ebből a hatalomból nem jutott. A nagyérdemű a produkciót befogadva eldöntheti, hogy a 18. században játszódó történethez képest mennyit fejlődött, vagy hanyatlott az emberi társadalmunk e téren – mondta a rendező.
Emlékeztetett, a produkció mindennek ellenére egy komédia, egy vígopera, amely a zene, a szöveg és a játék tökéletes szintézisével, azaz a „totális színházzal” tárja elénk saját világát.
Aleksandar Nikolić rendező és dramaturg és Aleksandar Kojić karmester mellett a produkció alkotói csapatát alkotja Miljena Vučković díszlettervező, Senka Ranosavljević jelmeztervező, Andreja Kulešević koreográfus, a kórust Vesna Kesić Krsmanović karmester készíti fel.
Az előadásban a Szerb Nemzeti Színház szólistái, kórusa, zenekara és balett-társulata működik közre.
A bemutatót április 24-én 19 órától tekintheti meg a közönség a színház Jovan Đorđević-színpadán, az első reprízt pedig április 26-ára tűzték ki.
Nyitókép: A Figaro házassága csaknem 60 év után került újra a Szerb Nemzeti Színház repertoárjára (https://www.snp.org.rs/figarova-zenidba/)
