Nemrég Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazták Özvegy Károlyt, a szabadkai Grafoprodukt nyomda és kiadóvállalat tulajdonosát, az indoklás szerint a délvidéki magyar kultúra támogatásáért és a vajdasági magyar szerzők köteteinek megjelentetését elkötelezetten szolgáló, több évtizedes munkája elismeréseként. A Grafoprodukt 1992-ben lett megalapítva, jövőre tehát harmincéves. A tevékenysége szerteágazó, a kiadói mellett könyvek, folyóiratok, katalógusok, brosúrák, röplapok és még sok minden más nyomtatását is vállalja. A Garfoprodukt névhez szinte megszámlálhatatlan tetszetős könyv, egyéb kiadvány és sok minden más megjelentetése kötődik.
Özvegy Károly (Gergely Árpád felvétele)
Özvegy Károly nem csupán vállalatvezető, hanem a vajdasági magyar kulturális élet pártolója, az irodalom imádója, a művészetek nagy kedvelője is. Erről a Grafoproduktban járva is meggyőződhettünk, ahol a könyvek kiemelt helyen láthatóak, a vállalat falait pedig rengeteg képzőművészeti alkotás díszíti. Özvegy Károlyt a nyomdáról, az új kihívásokról és a kitüntetésről kérdeztük.
– Jólesett, mert azt jelenti, hogy elismerik az eddigi munkámat. Nem számítottam rá, mert ha megnézzük az eddigi díjazottakat, egy kicsit talán kilógok a sorból. Főleg azért, mert ez egy reál szektor, mi egy cég vagyunk, magunk gazdálkodunk.
A Grafoprodukt 1992-ben alakult meg. Nagyon rossz időben kezdte meg a tevékenységét...
– Mondhatni, hogy kényszervállalkozó voltam. Háború idején, amikor kibírhatatlan, szinte óránkénti százszázalékos inflációval kell szembesülni, ép elmével senki sem gondol arra, hogy céget nyisson. Mégis megkockáztattam, mert egyszerűen rákényszerültem és sikerült átvészelni a nehézségeket. Termeléssel és kereskedelemmel foglalkoztunk. A termelésnek akkor nem sok értelme volt, habár azt szeretem jobban, figyelni a gyártást, látni az árut. Nagyon szeretem a nyomdafesték szagát, ebben élek. A kereskedés azonban elkerülhetetlen volt. Akkortájt inkább irodai dolgokkal kereskedtünk, például faxpapírral, faxrolnikkal, írógéppapírral, írógépszalaggal és így tovább. Ez volt a cég kereskedelmi periódusa és ez alatt felhalmozódott némi tőke. Ezt nem pénzben kell érteni, hanem áruban. A pénznek akkor az égvilágon semmi értéke nem volt. Az áru formájában levő hasznot tehát félretettük és az Avramović-érában jött el az idő, hogy ezeket reális áron eladjuk. A befolyó összegből pedig megvettük az első gépeket. Ezzel viszont egy újabb problémával kellett szembesülnünk. Addig egy másik céggel béreltünk egy kis irodát, de kinőttük a helyet, nem fértek el a gépek, ezért kénytelenek voltunk költözni. Előbb tehát a gépnek kellett megfelelő helyet találnunk és azután kezdhettük el a termelést. Ahogyan múlt az idő, egyre ismertebbek lettünk. Több mint tíz évig az összes hasznot visszafordítottuk a termelésbe és vásároltuk a gépeket. Ahogy azonban jöttek az új gépek, mindig újabb és újabb helyet kellett találnunk, mert annyira kibővültünk. Többször is költöztünk, a mostani a hetedik helyünk. Ez már a vállalaté, megvásároltuk az épületet és teljesen felújítottuk. Most már megfelelően fel vagyunk szerelkezve gépekkel is. Ha veszünk is újabbat, arra figyelünk, hogy ne duplázzuk meg a kapacitást, ne két ugyanolyan gépet vegyünk, hanem a régit egy modernebbre, hatékonyabbra cseréljük. A gépparkunk kialakításához nagy mértékben hozzájárult Magyarország Kormánya, a Prosperitati Alapítványon keresztül. Éltünk a kínálkozó lehetőséggel, sok gépet, berendezést vásároltunk, ami a hatékonyságot növeli és szolgálja, nem mellékesen azért is, hogy ne szoruljunk ki erről a helyről sem. A célunk tehát az volt, hogy inkább új, modern, hatékony gépeket vásároljunk, hogy ezáltal racionálisan használjuk ki a helyet.
Most már saját ingatlanában dolgozik a Grafoprodukt (Gergely Árpád felvétele)
Mennyire összetett egy igényes könyv kivitelezése?
– Talán nem gondolnánk, de nagyon is az. Számos fázisa van, főleg egy táblás kötésű könyv esetében. Nyomtatás, hajtogatás, többszöri körülvágás, cérnavarrás, ragasztás, szalagberagasztások, jelzők behelyezése, fóliázás, táblák összeállítása... de minél több a hozzáadott érték, annál értékesebb lesz a könyv végső értéke is. Mindezt az adott gépekkel érdemes csinálni, lehet kézzel is, de egy bizonyos példányszám fölött magában az ember már nem eléggé hatékony. Sokáig persze mi is sok mindent kézzel készítettünk, de amikor ez már kezdett tarthatatlanná válni, akkor ebbe beruháztunk.
Miért fordult főleg a könyvek felé? Mit gondol az e-könyvekről?
– A könyv az egy nagyon bizalmi dolog, mert a szerzők szeretnének büszkék lenni rá. Akik nem jelentetnek meg rendszeresen köteteket, azok is megkövetelik a minőséget. Természetesen nemcsak a magyar szerzők műveit nyomtatjuk és adjuk ki, de a vajdasági magyarokra külön figyelemmel vagyok. Sokat tehetünk a kultúránk fennmaradásáért, ezért amit csak lehet, azt tegyük meg! Én a könyvkiadást, a folyóiratokat, az újságokat választottam, ezen a területen igyekszem a kultúránkat őrizni. Az olvasás és a könyvek szeretetét úgymond magammal hoztam. Ezt szerettették meg velem a szüleim. Nekem ez egy varázslatos dolog, szerintem az internet még nem győzte le a nyomtatott könyvet. Ezt nem csak azért mondom, mert idősebb vagyok. Sok fiataltól is hallom, hogy szeretik kézbe venni a könyveket. Szerintem az e-könyv és a nyomtatott békésen megfér egymás mellett. Az is igaz persze, hogy az e-könyvek bizonyos mértékben kiszorították a könyvkiadást, lecsökkentették a példányszámokat. A tankönyvek is azon az úton haladnak, hogy elektronikus formában jelenjenek meg. Mégis úgy gondolom, hogy azért nekünk is jut majd valami. Nem hiszem, hogy minden könyvnél megmaradnak a nagyobb példányszámok, de szerintem a bestsellereket nem fenyegeti ilyen veszély. Elpirulok, amikor látom, hogy egyes könyveket a kereskedések mennyiért árulják.
A nyomdatulajdonos büszkesége a könyvnyomtatás (Gergely Árpád felvétele)
Nagy figyelmet fordít a folyóiratokra és a képzőművészetre is...
– Tettünk próbálkozásokat. Megpróbáltam folyóiratokat újraindítani, lendíteni rajtuk, némelyek több-kevesebb ideig meg is maradtak. Egyik ilyen volt az Egészség máskülönben, amit Új egészség címmel vittünk tovább, igyekeztünk érdekessé tenni, orvosokat kértünk fel, hogy érdekfeszítő történeteket osszanak meg az olvasókkal. Palics és környéke címmel is készítettünk lapot, azokat a híreket, információkat foglaltuk össze egy havi lapban, amelyek Palicsot, Nagyradanovácot, Királyhalmát és Ludast érintették. Ott is nagyon jó szerzőcsapat jött össze. A Bácsországot is megjelentettük. Fiatalok közreműködésével rajzregényt is kiadtunk. Nem zárkóztam el semmitől sem, ami az itteni kultúrát élteti, legyen szó könyvekről, folyóiratokról, kiállításkatalógusokról vagy pannókról. Szívesen segítek, amiben csak lehet és tudok. Többször előfordult az is, hogy valami annyira megtetszett, hogy önköltségből vállaltam a kiadását. Támogatom a művészet egyéb ágait is, például a képzőművészetet. Alkotótáborokat is szerveztünk, az ötlet az volt, hogy összehívjunk festőket, grafikusokat, keramikusokat és alkotásra serkentjük őket. Igyekeztem mindent biztosítani a számukra, élményeket szerezni nekik, hogy segítsem az ihletet. Jótékonysági portrérajzolásra is sort kerítettünk. Az ilyen találkozásokon készült műveket azután lefotóztuk, katalógusba foglaltuk, bekereteztettük és tárlatokon is bemutattuk. Történt ez az alkotásokért cserébe, így a cégünket nagyon szép képgyűjtemény is díszíti.
A járványhelyzet a nyomdák sikerességére is kihat (Gergely Árpád felvétele)
Mostanában hallani arról, hogy a Covid-helyzet hozta bezártság sokakat írásra késztetett. Tapasztal-e valamiféle fellendülést ezen a téren?
– Még nem, talán még korai, de várható. A bezártság bizonyára érzékenyen érintette az írókat is. A Covid sújtotta a kultúrát és a közösségi életünket. Ez az időszak számunkra is nehéz. Nyomtatunk könyveket, de nem akkora mértékben, mint eddig. Talán mások is úgy gondolják, hogy nincs sok értelme, amíg nem lehet könyvbemutatókat tartani. Sok írás készülhetett, sokat őrizhetnek az írók a tarsolyaikban, a fiókjaikban, de ez a helyzet még nem kedvez a könyvek bemutatásához. Egy online könyvbemutató egyáltalán nem az igazi. Elmarad az élmény, az élő beszélgetés, az élőben történő dedikáció, amikor ott a helyszínen lehet kérdezni az írót, kézbe venni a könyvet. Kevesebb a kiállítás is, nem készülnek katalógusok sem. A kilencvenes években még nem igazán voltak használatban a számítógépek, akkortájt mindenféléket nyomtunk, számlákat, fuvarleveleket, bizonylatokat, mindent, ami belső irodai munkákhoz kellett. Akkoriban ez jó munkának számított, de azok az idők elmúltak. Erre már nem lehet támaszkodni, mert ezt már egyszerűbb gépekkel is elvégzik. Ezekhez nem is volt szükség túl nagy technikai felszereltségre. Reméljük, hogy rendeződik a járványügy, és nem kell túl sokat várni arra, hogy egyre nagyobb rendezvényeket lehessen tartani. Amíg nincsenek fesztiválok, addig nincs szükség szórólapokra, fesztiválújságokra, plakátokra sem. Eddig ezeket is készítettük. A nyomdaipar nagyon sokrétű, árucikkeket is lehet nyomtatni. Nyilván azok a nyomdák, amelyek a gyógyszeres dobozok nyomtatására álltak rá, a gyógyszeripart szolgálják, most virágzanak. Teljesen más a helyzet azoknál, akik a kultúra köré szőtték a tevékenységüket, erre alapozták a jövőjüket. Nagyon bizakodom benne, hogy visszatérhetünk a régi kerékvágásba és az emberek észszerűen kezelik ezt a nehéz helyzetet, nem ülnek fel mindenféle kitalációknak.
A Prosperitati Alapítvány támogatásával korszerűsítették a nyomdát (Gergely Árpád felvétele)
Mi a helyzet a vállalattal?
– Megpróbálunk túlélni. Egyelőre úgymond egyfajta lebegő állapotban dolgozunk, de erősek és elszántak vagyunk. Bízunk a jövőben. Úgy érzem, hogy nálunk ez a másfél év bezártság, a mozgás, a turizmus, a kulturális élet, a fesztiválok, az összejövetelek, az esti kimenetelek, a valós színházi és mozis élmények nélkülözése, pont ezek fellendülését hozza majd meg. Annyira ki vagyunk minderre éhezve, hogy most nyáron se lenne uborkaszezon. Ha megvalósulna az, hogy esetleg május–júniustól kezdve lazítások lépnének érvénybe, mindenki szeretné bepótolni az elmulasztottakat és ismét felélénkülne a kulturális életünk. Ami bennünket illet, akaratunk és kapacitásunk van, mi készen állunk, csak a munka hiányzik.
