A Szabadkai Városi Múzeumnak a pesti Schöfft festőművész családot bemutató kiállítása a bajai Türr István Múzeumban való vendégszereplését követően szeptember 15-én nyílt meg a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban, a nagy hagyományú Ars sacra fesztivál eseményeként Schöfft 3 – Egy festő család három generációja címmel. L. Simon László, a MNM főigazgatója tavaszi szabadkai látogatása alkalmával tekintette meg a múzeumot, és hívta meg a Schöfft-kiállítást. Szeptember 15-én és 16-án a Magyar Nemzeti Múzeumban kurátori tárlatvezetéseket tartott Korhecz Papp Zsuzsanna, a kiállítás szerzője. A budapesti tárlat társkurátora Gödölle Mátyás, a MNM Történelmi Képcsarnokának vezetője volt.
Kolovics Svetlana /Szabadkai Városi Múzeum felvételei
A Szabadkai Városi Múzeum kiadásában megjelent A pesti Schöfft festőművész család című monográfia. Ennek előszavát idézzük:
A Szabadkai Városi Múzeumban 1973-ban alapított Vajdasági Magyar Képtár 1830–1930 a magyar képzőművészetet hivatott kutatni, bemutatni és népszerűsíteni a Délvidéken. E gyűjtemény előzményeit igyekszik feltárni a múzeumban immár egy évtizede megrendezésre kerülő nemzetközi egyházművészeti kiállítás- és kiadványsorozat, mely az elfeledett magyarországi barokk festőművészeket mutatja be: a budai Stettner Sebestyént (Dorst, 1699–Buda, 1758), Falkoner Xavér Ferencet (Buda, 1737–Buda, 1792) és Schervitz Mátyást (Buda, 1702–Buda, 1771), valamint a pécsi Senser Pált (1716–Pécs, 1758) és Hanisch Mátyás (Prága, 1754 k.–Vukovár, 1806) vándorfestőt. A bécsi barokk festők délvidéki hagyatékát összefoglaló kötet az akadémia tanáraiként a pest-budai mesterekre is nagy hatással levő művészeket fűzte össze. Ezen sorba illeszkedik a híres pesti festőcsaládot és a Győrtől Máramarosszigetig, Esztergomtól Suhopoljeig megrendelt alkotásaikat, valamint portréikat bemutató kötet is.
A Schöfft képíró műhelynek a történelmi Magyarország szinte minden szegletébe eljutott egy-egy oltárképe. Három generációjuk tevékenykedett a 18. század utolsó harmadától a 19. század közepéig Pesten: id. Schöfft Joseph (1742 körül–1808) a művészdinasztia alapítója, József Károly (1781–1851) a fiú, és Ágoston (1809–1888), a világhírű unoka. Róluk nevezték el a pesti belvárosban levő Képíró utcát (Malergasse) is. A családról eddig összegyűlt művészettörténeti ismereteket kiegészíti a két évtizede folyó festészettechnikai kutatás, amely a restaurálások során alkalmazott természettudományos vizsgálatokat felhasználva tárta fel a Schöfft-képek mélyebb rétegeit is, meghatározva a műhely jellegzetes, szinte szignó nélkül is attribúciós értékkel szolgáló anyaghasználatát.
Szabadka különösképpen kötődik a Schöfft-műhelyhez, hisz az 2023-ban alapkőletételének 250. évfordulóját ünneplő Avilai Szent Teréz-plébániatemplomának minden oltárára 1802 és 1820 között tőlük rendeltek képet, összesen nyolcat, amelyeket a helyi plébános még egy kilencedikkel is megtoldott 1825-ben. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy városunk, s immár székesegyházunk „Schöfft-nagyhatalom”, hisz sehol másutt nem őrzik ennyi oltárképét e mára elfeledett pesti képíró családnak – olvasható az előszóban.
A magyar–szerb–angol nyelvű, gazdagon illusztrált monográfiát Korhecz Papp Zsuzsanna szerkesztette, a főszöveget Szvoboda Dománszky Gabriella, a biedermeier kor elismert kutatója, művészettörténész, valamint ft. Rokay Zoltán ny. egyetemi tanár jegyzi. A Schöfftök festéstechnikáját Bakonyi Tímea és a kötet szerkesztője ismerteti.
