A kiadó meghatározása szerint a népszerű finn írónő, Sofi Oksanen legújabb, Norma címet viselő regénye a Sztálin tehenei, a Tisztogatás és a Mikor eltűntek a galambok című regény mellett a szerző tetralógiájának befejező darabja. Ez a kijelentés azonban a regény elolvasása után nem tűnik megalapozottnak, hisz a tematikáját tekintve sokkal inkább Oksanen Baby Jane című művével mutat rokonságot. A szerző tetralógiájának három elkészült darabja mind Finnország és Észtország történelmébe nyújt betekintést, nőket látunk a második világháború ideje alatt, nőket látunk a szovjet megszállás időszakában, az elnyomás elől menekülő nőkkel találkozhatunk, valamint a múlt és a jelen kapcsolódási pontjait keresgetjük, a válaszokat, az okokat, a miérteket. Habár a Normába szintén szerepet kap a történelmi múlt, teljes mértékben mai történetet olvashatunk.
A mű sokkal inkább tekinthető kriminek, amelyben az írónőre jellemző cselekményvezetéssel, az idősíkok folyamatos váltakoztatásával egy maffiahálózat működésébe nyerünk betekintést. A mű nyitójelenetében a címszereplő Norma Rosst látjuk balesetben/öngyilkosságban/gyilkosságban(?) elhunyt édesanyja temetésén, és már itt gyanúsnak tűnő személyekkel találkozhatunk. Norma, hogy kiderítse, mi is történt pontosan édesanyjával, munkát vállal ugyanabban a fodrászatban, ahol anyja, Anita is dolgozott; emellett egy videófölvétel is a keze ügyébe kerül, amelyet az anyja készített neki hosszú időn keresztül, arra az esetre, ha valami történne vele. A történet fokozatosan bontakozik ki, és az olvasó lépésről lépésre halad a megoldás felé, és lépésről lépésre tud meg egyre többet Normáról, akinek különös tulajdonságára is fény derül: haja képes naponta egy métert is nőni, emellett antennaként is működhet, megérzi és értelmezi a külső ingereket, ha kell, megvédi viselőjét, ha kell, elárulja. Ezen a ponton elmondhatjuk, hogy a mágikus realizmus eszközei is megjelennek a műben. Norma különös tulajdonsága arra készteti édesanyját, hogy rejtegesse lányát, akinek haját naponta kell vágni, az így keletkezett hatalmas hajmennyiséget pedig ,,ukrán hajként” értékesíti. Ezen a helyen találkozhatunk a regény igazi mondanivalójának első darabjával: az illegális hajkereskedelemmel. A szépségipar egyik szinte teljesen ismeretlen, viszont az egész világot behálózó területéről van szó, ahol a gazdag nyugati országok saját szépségeszményeik megvalósításához a szegényebb országok nőit használják ki. Egész falvak lakossága él abból, hogy minden törvényes keretet mellőzve eladják az asszonyok levágott haját, hogy azután a csempészek busás haszonnal számolva továbbadják azt a nyugati szépségszalonokba, amelyeknek kuncsaftjai képesek vagyonokat költeni a szépségükre. Itt jön képbe Norma hajkoronája, ami felér egy kincsesbányával, és amire fel lehetne egy szebb jövőt is építeni.
A hajkereskedelem mellett a regény lapjain egy ennél sokkal nagyobb „üzlet” szálai is kibontakoznak. A szépségipar mellett a másik nagy terület, amelynek problematikájával foglalkozik a mű: a béranyaság. A meddő családok vagy azok a párok, amelyekben a nő nem szeretné magát ,,elcsúfítani” a terhességgel, minden pénzt megadnak azért, hogy béranya hordja ki utódaikat, sőt ezáltal a gyermek nemét is befolyásolhatják. Ezek a béranyák legtöbbször szegény, elmaradott országok női, akiket ily módon használnak ki a ,,fejlett” nyugat képviselői. És Norma előtt is fokozatosan megnyílik ez a világ; anyja videóüzenetei, a fodrászat munkatársainak cselekedetei által a főszereplő is tudomás szerez róla.
Szépség és termékenység. E fogalompár egymáshoz való viszonya, egymásra való hatása fogalmazódik meg a műben. Mint ahogy a regény egyik bekezdése mondja: Az, aki uralja a hajat, uralja a nőket. Az, aki uralja a szaporodási képességüket, uralja a férfiakat. Az, aki elégedetté teszi a nőket, a férfiakat is kielégíti, és az, aki a haj és a gyermek iránti lázban égő emberek körül doktorkodik, az közöttük a király.
Oksanen jelen művében is megjelenik a múlt, méghozzá Norma egyik őséhez kötődően, aki szintén hasonló ,,hajproblémákkal” küldött, mint Norma Ross, viszont a korábban említett kötetektől eltérően a múlt nem képezi a kutatás és az írás tárgyát, csupán bemutat, és egy érdekes plusz szálat ad a történethez, amelynek befejezése igazán hollywoodiasra sikeredett.
Végezetül annyit kell még elmondanunk, hogy a regény egy fontos és valóságos problémára hívja fel a figyelmet, és általa talán nagyobb publicitást kaphat a szépség- és gyerekipar illegális vonulata, viszont az író azon szándéka, hogy bemutassa ezeket a sötét üzelmeket, nem tett jót a műnek, amely így a szerző leggyengébb alkotása lett.
