– Jó ember volt az én uram – törölte meg a szemét szoknyája aljában a szék szélén gubbasztó öregasszony. Az íróasztal mögött a főhadnagy merőn nézte, nem szólt semmit. A ventilátor a sarokban kavarta a poros levegőt, néha belekócolt az őszülő, madárfészekre hajazó kontyba.
A titkárnő unottan vizsgálgatta hosszú műkörmeit, a mutatóujján mintha mozgott volna a ráragasztott kövecske, sokba mérte pedig a körmös. Durcásan megrántotta a vállát, unta már az egészet. Persze otthon azt hallgatta minden áldott nap, hogy micsoda mázlija volt, hogy a közepes érettségijével és az alig számítógépes ismeretével felvették a rendőrségre, igaz, csak 4 órában, de mégis, ez is valami. Az esti programon elmélázott egy kicsit, valahogy nem volt tiszta az a fazon, akivel összejött a barátnője esküvőjén. Mintha gyűrűt látott volna a kezén, mikor bemutatkozott, de amikor azt kérte, hogy fussanak össze a megyeszékhelyen, már nem volt rajta. Persze rákérdezett, de elütötte valami bugyuta férfidumával. Miért van az, hogy minden pocsék, tré cuccokban járó osztálytársa férjhez ment, őt meg még meg se kérte senki. Egy találkozót alig tudott összeguberálni, pedig szexi, szőke, durcás ajkát égő vörösre festi.
A nyanyát valamelyik ócska tanyából hozta be az a nagyhasú körzeti megbízott, hogy annak is mindig a munkaidő vége előtt kell tüsténkedni. Reméli, mond valami értelmeset, aztán lehet küldeni tovább. Neki randevúja lesz két óra és tizenhét perc múlva, nézett fel a falon lógó órára.
Nem akarja lemondani, Kazi múltkor is olyan undok volt, mikor késett, alig tudta hízelegve elnyerni a bocsánatát. Az a gyűrű csak idegesíti, meg hogy nem talált róla semmit egyetlen közösségi oldalon se. Kizárt, hogy egy ilyen dögös fazon ne lenne fenn. Persze anyja rögtön rákezdte, hogy csak szédíti, az ilyen kis buta libák csak arra kellenek. Az „arra" szót jól megnyomta, és közben fintorgott.
A kihallgatást vezető nyomozó nem szólt semmit, oldalt ült. Csattogtatta az öngyújtóját, még fél óra, és kimegy rágyújtani. Minden órában egy szálat enged magának, hátha sikerül leszoknia.
A helyszínen már kint volt két rendőr a megyeszékhelyről, meg a doktornő.
– Kezdjük elölről – mondta a kelleténél kicsit halkabban nyomozó. – Mi történt? Próbálja meg nyugodtan elmondani, onnan, hogy megérkezett a tanyába.
Az asszony olyan riadtan nézett, és emelte a kezét az arcához, hogy meg se kellett volna szólalnia.
A körzetis megmozdult, az ócska szék megnyikkant alatta. Ránézett a nőre, és annyit mondott:
– Verte.
A főhadnagy összecsapta a dossziét, amit idáig lapozgatott. Legszívesebben rászólt volna a kotnyeleskedőre, de aztán mégse.
A kihallgatott személy hallgat – firkálta a titkárnő a noteszába. Na, ebből se lesz már semmi – írta utána, és komolyan nézett a potrohos férfira, aki rendőrt játszik a tanyavilágban, akár esik, akár fúj. Volt, hogy beleragadt a terepjáró a sárba, négy lóval vontatták ki a köves útra. Ha nem tűnik fel neki, hogy nem füstöl a kémény, és nem caplat ki gyalog a járhatatlanná ázott mellékúton, ő már a meleg buszban ülne, és még egy réteget húzna a drága francia rúzzsal az ajkára. Ehelyett itt kell ücsörögnie, valami avas, fokhagymás szag kezdett terjengeni a szűk kis irodában. Elfintorodott. Arra már biztos nem lesz ideje, hogy átöltözzön, még jó, hogy a kivágott kis pólót betette a szekrénybe, az iratok mögé, majd valamelyik mosdóban kicseréli. Ami rajta van, olyan nagyanyós, nyakig gombolt.
Az asszony nagyot sóhajtott, aztán halkan megszólalt:
– Jó ember volt Gazsi, meg olyan bolondozós – mosolyodott el, akkor látszott, hogy alul két foga van, meg néhány elfeketedett csonk. Egyik kezét nehezen felemelve megigazította a fésűt kis egérkontyában.
– Inni is csak akkor kezdett, mikor kitettét a központi raktárból, hogy tűntek el dolgok, mikor egyedül volt, és nem tudott elszámolni. Hiába mondta, hogy ártatlan, bár bíróságra nem vitték, ott állt munka nélkül. Én meg vigasztaltam, etettem, még pénzt is dugtam a zsebébe abból a kevésből, amit kerestem, hogy a kocsmában ne kelljen szégyenkeznie. Férfiember nehezen tűri, hogy lenézzék.
Gazsi meg hirtelen haragvó volt mindig, szegény anyósom is félt tőle. Még ilyet! A saját fiától.
Szégyenkezve lesunyta a fejét, bütykös ujjain a karikagyűrűnek még látszott a nyoma, egy kártyaveszteséget kellett kiegyenlíteni az árából, pedig egész életében ez volt az egyetlen ékszere. Zsuzsi megbűvölten nézte, a nyomozónak rá kellett szólni, hogy jegyzeteljen is, nem elég a hangfelvétel. Mit írjon? Nyomogatni kezdte a homlokát, hirtelen tört rá a fejfájás. Nem bírta levenni a szemét arról a vékonyka kis fehér vonalról, ami fölött évtizedekig egy gyűrű volt. Hova lett?
S hova lett Kazi gyűrűje? Elpirulva kezdett valamit irkálni a noteszbe.
Aztán mindenki felkapta a fejét, amikor a meggörbedt hátú, nénivé öregedett Koronné metsző élesen beszélni kezdett:
– Huszonhét évet tűrtem, takargattam a bajt, követtem a tanyára is, ahol fűteni se volt érdemes, mert ahány ablak volt, mindnek kiverte az üvegét. Jöttem haza, a mosástól kisebesedett a kezem, az ebédet nem ettem meg, vittem az ételhordóba, hogy néki legyen. Ő meg ott állt a farönk mellett, az a rohadt cigaretta lógott a szájában, imbolygott, ahogy közelebb értem, szinte megsütött a rossz pálinka gőze, de arra volt esze, hogy arcon csapjon. Olyan sunyin, mint mindig, váratlanul. Vagy hátba vágott, hogy levegőt nem kaptam. Egyszer csuklómat is törte, azóta ferde. Elmentem mellette, letettem a csíkos szatyrot az ajtóba, aztán fogtam a baltát, és egyszer suhintottam vele, a homlokára. A feje úgy vált ketté, mint a dinnye. Rá se néztem. Bementem a belső szobába, magamra húztam a dunyhát, nyirkos volt, mindig az volt. Két napig aludtam. Mikor kimentem az udvarra, ott állt Géza bá, a körzetis, jó ember. Csendesen csak annyit mondott, hogy fogjad Máli az irataid, bemegyünk a városba. Hát így volt.
Nem törte meg a csendet senki. Zsuzsa elzárta felvevőt, és egy pohár vizet vitt az öregasszonynak, aki hálásan kortyolta ki, két pillantás alatt, mintha kiszáradt volna belőle a lélek.
Zsuzsa kiment a folyosóra, nekitámasztotta égő homlokát az ablaknak, felhívta Kazit, és hidegen közölte vele, hogy nyugodtan felveheti a gyűrűjét, és hazudozzon másnak, hagyja őt békén.
Aztán kitörölte a férfi számát.
