A múló idő cselekvő történései tartották meg és teremtették újjá a Délvidéken is a Petőfi-kultuszt, amely számos kiadványban és számtalan tanulmányban öltött szövegtestet.
Bordás Győző prózaíró, kritikus, szerkesztő, a Forum Könyvkiadó Intézet egykori igazgatója megtisztelt azzal, hogy megosztotta a könyvespolcán található, Petőfi Sándorra vonatkozó kiadványok listáját, ezek közül ajánlott számunkra olvasnivalót, sőt mesélt az első Petőfi-élményéről is:
– Szeli Istvántól a Történő történelem (1981) könyvéből a Petőfi Sándor-tanulmányt (48–55. oldal), valamint a Hosszú útnak pora kötete (1991)
Emlékezés a Tiszáról, egy réges-régi versről, és a tájköltészet metamorfózisáról írt tanulmányát (38–48. oldal) tudom javasolni. Ez a tanulmány megtalálható a Híd 1987. 11. számában is.
Bányai János utószót írt a Matica srpska és a belgrádi Nolit kiadásában 1973-ban megjelent Petefi-pesme könyvéhez, melynek anyagát Mladen Leskovac válogatta, fordítói pedig: Jovan Jovanović Zmaj, Danilo Kiš, Ivan V. Lalić és Veljko Petrović voltak.
A Híd 1999. július–augusztusi számában megjelentet Fehér Kálmán Petőfi
ÉRT (elem és ék) poémája, amelyhez Bori Imre írt értelmező jegyzetet.
Ugyancsak Bori a Tanulmányok a magyar–délszláv irodalmi kapcsolatokról c.
kötetében (1987) részletesen foglalkozik Petőfivel is, A XIX. századi magyar és szerb népiesség problematikája című tanulmányában.
Gerold Lászlónak az Itt állok a rónaközépen című kötetéből (2005) ajánlom olvasásra két írását is a ... most vagy soha! és a Költő valék és katona vagyok címűeket.
Ami a ,,koszorús költő” kultuszát illeti, Petőfit abszolút elfogadta az itteni társadalom. Ennek eredménye, hogy számos, Petőfi nevét viselő művelődési egyesület, iskola van a Vajdaságban. Koszorús költőnk ellen az égvilágon senkinek nem volt kifogása.
Minden általános iskolás megismerkedett Petőfivel. Ahogy mondták is, akkoriban bizony minden parasztházban jelen voltak Jókai és Petőfi kötetei.
Annak idején, még általános iskolás koromban Szirmai, aki ugye Verbászon volt és járt be az iskolába, tartott nekünk órákat. Ő hívta fel a figyelmem, amit aztán meg is írtam, hogy a mai Vajdaság területén Verbászon állt az első Petőfi-szobor, méghozzá 1899-ben emeltették, vagyis halálának az 50. évfordulójára, az Erzsébet-ligetben, egy kétméteres obeliszkre. Sikerült is találnunk egy képeslapot, ahol rajta is van, hogy Petőfi-szobor, Verbász.
Szirmai minderről úgy beszélt, mint aki még ismerte is azokat, akik akkor jelen voltak.
Szöllősy Vágó László könyve kuriózum
Emlékszem, érdekes információnak bizonyult, hogy elmondta, ezt a szobrot 1918 után ledöntötték, eltűnt és azóta sem találják, nyoma veszett. Izgalmas rejtély volt ez számunkra gyerekfejjel…
Később aztán emlegette is mindezt a közös élményt, mivel azon kevesek közé tartozom, aki még személyes kapcsolatban volt Szirmaival – hallottuk Bordás Győzőtől.
E cikk megírására irányuló kutakodásom egyik legizgalmasabb lelete a topolyai Népnyomda által 1999-ben kiadott Az én Petőfim a Vajdaságban Topolyán című gyűjteményes kötet, amely általános iskolás és középiskolás tanulók irodalmi és képzőművészeti alkotásait tartalmazza Petőfi-témában.
Az alkotói folytonosság szemléltetése végett ezek közül kiemelném az akkor VI. D osztályba járó Bencsik Orsolya versét:
Dajkája ölében alszik, / ha az esteli harangszó megkondul. / Arany Lacival játszik, / mikor Jankó barátjához befordul. / Az alföldön érzi magát otthon, / szép Júliáját szereti, / és fontos neki a drága hon, / ezért a kardot felköti. / Szabadságért, igazságért harcol, / tollal és fegyverrel bátran. / Nem riad vissza a bájtól, / s elesik a segesvári csatában.
Ellenőriztem, az ügyes kis gyerek költő az a Bencsik Orsolya, akiből azóta neves költő, prózaíró, szerkesztő lett.
Továbbá a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gazdag könyvtári anyagának és készséges munkatársainak köszönhetően bukkanhatunk rá a Petőfi nem alkuszik című Ady- tanulmánykötetre, amelyet a Testvériség-egység Könyvkiadó vállalat, A toll mesterei sorozatának darabjaként jelentetett meg 1954-ben, Újvidéken. Aztán van egy Jó Pajtás- kiadvány, egy sokak számára emlékezetes szavalófüzet, Petőfi él! címmel, amely válogatás a költő lírai verseiből. A verseket válogatta, a kötet anyagát összeállította, az előszót írta: dr. Dávid András. Egybek mellett ezt mondja az előszóban: ,,A könyvecskét Petőfi születésének 150. évfordulója és a Jó Pajtás 25 éves jubileuma alkalmából megrendeződő országos szavalóverseny céljainak és igényeinek megfelelően állítottam össze. A válogatásnál szem előtt tartottam, hogy ebben a könyvben az óvodás korú gyerekek és az általános iskolai tanulók is megtalálhassák a nekik szóló, az ő Petőfi-versüket.” A 128 oldalas válogatás tizenhat ciklusba rendezve adja közre a verseket.
Hasonló célzattal láthatott napvilágot 1998-ban Újvidéken, a Fehér Ferenc Könyvbarátok Köre kiadásában a Petőfi Sándor költemények című kötet. ,,A magyar szabadságharc 150. és a költő születésének 175. évfordulója tiszteletére” megjelenő, 74 oldalas kiadványt válogatta és szerkesztette Bada Jonna és Bada István.
Ezek a válogatáskötetek is bizonyítják a Kányádi-sorok igazát: ,,A vers az, amit mondani kell.” Szabad átköltésben, témánkba vágóan szólhatna így is: a Petőfi-vers az, amit mondani kell.
Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondót, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnökét vallattam ki a nemzet költőjével kapcsolatos szöveg- és könyvélményeiről, illetve Petőfi ,,szavalhatóságáról” is.
– Petőfi-verssel már nagyon fiatalon találkoztam, még óvodásként. A bácsfeketehegyi nagymamától tanultam meg a Füstbe ment terv című Petőfi-költeményt.
Ami a kötetet illeti, állandó darabja volt a családi könyvtárnak. Úgy emlékszem, magyarországi kiadás volt, vörös színű, textillel bevont, keménykötéses…
Március 15-e alkalmával évente legalább egyszer visszaköszönnek a Petőfi-sorok, versek, akkor is, ha éppen nem ünneplünk jubileumot vagy kerek évfordulót. Tavaly, amikor készítettem a felnőtteknek szóló összeállítást, arra törekedtem Petőfivel kapcsolatban, hogy minél komplexebb legyen, minél több arcát meg tudjuk mutatni egy 30–45 perces összeállításban. Kiderüljön az is, hogy valóban ott vannak a Petőfi-kötetek mindenhol a könyvespolcon, hogy még azon családok mindennapjainak is része, akik talán nem is tudnak erről vagy nem foglalkoznak ezzel. Másrészt arra törekedtem, hogy azt is megmutassuk, ő az a magyar költő, vagy egyike azoknak, akit talán a legtöbb nyelvre lefordítottak. Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy valóban nagyon sokrétű az ő munkássága. Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak forradalmi, vagy csak tájleíró vagy szerelmi költészete van, hanem eléggé átfogó jellegű. Amikor olvasom, megragad, hogy olykor annyira kemény és nyers a gondolatvilága… sokszor éreztem olvasás közben, hogy azért ezt most nem kellene elmondani… Annyira örökérvényű, élesen aktuális. Nyilván a szépirodalom ezért szépirodalom, ezért tud maradandó lenni, mert azok a problémák, amelyeket boncolgatnak a költőink, íróink, művészeink, azok a gondolatok egyetemesek és állandók. Ez a Petőfi- életműben különösképpen kidomborodik. Nagyon izgalmas például párhuzamot vonni közte és Kölcsey között. Elkezdtem az ő szövegeit nézegetni (hiszen a Himnusz születésének az évfordulóját is ünnepeljük) és ekkor értettem meg, hogy miért lett Petőfi ennyire híres, még életében, az ő néhány évtizedével, amit megért. Mégpedig azért, mert olyan egyszerűen fogalmaz, ezek a gondolatok eljutnak a legegyszerűbb észjárású olvasóhoz is. Míg Kölcseynél szinte kódolni kell a gondolatokat, mert annyira emelkedett stílusban fogalmaz. Petőfi nagyon jól ismerte az egyszerű nép észjárását is, ugyanakkor otthonosan mozgott a magas irodalomban és nagyon termékeny alkotó volt.
Kukorica Jancsi ,,sikertörténete” a Forum kiadásában
Ami számomra most izgalmas Petőfiben, hogy fel kell fedeznünk azokat a szövegeit is, amelyeket nem mindenki ismer, ezekkel ,,találkoznunk” kell. Azokról a szövegekről van szó, amelyek annyira nem forognak közkézen. Minél inkább olvasom Petőfit, annál inkább azt gondolom, kevés vers van az életműben, amit könnyen szavalhatnak a mai gyerekek, de éppen ezért a Petőfi-szavalóversenyek nagyszerű kihívást is jelentenek – ecsetelte Hajvert Ákos.
A Vamadia adatbázisában szintén lelünk érdekességeket. Így Szöllősy Vágó László Petőfi a déli végeken című kötetét, amely a jugoszláviai Petőfi-kultusz nyomába ered. Továbbá fontos Németh Ferenc Arany, Jókai és Petőfi kultusza a Vajdaságban című tanulmánykötete, amelyet 2014-ben jelentetett meg az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara. A Szajbély Mihály által írt fülszövegben egyebek mellett ezt olvashatjuk: ,,Kutatómunkája során Németh Ferenc bő másfél évszázad anyagát tekintette át. A kultusz kialakulását mindhárom író esetében visszavezeti még életük során kialakult vajdasági látogatásaikra, az ottani írókkal, művelődési intézményekkel kialakított kapcsolataikra, és/vagy műveik vajdasági vonatkozásaira. A kronológiai elvet követő tárgyalásmód Arany, Jókai és Petőfi esetében is világossá teszi, hogy a kultusz szempontrendszere miként alakult Trianon előtt, a két világháború közötti időszakban és a második világháború után. Kiderül az is, hogy a második világháború óta eltelt idő nem tárgyalható egységes korszakként: a partizánháború lezárását követő évek sokkal inkább a harcos Petőfi kultuszának kedveztek, mintsem Aranynak vagy Jókainak. Külön erénye a tanulmánynak, hogy beszámol a három szerző szerb recepciójáról is.”
A Forum Könyvkiadó Intézet bibliográfiáiban fellelhető, hogy számos tanulmány(kötet) tárgyalja Petőfi költészetét. Önálló kötetként pedig a Forumnál két kiadásban, elsőként 1964- ben majd 1966-ban találkozhatunk a népszerű elbeszélő költeménnyel, a János vitézzel. A könyv fedőlapját Miša Nedeljković tervezte, az utószót Kovács T. Ilona írta.
A Forum segítségével további címszavakra találunk:
1974-ből Szeli István kötete a Nemzeti irodalom – nemzetiségi irodalom, melyben a tanulmányok a következő személyekre vonatkoznak: Mita Popović, Szarvas Gábor, Borislav Jankulov, Petőfi Sándor, Tóth József, Thurzó Lajos és B. Szabó György.
B. Szabó György: A tér és idő árnyékában (kiadás éve: 1989), Petőfi elbeszélő költészetét a 168-tól a 197-es oldalig tárgyalja.
Bori Imre: Szövegértelmezések (Írások versekről, prózákról) című, 1977- ben megjelent kötetében többek mellett Petőfiről is értekezik. 1999-ben megjelent Krónikák írókról, könyvekről című kötetében szintén szerepel koszorús költőnk.
Az 1981-ben megjelent, Kaszás József által jegyzett A magyar gyermekirodalom élő fája című gyűjteményes kötetben klasszikusok és kortársak mellett helyet kap Petőfi Sándor is.
A Szellem magánya: dolgozatok a XIX. századi magyar ars poeticáról / (szerkesztette és az előszót írta Gerold László), melyben megtalálható Petőfi Sándor: A költészet / Huszta Rózsa tanulmánya.
A sok hasznos adat mellett, amit a könyvkiadóban megtudhattam, érdekelt engem az is, hogy Virág Gábor, a Forum igazgatója miként áll a Petőfi-kultuszhoz. Az alábbiakat mondta el:
– Az első emlékem Petőfiről, hogy negyedikes általánosban ajánlkoztam a tanító néninél, hogy tudom fejből a Nemzeti dalt, és szívesen elszavalnám a köztársaság napja (november 29.) alkalmából. Nem találta jó ötletnek. Később örültem volna, ha Erzsikémmel mi is közösen választunk csillagot, de nem akart velem felülni a négyökrös szekérre. Talán a fenti okok miatt sem Petőfi lett a kedvenc költőm, s később írtam is egy verset, hogy én bezzeg ágyban, párnák között szeretnék halni meg (a szórend szándékos). A tréfát félretéve: tisztában vagyok vele, hogy a magyar nemzet számára mindig is ő marad a Költő, de a költészetet mindig is többre értékeltem a kultusznál, és biztos vagyok benne, minden költő jobban örülne, ha életében becsülnék meg (például úgy, hogy elolvassák a verseit), s nem a halála után neveznének el róla utcákat – hallottuk Virág Gábortól.
Nyitókép: Petőfi él és élteti a versmondást
