Tordáról és a tordaiaknak szól

A Tordáról Basahíd felé vezető út, illetve utca utolsó háza az a tájház, amit a Tordaiak Klubja tavaly adott át rendeltetésének. Az épület célja, hogy megőrizze a múlt egyik szeletét, ebben az esetben azt, hogy milyen volt egykoron egy paraszti-polgári ház, kívülről és belülről egyaránt. Lázár Györggyel és Mezei Zsuzsannával itt találkoztunk és beszélgettünk a Tordaiak Klubjáról és a Tordai Újságról annak apropóján, hogy idén a klub és az újság is fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli. Június 10-én kistérségi médiatalálkozóval és emléktábla-avatással nyitják meg ünnepségsorozatukat, amelyet október 17-én közgyűléssel és ünnepséggel szeretnének lezárni. Az emléktáblával Csorba István néhai újságíró előtt róják le tiszteletüket, aki ebben a házban töltötte gyermekkorát.

A KEZDETEK

A klub 1998-ban kezdte meg tevékenységét. Lázár György, az akkori tanácselnök vallomása szerint azért, hogy két nagyon fontos rendezvény lebonyolítására találjanak megfelelő támogatókat, abban az évben ünnepelték ugyanis Torda török hódoltság utáni újratelepítésének a 200., valamint a Nepomuki Szent János plébániatemplom felszentelésének 150. évfordulóját.

– Próbáltunk helyben is segítséget kérni, ám nem úgy ment, ahogyan azt mi szerettük volna. Akkor döntöttük el, hogy megpróbálunk a Tordáról elszármazottakhoz fordulni, és őket is megmozgatva szervezzük meg az ünnepséget. A klub másik célja az volt, hogy összefogja a belföldre és a külföldre költözött tordaiakat. A nyár végén és az ősz elején toborzógyűléseket tartottunk azokon a vajdasági településeken, ahol tudtuk, hogy Tordáról elszármazottak élnek – kezdte a visszaemlékezést Lázár György, majd kitért az október 17-i alakuló ülésükre is.

– Az alakuló ülésen elnöknek Kocsis Istvánt választották meg, titkárnak dr. Berényi Jánost, alelnöknek pedig engem. Arra az összejövetelre már ki is nyomtattunk egy néhány oldalas újságot. Még nem tudtuk, hogy mi lesz a neve, ám rányomtattuk azt, hogy Tordai Újság. Ezeket ingyen szétosztottuk, és vártuk, hogy milyen lesz a visszhangja. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a kiadvány neve maradjon Tordai Újság, mivel az Tordáról és a tordaiaknak szól. Abban az évben készítettünk még egy karácsonyi számot – mesélte az egykori szerkesztő.

Az első két évben a helyi közösség és a Veterinarski Zavod költségein nyomtatták az újságot, 2000-től kezdve pedig pályázati lehetőségek is nyíltak, ami valamennyivel könnyebb helyzetbe hozta a klubot. Egy minimális tagsági díjat is bevezettek, amiért cserébe a tagok minden megjelent újságból kaptak egy-egy ingyenes példányt. Így évente négy, öt, hat újságot is ki tudtak adni, mindezt annak függvényében, hogy mennyi híranyag gyűlt össze.

– Az első szerkesztőnk Gyarmati József, a Magyar Szó újságírója és szerkesztője volt. Amikor az ötvenedik szám is elkészült, azt mondta, amíg tordai lesz, addig Tordai Újság is lesz. Eleinte 350–400 példányban jelent meg a kiadvány, amit később fel tudtuk emelni 750–800-ra, most megint ott tartunk, hogy elég a 350–400 nyomtatvány. A klubtagok közül sokan elöregedtek, elhaláloztak, a fiatal leszármazottak pedig, mivel nem ismerik az itt élőket, nem tudják, kiről olvasnak, inkább lemondták azt. Most már évente csak négy számunk jelenik meg, egy karácsonykor, egy húsvétkor, mert akkorra lezajlik a templombúcsú és a tordai bál Szabadkán, egy nyáron, a ballagás után, és egy ősszel, a kukoricafesztivál után. A 25 év alatt összesen 110 szám jelent meg – számolt be az egykori szerkesztő.

A Tordai Újságot folyamatosan megjelentették, csak két évben volt kisebb zökkenő, 2000-ben és 2010-ben, amikor Lázár Györgynek egészségügyi problémái lettek, ám mivel sokan a segítségére siettek, sikerült áthidalni ezeket a fennakadásokat. 2021-ben adta át a főszerkesztői és az elnöki feladatokat Mezei Zsuzsannának, mert úgy érezte, új lendületet kellene adni a tevékenységüknek.

– Az újság mindig is megőrizte függetlenségét, sosem politizáltunk benne, nem törekedtünk sem a bírálatra, sem arra, hogy minősítsünk vagy kritizáljunk valakit, egyedüli feladatunknak a tájékoztatást tekintettük, hogy tájékoztassuk a tordaiakat és a Tordáról elszármazottakat az itteni eseményekről, történésekről. Voltak krízishelyzeteink a 99-es háború és a pandémia idején is, de szerintem azon ritka kis közösségek közé tartozunk, akik mindvégig kitartottak – hangsúlyozta György, és elmondta, a klub az idő múlásával egyre nagyobb lett, 2001-ben már több mint ötszáz tagot számlált, és akkor már komoly programjaik is voltak.

– Az első Tordai bált 1999. február végén szerveztük meg Szabadkán, akkor Tordáról egy egész autóbusznyi ember ment el, összesen ötvenhatan. Amikor megérkeztünk, kijöttek elénk a szabadkaiak és a zenészek, majd hajnalig mulattunk. Az ausztrál elszármazottak is szerveztek bálokat, mindig május 16-a, a templombúcsú környékén. A Kormányos család volt az, aki elvállalta, hogy amikor a nyár folyamán hazalátogatnak, az összegyűjtött támogatásokat is elhozzák. Tizenhat-tizenhét év után azonban az ausztrálok úgy érezték, hogy már nem lehet megszervezni ezt a rendezvényt, így a mi lehetőségeink is megcsappantak, ám sosem panaszkodtunk – mesélte Lázár György, majd kitért arra is, hogy Fejes István tordai származású amatőr festő halála után monográfiát adtak ki a munkáiból, majd hozzátette, szerettek volna több kiadványt is készíteni, ám akkoriban nem volt annyi lehetőségük könyvkiadásra pályázni, mint mostanában.

A JELEN KIHÍVÁSAI

Az újság főszerkesztői teendői és a klub vezetésével járó feladatok kihívásokat állítottak Mezei Zsuzsanna elé, ugyanis egyikben sem volt tapasztalata, ám mivel egy huszonhárom éves múlttal rendelkező civil szervezet vezetését vette át, komoly elvárásokkal kellett szembenéznie.

– A kezdetekben egy nagyon erős, egy nagyon összetartó csapat állt össze, akik erőn felül dolgoztak azon, hogy működjön a klub. Amikor elvesztettük őket, akkor nem nagyon volt, aki átvette volna a feladataikat. Az újság szerkesztési munkálatait illetően nagyon nagy szerencsém volt Csíkos Dániellel, aki munkájából adódóan sokat tudott segíteni. A lap tartalmát kicsit felfrissítettük, egészségügyi rovatot vezettünk be, és az ifjúsági szervezetünket is megpróbáltuk bevonni a feladatokba, ugyanis ma már inkább csak az idősek olvassák az újságot, ugyanakkor mi a fiatalokat is meg szeretnénk szólítani – nyomatékosította Zsuzsanna, aki a jelen legnagyobb kihívásaként a fiatalok érdeklődésének a felkeltését emelte ki, majd hozzátette, Szabadkán már megszületett a harmadik generáció is, akiket már nem nagyon foglalkoztat az, hogy honnan származnak. A külföldi olvasókkal kapcsolatban elárulta, hogy a Covid-járvány nem játszott a kezükre.

– Sem Ausztráliába, sem az európai országokba nem tudtuk eljuttatni az újságot. Ausztráliával háromszor próbálkoztunk, ám nem engedték be csomagokat. Ahányszor elküldtük, annyiszor kaptuk vissza azokat. A legutóbbi számot megpróbáltuk egyéneknek is elpostázni, de még semmilyen módon nem jeleztek vissza, hogy megkapták volna. Elektronikus formátumban is próbálkoztunk, az idősebbeknek azonban, akik nem tudják használni a számítógépet, nem felel meg ez a lehetőség. Néha még Szabadka egyes részeivel is gondjaink vannak, hiszen ha a csomagra ráírjuk, hogy nyomtatvány, akkor nem mindig kézbesítik, mert azt hiszik, reklámanyag van benne. Így meg kellett kérnem néhány ismerőst, hogy vigyék el a lapot azoknak, akikről tudjuk, hogy emiatt nem jut el hozzájuk – mesélte a főszerkesztő.

Két évvel ezelőtt a négy közép-bánáti kistérségi lap, a Csernyei Újság, a Muzslyai Újság, a Kisoroszi Hírmondó és a Tordai Újság szerkesztősége összeült, és úgy döntöttek, hogy megpróbálnak egy közös újságot kiadni évente egyszer, hírt adva egymásnak egymásról.

– A közös kiadvánnyal az volt a célunk, hogy bemutassuk, hogyan is zajlik az élet a falvainkban. Az első számot mi szerkesztettük. Négy témakört választottunk, a falusi turizmust, az oktatást, egy híres vagy példamutató személy bemutatását, aki itthon is boldogulni tudott, valamint a művelődést. Amikor végigolvassa az ember, akkor láthatja, hogy mind a négy közösséget ugyanazok a kérdések foglalkoztatják. Egy másik újításunk az a karácsonyi számunkban található újévi naptár bevezetése volt, amire nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett – hangsúlyozta a Tordaiak Klubjának elnöke.

MEGMENTETT ÉRTÉKEK

Amikor a tájház ötlete megszületett, a faluban futótűzként kezdett terjedni a hír, és igencsak megmozgatta a helyieket. Sorra érkeztek a felajánlások, velük együtt a bútorok és a berendezések is.

– Megtudtam, hogy az egyik házban, ahol egy idős asszony élt, még minden bútor megvan. Amikor kimentünk megnézni, akkor még minden rendben volt a ház körül, de mire sikerült megszerveznünk az elszállítást, az egyik szobában már beszakadt a mennyezet. Az utolsó pillanatban mentettük ki a bútorok legnagyobb részét, azt is a beomlott mennyezet alól – mesélte Mezei Zsuzsanna, akinek nem ez volt az egyetlen értékmentési kísérlete. A Nagyanyáink ételei című könyvének, ami 2021-ben jelent meg, a célja, hogy megőrizzék a régi, hagyományos tordai ételeket.

– A nagymamám mestere volt a gudúc készítésének, de a receptet nem kértem el tőle, így amikor elhunyt, a recept is elveszett. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy tenni kellene valamit azokért a régi ételekért, amelyeket Tordán szeretnek, hogy ne merüljenek feledésbe. Azt, hogy épp időben, szinte az utolsó pillanatban kezdtem bele az adatgyűjtésbe, az bizonyítja a legjobban, hogy mire megjelent a könyv, addigra három adatközlőm is elhunyt – mesélte Zsuzsanna, aki egy idei vállalkozásában pedig a több mint százéves tordai tamburazenének állított emléket.

TERVEKKEL TŰZDELT JÖVŐ

Természetesen Zsuzsannának már megvan a következő ötlete is, amivel újabb értékeket mentene meg az enyészettől. Nyugdíjba vonulása után úgy hozta a sors, hogy férjével hazaköltözött Tordára, és miközben olykor kerékpárral járta körbe a falut, feltűntek neki bizonyos szépen kidolgozott ablakok és ajtók. Először Barna Nórával, a Tordai Újság fényképészével járták körbe a települést, majd profi fényképészt hívott, és az összes érdekességet lefényképeztette vele. Kiderült, jól tette, hogy nem várt, ugyanis tavaly többen is részt vettek Tordán a nyílászárókra meghirdetett pályázaton, néhány omladozó épület pedig még rosszabb állapotba került, így ha akkor nem hoz gyors döntést, ma már sokkal kevesebb anyag várna kiadásra.

– Együttműködve a Szabadkai Műemlékvédelmi Intézettel úgy döntöttünk, hogy a gazdag képanyaggal ellátott könyvet, amint lesz rá keret, ki fogjuk adni. A semmibe nyíló ablakok és a múltba nyíló ajtók címet viseli majd a kiadvány. Volt egy ötlet, miszerint a házak történetét is le kellene írjuk, de úgy hiszem, hogy az már nagyobb lélegzetvételű munka lenne – magyarázta Zsuzsanna.

Csíkos Dániel Újvidéken él, a Vajdasági Televízió munkatársa, ugyanakkor rendszeresen hazalátogat, sosem szakadt el teljesen szülőfalujától, még mindig aktív tagja és fellépője a művelődési egyesületnek és a rendezvényeknek. Amíg Tordán élt, rengeteg dolgot kapott a falutól, így fontosnak érezte, hogy azt valamilyen formában visszaadja.

– Amikor bekapcsolódtam a munkába, rengeteg új dolgot megtanultam. Korábban képekben gondolkodtam, itt viszont megtanultam kizárni a képet, és elkezdtem szövegben, karakterszámban gondolkodni, illetve megtanultam leírni azt, amit látok – mesélte Dániel, aki az újság jövőjével kapcsolatban egyetértett azzal, hogy rendkívül fontos a fiatalok bevonása a munkába, olvasóként is megszólítva őket ezáltal.

– A fiatalok érdeklődésének a felkeltése a mi feladatunk. Ha ezt nem tudjuk az írott sajtó által megtenni, akkor át kell térnünk az online felületre is. A papír alapú újságot meg kell őriznünk, mert az már önmagában is egy értékét képvisel, ugyanakkor az online tér felé is nyitnunk kell, és ott is nyomatékosabban kell majd jelen lennünk – hangsúlyozta a lap szerkesztője, aki kitért arra is, hogy már vannak törekvések az újság digitalizációjával kapcsolatban.

– A VAMADIA, a Vajdasági Magyar Digitális Archívum az első száz számunkat már digitalizálta, és az utolsó néhány számot is elkérte. Gondolkodtunk már azon is, hogy egy weboldalt hozzunk létre, amire a cikkeket is feltennénk, esetleg rövidebb beszámolókat is készítenénk, ez az ötlet azonban egyelőre még kidolgozás alatt áll. Úgy gondolom, hogy a jövőt illetően ez elengedhetetlen lesz – zárta gondolatait Csíkos Dániel, a fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő Tordai Újság szerkesztője.