NYELVFÉLTŐK. A számítógép által közvetített kommunikáció vizsgálatával foglalkozva egy alkalmazott nyelvész arra a megállapításra jutott, hogy online térben szinte egyáltalán nincs lehetőség új kapcsolatok létesítésére, ezek a „vonalon lévő” terek ugyanis nem adnak lehetőséget olyan informális kapcsolatépítésre, amire mondjuk egy konferencia kávészünete igen. „Jó az online kommunikáció – állítja –, de nem helyettesítheti száz százalékban a személyes találkozásokat.” Számtalan olyan példát hoz fel, ami mind nehézséget jelent. Ebből csak egy: utcán találkozva például nem figyeljük mereven ismerősünk arcát, videóbeszélgetés során viszont éppen ezt tesszük, ami mesterkéltté teheti a beszélgetést. A szakember úgy véli, a jövőben megmarad mindkét (közvetett és közvetlen) kommunikációs forma, s menet közben kell majd a gondokat megoldani.
„Lelkem otthonra lelt / a szavakban: befogad / és oltalmaz az anyanyelv” – kezdi egy versét bársonyosan Baka Györgyi. Valamely tanulmány szerzője viszont már aggodalmának ad hangot, mondván, ha nem tartjuk meg a nyelvünket, akkor az sem tarthat meg minket, s elveszünk azok lenni, akik vagyunk. A nyelv mellett a könyv sorsát is féltő Faludy György szinte már felkiált: „Tanuld meg ezt a versemet / mert meddig lesz e könyv veled? […] Tanuld meg ezt a versemet, / mert nemsokára könyv sem lesz, / költő se lesz és rím se lesz.”
Olvasom: három évvel ezelőtt egy hetvenkilenc éves nyelvész, filozófus Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben felgyújtotta magát, mert az új orosz nyelvtörvény korlátozta a helyi kisebbségi nyelvek, így az udmurt kötelező oktatását, még a többségében kisebbségek lakta területeken is. „Ha a nyelvem holnap kihal, én kész vagyok meghalni ma” – állt a transzparensen.
EGY NŐ A TÖRTÉNELEMBEN. Gyakran megtörténik, hogy egy kicsinyke település neves személy emlékét ápolja. A magyarországi Bárdudvarnok például Goszthony Máriáét. Abban sincs semmi különös – bár nem kis teljesítmény –, hogy a festőnő kilencvenöt évet élt. Apja Budapesten neves ügyvédi irodát vezetett, Somogyban ezerholdas birtokot műveltetett. Mária magánúton végezte iskoláit, vizsgáit letéve Münchenben művészeti tanulmányokat kezdett. Az első világháború kitörése után Budapesten a Haris közben működő, Kernstok Károly, Rippl-Rónai József, Vedres Márk által vezetett képzőművészeti szabadiskolában tanult tovább, idővel lelkesen besegített a tanoda életének megszervezésében. Gyakran látogatta a Lukács György és Balázs Béla nevével fémjelzett, Vasárnapi Kör nevű progresszív idealista társaság összejöveteleit. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a mestere, Kernstok által Nyergesújfalun létrehozott művésztelepen élt és dolgozott.
Életútjának ismertetését itt most röviden megszakítjuk, hogy színre léphessen (szintén baloldali értelmiségiként) az erdélyi származású, Freudot olvasó és a Galilei-kör előadásaira eljáró Szilágyi Jolán, aki a rajziskolában rövidesen Goszthony barátnője. Mivel ő is valahogy mindig az események fősodrában, nyilván emiatt bízták meg Szamuely Tibor bújtatásával, aki rövidesen feleségül is vette. A Tanácsköztársaság időszakában az újságíró és politikus (a Leninnel is tárgyaló) Szamuely népbiztossá kinevezve a kommün terrorszervezetének vezetője. Egy beszédében a következőket mondta: „Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. A vértől nem kell félni.” A proletárdiktatúra bukása után, 1919 augusztusában külföldre való szökés közben öngyilkosságot követett el. Huszonnyolc éves volt. Történetünk szempontjából mindezt megelőzően fontos egy részlet: feleségével Szamuely néhány napot Nyergesújfalun töltött, akkortájt oda költözött már a Kernstok-rajziskola néhány tagjával Goszthony Mária is. Tévedésből a helyiek azt hitték, ő áll intim kapcsolatban Szamuelyvel, s e hamis legenda miatt kellett utóbb, a Tanácsköztársaság bukása után, Gosztonynak is elhagynia hazáját. Olaszországba kerülve a Római Képzőművészeti Akadémiára járt, eljutott közben Firenzébe, Assisibe, Perugiába, tanulmányozta a rézkarckészítést és a freskófestészetet. Assisiben kötött ismeretséget az ott élő dán katolikus íróval, Jörgensennel, akinek hatására Assisi Szent Ferenc eszméit követve a vallásos hitben talált támaszra. Amikor néhány év múlva hazatérhetett, nagyanyja bárdibükki (Bárdudvarnok külterülete) kiskastélyának kertjében fogadalomból megépítette az Assisiben lévő Portiuncula kápolna mását (azt saját freskóival díszítette), Szt. Ferenc tiszteletére. A kegyhellyé váló kápolnát XI. Pius pápa Portiuncula búcsújáróhely kiváltságban részesítette – ezért kapta Bárdibükk a „Magyar Assisi” nevet.
A kerámiáival is igen sikeres Goszthony Mária elsősorban festőnek vallotta magát, még esztendőket töltve Itáliában műtermet tartott fenn, legnagyobb művészi sikereit aztán otthon a Somogyban készült plein aire tájképeivel érte el (azok egy része a Londoni Királyi Akvarell Társaság útján Angliába került). A kortárs képzőművészeti eseményekbe nem kapcsolódott be, s a történelem különféle újabb viharaitól is immár távol tartotta magát. Magányos alkotóként, de sok barát szeretetét élvezve tevékenykedett haláláig. Hamvait bárdibükki kápolnájában helyezték örök nyugalomra.
