Május utolsó vasárnapján ünnepeljük a gyermeknapot. Érdekességnek számít, hogy világszerte az országok más és más dátumot választanak a megünneplésére. Ha ezek mindegyikét megtartanánk, akkor az évente több tucatnyi gyereknapot jelentene január elejétől december végéig. Nyilvánvalóan nem a gyermeknap időpontja a leglényegesebb, hanem a célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekekre: a sajátos testi, szellemi és lelki igényeikre, az egészségvédelmükre és a tanulási lehetőségeik biztosítására. A gyermeknapon természetesen a gyerekek kerülnek a figyelem középpontjába, talán éppen ezért az lenne a legjobb, ha a világ minden gyermeknapját megtartanánk. Így az év minden napja gyermeknap lenne, ez jót tenne nekünk, szülőknek és a gyerekeknek is, hiszen sokkal több időt tölthetnénk el egymással.
A gyermeknap alkalmából mindenkinek érdemes feltenni a kérdést: Milyen ma gyereknek lenni? Szerintem napjainkban nehéz a gyerekek sorsa, mert a modern élet és az internet miatt veszélyes, globalizált világban élnek, ahol könnyen elszigetelődnek egymástól és számtalan káros hatás éri őket. Emiatt sokkal védtelenebbek, mint a húsz, a harminc vagy a negyven évvel ezelőtti fiatalok. Bár többségüknek nincsenek anyagi gondjai, van hol laknia, van mit ennie, van ruhája, járhat iskolába, lehet hobbija és világot láthat. Rendezett társadalomban élhet, nem fenyegeti háború, gyermekmunka vagy más szörnyűség.
Az anyagi jólét ellenére a mai gyerekek élete egyáltalán nem könnyű, sőt sokszor kaotikus. A modern világ ugyanis a feje tetejére állította a családok életvitelét az elmúlt évtizedekben. A több évszázados családszervezési minták nem működnek, újabb működőképes minták viszont nincsenek. A generációs különbségek óriásiak a gyermekek és a szülők között. A családok részéről a mindennapi kihívásokra adott válaszok egyediek, és csak idővel derül ki, hogy ezek jó vagy rossz döntések voltak. A rohanó életritmus, a folyamatos robotolás és az anyagiak véget nem érő hajszolása felemészti a szülőket. A mindennapok robotjába belefáradt felnőttnek sok esetben sem ideje, sem türelme nincs a gyermekekre. Az elmulasztott figyelmet, törődést, szeretetet és időt esetleg megpróbálja anyagiakkal kompenzálni, köztük különféle divatos ajándékokkal vagy éppen népszerű táborok, külön foglalkozások biztosításával. A gyereket idegen személyekre bízza, vagy a „villanypásztorra”, a tévére, a játékkonzolra, a számítógépre, a táblagépre vagy az okostelefonra. Az utóbbi esetben akarva-akaratlanul belöki az internet dzsungelébe, ahol sok érdekes és hasznos dolog is megtalálható, de legalább annyi, ha nem több, haszontalan és káros hatás is.
A közelmúltban történt belgrádi iskolai mészárlás mindannyiunk számára intő példa lehet a gyerekeinket illetően. Két nagyon fontos dologra ráirányítja a figyelmet. Egyrészt a szülői felelősségre a gyermeknevelésben, mert ha az javíthatatlanul félresiklik, akkor az érzelmileg és szellemileg egészséges és kiegyensúlyozott csemete helyett könnyen egy frusztrált ön- és közveszélyes emberpalántával találjuk szembe magunkat, aki mindenre hajlandó. A másik, hogy óvnunk kell a gyerekeinket és minőségi időt kell rá szánnunk, mert a világhálón az ifjúság fejébe beáramló globalizált világ számtalan embertelen viselkedési mintát közvetít, illetve olyan tartalmakat, amelyekre szellemileg és érzelmileg éretlenek, ezáltal óhatatlanul tönkre teszi őket. Bizony az internet világa sokkal több kárt okozhat a fiataloknak, mint azt korábban gondoltuk.
A gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen. Minden gyermek számára a legfontosabb a szülői szeretet, a törődés és az odafigyelés, valamint az együtt töltött minőségi idő. Ezért a szülőknek a gyermekeikkel minél több közös programot kell szervezni. Minél több időt kell együtt és minőségesen eltölteni, mert minden, ami a gyerekkorban történik, a gyermek egész életére hatással van. Minden őket érintő döntésnél figyelembe kell venni annak esetleges hatását rájuk nézve. Egy társadalomban és a családban a gyermekek jóllétének minden körülmények között elsőbbséget kell élveznie. A fenntartható és civilizált jövő alapja a gyerekek testi, szellemi, érzelmi egészsége, védelme és oktatása. A gyerekeket ugyanis ajándékba kaptuk mi, szülők, és nem a tulajdonaink. Nem a mi megvalósítatlan álmainkat és vágyainkat kell beteljesíteniük, hanem a sajátjaikat kell megéljék. Ha a gyerekek nem tudják kiteljesíteni a bennük lévő tehetséget és készségeket, annak nemcsak ők, hanem mindenki érezni fogja a hatásait, amelyek nem biztos, hogy kellemesek lesznek. A kiegyensúlyozott és egészséges gyermekek elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól működő társadalmat és gazdaságot hozzunk létre és működtessünk.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
