60 éves a Forum.
E mondat sokkal tágabb jelentéskörrel bír egy egyszerű kijelentésnél, megállapításnál.
Néhány a 60 év alatt megjelent mintegy 3000 címszóból
Nemcsak egy könyvkiadó intézmény, az intézetben dolgozó emberek, a megjelent könyvek, a megmentett, megteremtett kulturális értékek, hanem egy időben egy közösség sorsáról: múltjáról, jelenéről és jövőjéről is árulkodik.
A mögöttünk álló 60 év mintákat teremtett: érték- és viselkedésbelieket, példamutatókat. Van honnan merítenünk a mához.
Nem is lehet a dicső és reménykeltő múltról anélkül beszélnünk, hogy szóvirágok és közhelyek halmozásába ne kezdenénk. A közhelyek helyett sorolhatnánk neveket, de a több ezer munkatárs – a szerzők (írók, költők, drámaírók, néprajzosok, filozófusok, történészek, művészet-, művelődés- és helytörténészek stb.), szerkesztők, korrektorok, lektorok, műszaki és grafikai szakemberek, fordítók, képzőművészek, gépírók, titkárnők, jogászok, közgazdászok, raktárosok, terjesztők, nyomdászok, sofőrök, és egyáltalán nem utolsósorban egyetlen olvasó – nevének kihagyásával már nem lenne teljes a történetünk.
De egyetlen nevet sem kell kiemelnünk, hiszen ebben az ünnepi pillanatban nincs egyetlen olyan személy sem a kiadó történetében, akire nem gondolnánk, hiszen most közösségként kell rájuk gondolnunk, a mi közösségünkként.
A mai rendezvényünkkel egy együttes gondolkodásra – mai közkedvelt szóval élve: – egy közös ötletelésre invitáljuk meg Önöket, a kiadó barátait, hogy közösen induljunk el egy szellemi kalandra az előttünk álló egy évben.
Egy olyan kalandra, amely amennyire játékos, annyira komoly is egyszerre, ez a kaland pedig nem szól másról mint annak a közös könyvtárunknak az újra felfedezéséről, amelyben igazi kincsek rejlenek: szerelmes versek, regényes elbeszélések, drámai fordulatok mellett egy olyan szellemi gazdagság, amely a múltunkról, kultúránkról, hagyományunkról is számos aspektusból mesél.
E kalandért cserébe azt kérjük Önöktől, a következő jubileumi évünkben is tartsanak velünk: kapcsolataikkal, támogatási lehetőségeikkel, meghívásaikkal, rendezvényeikkel, tanácsaikkal segítsenek bennünket abban, hogy méltóképpen ünnepelhessünk, emlékezhessünk, segítsenek bennünket abban, hogy közösen gazdagíthassuk közös könyvtárunk újabb polcait.
A Forum olyan szellemi műhelyként tevékenykedett, tevékenykedik és fog tevékenykedni, amely az együttműködéseken alapul, hiszen ez alaptermészetéből adódik: egy-egy könyv megjelentetéséhez tucatnyi szakember közös gondolkodására és aktivitására van szükség.
Adódik a kérdés, beszélhetünk-e minderről, jövőről és reményről, amikor szinte alig tudtuk feldolgozni a mögöttünk lévő ínséges időket, máris újabb, talán súlyosabb, ellentmondásosabb, nagyobb horderejű események és változások forgatagába kerültünk, amikor nemcsak a könyvkiadás megmaradásáról, hanem civilizációnk általános válságáról, értékrendszereink bukásáról és változásáról, átalakulásáról is beszélnünk kellene.
De – bármennyire paradoxonként hangzik is ez – miközben a világ további sorsa kérdésessé vált, a kiadónk, könyvkiadásunk helyzete – elsősorban az alapítóknak, az anyaországi támogatásoknak köszönhetően – stabilnak mondható.
Ahogyan hat évtizeden keresztül, pillanatnyilag is az itt élő magyarság kultúrájának biztos pillérét, hídfőállását jelenti. Büszkén mondhatjuk el: olyan íróink, költőink, képzőművészeink, fordítóink, tudósaink vannak, akik még sokáig fognak munkát adni a kiadó dolgozóinak, de a különböző díjakat odaítélő bizottságoknak is. A kiadó ajtaja mindig is nyitva állt és áll előttük, mindazok előtt, akik az értékteremtés szándékával kopogtatnak rajta.
*Az újvidéki Forum Könyvkiadó 1957. február 8-án alakult meg. A hatvanadik évforduló kapcsán szerdán ünnepséget rendeztek, amely egyúttal az egész éven át tartó rendezvénysorozat első állomása is volt. Ezúttal közöljük Virág Gábornak, a Forum könyvkiadó igazgatójának az ünnepségen elhangzott köszöntőjének szerkesztett változatát.
