Az iskolában tanított tárgyakat különbözőképpen ítéli meg a közvélemény. Egy részüket hátrányos helyzetűnek tekinti, nevezetesen az ún. készségtárgyakat (testnevelés, rajz, technika, életvitel, ének), ezért többen szorgalmazzák a belőlük való osztályzás eltörlését. Egyébként is a készségtárgyak osztályozása ellenkezik az igazságossággal. A készségtárgyakból simán meg szokták adni az ötöst – vélekednek némelyek. A tanító olykor kénytelen a tanulónak a készségtárgyakból meg nem érdemelt jegyet adni, ha az illető nem sportos testalkatú, nincsen neki hallása, rajzkészsége stb. A készségtárgyak oktatására manapság egyre nehezebb pedagógust találni. A törvényhozók igyekeztek könnyíteni ezen a problémán. Egy törvénymódosítás megengedi a készségtárgyaknak szaktanári diplomával gyógypedagógus végzettség nélküli tanítását. Azt is szóvá teszik, hogy az utóbbi időben csökken a készségtárgyak óraszáma. Fontos, hogy a készségtárgyakat vegyék ugyanolyan komolyan a szülők, mint a többi tárgyat.
Sajátos jelenség, hogy egyes iskolák alsóbb osztályaiban bevezették a készségtárgyaknak az idegen nyelvű oktatását. A koronavírus-járvány idején kiderült, hogy a készségtárgyak online oktatása nehézségekbe ütközik, ennek során elég mókás szituációk is adódtak.
A készségtárgy főnév az ötvenes évek elején jelent meg, de nagyobb használati gyakoriságot a rendszerváltás után ért el. Nemcsak készségtárgynak nevezik a testnevelést, a rajzot, a technikát, az életvitelt, az éneket, hanem hajlamtárgynak, tehetségtárgynak is mondják, egyesek szerint bélyegzik.
A készségtárgy szó előtagjaként a készség főnévnek az a jelentése jut kifejezésre, amely valamely tevékenység gyors és pontos végzésére begyakorlás által kifejlesztett képességre; illetve gyakorlottságra, jártasságra, ügyességre vonatkozik. Lehet szó előadói, fegyverforgatási, mesterségbeli, nevelői, szónoki készségről stb. A harci készség és a színészi készség a szó mellékjelentésén („az ezzel párosult hajlam, hajlandóság”) alapul.
A hajlam születési adottság vagy megszokás folytán létrejött, az átlagosnál nagyobb és tartósabb vonzódás, vonzalom, hajlandóság valami iránt, készség, rátermettség valamire: beteges hajlam; bűnözési hajlam; iszákosságra való hajlam; hízásra való hajlam; művészi hajlam; hajlama van valamire, valamihez.
A tehetség természet adta, velünk született hajlam, képesség valamire: emlékezőtehetség; észbeli, festői, írói, költői, művészi, zenei tehetség; futó-, labdarugó, magasugró, úszótehetség; lappangó, szunnyadó tehetség; megismerőtehetség; eredeti, ragyogó tehetség.
