Voltak olyan nyarak, amikor a villamos teli kocsikkal indult meg Szabadkáról Palicsra. Egy zsebkendőnyi hely sem volt rajta, hiszen az utasok fürdeni indultak a Palicsi-tó partjára. A mára már legendássá vált villamos 1879 és 1974 között „száguldott” a síneken a két település között. Született palicsiként számos történetet hallottam a villamosról és az egykori nyarakról. Például azt, hogy szinte lógtak az emberek a kocsikból, annyira tele volt. Nem csak a villamosról születtek városi legendák. A tó keletkezéséről is több mondát tartunk számon.
A TÓ KELETKEZÉSE
A szájhagyomány szerint a Palicsi-tó helyén az 1750-es években egy homokos legelő volt. A pásztorok kutakat ástak, és egy alkalommal érre bukkantak, és az ebből kiömlő víz elöntötte az egész lapos medencét. A másik történet is hasonló. A mai tó helyén birkanyájak legelésztek. Egy Pál nevű pásztor kutat ásott, és a lyukból annyi víz tört fel, hogy tó keletkezett. Magyar László Palics történetének rövid áttekintése című tanulmányából kiderül, hogy a tó vize régebben lúgos volt, így nem büszkélkedhetett gazdag növény- és állatvilággal. Később változott a helyzet, hiszen 1780 körül jelentek meg az első hattyúk a tavon. Akkoriban a tó vizét a helyiek birkaúsztatásra, itatásra, kenderáztatásra, vászonfehérítésre és ruhamosásra használták. Az 1780-as években Johann Gottfried Liebetraut, Bács vármegye főorvosa figyelt fel a tó sziksós tulajdonságaira, és szódagyárat építtetett annak keleti partjánál. Ő hívta fel az illetékesek figyelmét a tó gyógyító hatására. Később egy Wüstinger nevű mérnök mutatott rá a víz kitűnő összetételére.
,,A városi tanács 1823-ban már arról tudósít, hogy a tó vize melegfürdőként használva gyógyítja a bőrbajt és az aranyeret. Kovács Antal és Zomborcsevics Vince tiszti orvosok 1837-ben indítványozzák, hogy építsenek a tópartra fürdőt, de a tanács néhány évvel később csak a fürdésre alkalmas helyet jelöli ki az újonnan létesített kert délnyugati sarkánál (a jelenlegi női fürdőnél)” – áll a fentebb említett Magyar László tanulmányában.
Ezt követően megtiltották az állatok úsztatását, a kenderáztatást, valamint a gyapjú-, bőr- és ruhamosást. Az angol stílusú Nagy Parkot 1842-ben alakították ki. A tizenkét láncnyi akáccal és kanadai nyárfákkal beültetett parkban nem engedélyezik a kocsizást és a lovaglást sem. Később, 1845-től néhány fából készült fürdőkádat bocsátottak a vendégek rendelkezésére. A hidegfürdő 1846-ban épült fel a tó északi részén, a melegfürdőt pedig az 1850-es évek elején. A melegfürdő vendégei a tó felmelegített vizét később már fa-, zománc- és kőkádakban élvezhették. A fürdőhely gyors fellendüléséhez a vendégszobák, az emeletes vendéglakok, valamint a nyári lakok létesítése is nagyban hozzájárult. Még fürdőorvost és felügyelőt is alkalmaztak Palicson. Emellett az is hozzátett a település idegenforgalmának fellendítéséhez, hogy 1842-ben töltötték fel a Szabadkát és Palicsot összekötő utat.
SZÁLLODÁK ÉPÜLNEK
A fürdőhely kiépítése a 19. század közepén kezdődött meg, az 1880-as években már 14 létesítmény tartozott a palicsi fürdőközponthoz. A település fürdőhelyi jellegének megteremtéséhez egy szabadkai építész, Scultéty János is nagyban hozzájárult, mivel az ő nevéhez fűződnek a 19. század közepén létesített épületek. A Palicsi Fürdőintézet első, emeletes szállodája 1860-ban készült el (a mai Park szálloda), ahova egykoron a jómódú vendégek jártak. Ebben zene- és társas szoba, tekepálya, kávéház és olvasóterem állt a látogatók rendelkezésére. A Nádasszálló a szegényebb réteg képviselői számára épült, amelyet 1960-as években bontottak le. Érdekesség, hogy az 1853–1854-ben épített, úgynevezett felső nádas lakház volt az első palicsi hotel. Létezett akkoriban egy alsó nádas nevű épület is, ám nem sokáig állt.
Az egykori vendéglős ház, vagyis a nagykocsma, amely később a palicsi fürdőigazgatóság épületeként üzemelt, igen nagy népszerűségnek örvendett a látogatók körében. Kevesen tudják, hogy a mai Kisvendéglő helyén annak idején egy istálló állt, amelyet az átutazó fogatok számára tartottak fenn. A feljegyzések alapján az istállómesterek bort is mértek. Később, egy 1850-ben benyújtott kérelemnek köszönhetően ezt már hivatalos keretek között is megtehették. Az istálló fokozatosan kiskocsmává nőtte ki magát. Eleinte egy vendégszobája volt, majd később hátsó kiskonyha, tulajdonosi szoba, pince és támasztékos istálló is létesült az épületben. A kiskocsmából népszerű étterem lett, és az évek során több átalakításon esett át. A Kisvendéglő egyike Palics legrégebbi vendéglátóipari létesítményeinek, amely ma is népszerű a vendégek körében.
SÁRFÜRDŐ ÉS TÉRZENE
Az első vonat, gőzkocsi 1869-ben futott be az állomásra, hiszen a Szeged–Szabadka vasútvonal egyik fontos megállóhelye Palics volt. A vonattal egyre több kiránduló, pihenni vágyó érkezett a fürdőhelyre. A Budapest–Zimony vasútvonal megépülésének köszönhetően Palics jobban megközelíthetővé vált. A településre távolabbi helyekről is jöttek látogatók, például Aradról, Komáromból, Győrből, Budapestről, Bécsből, Zimonyból, Újvidékről, Bajáról, Szegedről, Eszékről...
A már említett hideg- és melegfürdőn kívül a mesterséges félsziget mentén, a mai női fürdőtől keletre, egy férfiuszoda is létezett Palicson. Egészen 1885-ig a hideg kosárfürdő és a sárfürdő is fogadta a vendégeket. Később ezeket külön férfi és női fürdő váltotta fel. A férfi uszoda még a múlt század elején is igen közkedvelt volt, ám az első világháború idején eltávolították, és helyette 1921-ben a tó keleti partján egy fövenyfürdőt létesítettek, amely nemsokára az egyik legnépszerűbb pihenőhellyé nőtte ki magát a látogatók körében.
Nyaranta nemcsak a szabadkaiak élték itt a társasági életet és szórakoztak, hanem távolabbi településekről, városokból is érkeztek vendégek. Egy korabeli szöveg úgy fogalmaz, hogy naponta kétszer, délelőtt és délután két órán át szólt a térzene, amelyet 1853-tól, a feljegyzések szerint a templomi zenészek szolgáltattak, később pedig más fellépők is. Akkoriban egy mozgatható zenepavilon volt a parkban. Gyakran tartottak táncmulatságokat, bálokat is. A vendégek csónakázhattak a tavon, tekézhettek, hintázhattak, és még a célba lövést is kipróbálhatták. Az Osztrák–Magyar Monarchia híres zenekarai, énekesei, előadóművészei léptek fel a településen. Ilyenkor nemcsak a közönség szórakoztatása miatt látogattak el Palicsra, hanem nyaralni is. Voltak olyan vendégek, akiket nem csak a mulatságok vonzottak, hiszen többen szívesen betértek a könyvtárba vagy valamelyik vendéglő teraszán olvasgatták a korabeli folyóiratokat, napi- és hetilapokat.
A nagybirtokosok leginkább a nyári hónapokban tartózkodtak Palicson. Ám nemcsak a gazdagok töltötték itt az idejüket. A feljegyzésekből kiderül, hogy a tó északnyugati és nyugati részére szekerekkel érkeztek fürdeni a szegényebbek az úgynevezett népfürdőbe vagy ingyen fürdőbe. Itt még a nudizmus is jelen volt közeli villatulajdonosok kérelmére betiltották a fürdőzést ezen a helyen.
(Folytatjuk)
Források
Magyar László: Palics történetének rövid áttekintése, Létünk, Évkönyv 1985. Szabadkáról, 1985., 166–174.
Valihora István: A mai Palics, Létünk, Évkönyv 1985. Szabadkáról, 1985., 175–180.
Dragutin Milijković: Mala Gostiona Palić 1852–2012.
www.gradsubotica.co.rs
www.park-palic.rs
