Ürményházán, Versecen és a környező, dél-bánsági településeken Kürtössy Péter néprajzkutató lát el közösségi szolgálatot. Nem első alkalommal jár Vajdaságban Petőfi-ösztöndíjasként. Mostani mentorával, Pintér Anna-Máriával és a helyi közművelődésben tevékenykedőkkel együtt határozott és előremutató terveket fogalmaztak meg az elkövetkező kilenc hónapra vonatkozóan.
Milyennek látja az itteni közösségeket, lehetőségeket az előzőleg szerzett tapasztalatai alapján? – érdeklődöm Kürtössy Pétertől.
– Négy esztendővel ezelőtt az Észak-Bánságban, Kisoroszon töltöttem az ösztöndíj időszakát, ott és a környező településeken igyekeztem munkámmal a magyar közösségeket segíteni. Mivel most is a bánáti vidékre kerültem, bácskai vagy szerémségi tapasztalatom vajmi kevés, így nem beszélhetek róla. Amit ezen a tájon tapasztaltam, nem éppen szívderítő. A falvak elöregednek, kiürülnek, halkul a magyar szó. Az a generáció,
melynek kultúránkat élni és éltetni kellene, akik gyermekeket nevelnek, többnyire útra keltek és a jobb megélhetés reményében nyugati országokba távoztak. Megható és megrendítő egyben, ahogy az idősek viszik továbbra is a fáklyát, és közösségeikben az utolsó erejükig fenntartják őseik hitét és kultúráját. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú az óvónők, a tanárok, és azoknak az embereknek – kulcsembereknek nevezi őket a néprajztudomány – a felelősségvállalása, akik a helyi civil szervezeteket és más kezdeményezéseket sokszor erőn felül működtetik.
Ilyen kulcsembernek nevezhető, tapasztalt mentor, Pintér Anna-Mária, aki abból a szempontból is példa lehet, hogy vállalkozói családban felnőve, örökül kapta a közösség iránti elkötelezettséget. Anna-Mária a Petőfi- programmal kapcsolatban az alábbiakat mondta el:
– 2019-ben volt nálunk Bence Norbert petőfis. Neki ugyancsak mentora lehettem. Előtte pedig Versecen teljesített küldetést a Petőfi-programos, egy néptáncos fiatalember. Már akkor éreztük, hogy nagy szükség van a közösségben egy ilyen segítő, építő és ugyanakkor kívülálló személyre. Fontos a tény, hogy kívülálló…Megvan az autoritása és még ha kicsit határozottabban is lép fel a közösségben az emberekkel, azt valahogy megbocsátják, mert hát ő nem közülük való.
Aztán Norbert, fizikusként teljesen más szemszögből közelítette meg a közösségépítést. Kissé nehezebb volt megtalálni azokat az irányvonalakat, amelyek alapján haladhatunk közösen, de végül sikerült egy kompromisszumos tematikát kialakítani. A szakmájához közelálló közösségi alkalmakat, például kvízesteket, filmvetítéseket szervezett stb. Továbbá Versecen pedig óvodai foglalkozásokat tartott, magyar nyelvet tanított a gyerekeknek, hiszen ott nem is igazán beszélik az anyanyelvet, így nagy szükség, igény volt rá. Igaz ez a mostani helyzetre is…
Milyen programokat, irányvonalakat dolgoztak ki jelenleg Péterrel?
– A terepet jártuk be együtt. Tevékenységével felöleli Nezsényt, Ürményházát, Versecet, Fejértelepet, Udvarszállást. Mivel Péter néprajzkutató, felajánlotta, kutatja majd a helytörténetünket, hogy legyen információnk, ismeretünk közösségeink múltjáról.
Több idős emberrel, adatközlőkkel, helyi kutatókkal ismerkedett meg, vette fel a kapcsolatot, szerzett értékes információkat. Ötletének része, hogy készítünk egy, a helytörténetet röviden bemutató panót, amellyel tájolunk majd más településeken szintén, bemutatva a falunkat.
Később minden, a területéhez tartozó településen szeretne ilyet készíteni.
Ami az eseményeket illeti, most van folyamatban, az a Dél-bánáti Karácsonyi Szokások és Betlehemes Találkozó, amely nálunk hagyományos rendezvény. Mindig más-más településen van megtartva és ott szemleszerűen bemutatkoznak a csoportok.
Ez a téli időszak emblematikus rendezvénye, tavasszal pedig a néptáncos szemle tartja lázban a térség hagyományápolóit. Mindebbe is beavatjuk majd az ösztöndíjast. Úgy gondoljuk, hogy a jelenléte és például a néprajzi jellegű tevékenysége is újat hozhat, új tartalmakat tehet majd hozzá ezekhez az alkalmakhoz.
Tervben van, hogy vendég előadókat is meghív az ismeretségi köréből, így egy népzenészt, aki régi hangszerek feltárásával, bemutatásával foglalkozik. Továbbá kézműves műhelyeket szervez majd és az általános iskolával is együttműködést épít ki, rendhagyó történelemórák formájában.
Ami szintén ígéretes, hogy mindezek által összehozná a generációk tagjait, ugyanis az idős embereket meghívná mesélni a gyerekeknek, fiataloknak a régi időkről.
Kürtössy Péterben érezzük a tenni akarást, a közösségépítés szándékát. Mindez máris sokat jelent – hallottuk Pintér Annamáriától.
Milyen indíttatás vezérli, hogy immár másodszor jelentkezett a Petőfi-program délvidéki területére? – kérdeztem az ösztöndíjastól.
– Az ember szocializáció – belenevelődés – útján tanul meg járni, beszélni, kultúrájának elemeit elsajátítani. Családomtól azt kaptam útravalóként, amit Szabó Dezső úgy fogalmazott meg, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Bár Trianonnál szétszaggattattunk, egy nemzet vagyunk. Kötelességemnek érzem, hogy amit életem során tanultam és tapasztaltam, továbbadjam szórvánnyá váló közösségeinkben. Ezzel talán – ha csak egy cseppnyit is – segíthetek kultúránk és anyanyelvünk megtartásában és éltetésében.
Miként fogadták, hogy érzi magát Ürményházán és környékén?
– Ha röviden kellene arra felelnem, miként fogadtak, azt mondanám, egy pohár finom barackpálinkával. Ha bővebben, akkor is csupa jót mondhatok: akikkel eddig találkoztam, szeretettel fogadtak és nyitottak a közös munkára. Több eseményen sikerült már bemutatkoznom, így a helyiek tán már nem fürkésző idegenként, legfeljebb egyfajta csodabogárként tekintenek rám, miközben a falu utcáit járom régi házakat és kotárkákat (szerz. megj.: górékat) fényképezve, a temetőben minden sírt alaposan szemügyre véve, vagy az útmenti keresztek mellett hosszan elmélázva.
Nem jelent nehézséget ilyen hosszú szolgálati időre, ráadásul már másodjára elszakadni a szülőföldjétől?
– Az otthon melegétől, a családtól és barátoktól, a megszokott élettől természetesen nehéz elszakadni. Az én életem azonban valahogy úgy alakult, hogy gyakran került sor erre, így környezetem és én is egyfajta rutinnal kezeljük már ezt. Szerencsés alkat vagyok: a Kárpát-medencében mindenhol igyekszem és többnyire sikerül is jól éreznem magam. Mivel messze otthonomtól, a „déli végeken” lakom, nem fogok egy-egy hétvégére csak úgy hazaugrani. Azt azonban biztosnak gondolom, hogy karácsony, húsvét, pünkösd odahaza vagy Székelyföldön talál majd.
Megfogalmazott magában valamilyen küldetést a mostani területével kapcsolatban, illetve mit tart érdekesnek, értékesnek, akár kutatási szempontból is?
– Néprajzkutató vagyok. Azt gondolom közösségépítésben, a kulturális élet megszervezésében, nemzeti és egyházi ünnepeink méltó megünneplésében tudom majd leginkább segíteni a hozzám tartozó közösségeket. A többi feladatot úgyis hozza majd az élet. Titkon azért remélem, hogy valamennyi néprajzi gyűjtésre is jut időm.
Még ismerkedem, egyrészt az emberekkel, az épített és természeti környezettel, másrészt a helytörténeti munkákat olvasva a falu múltjával. A néprajztudományban már a kezdetektől jelen van az a gondolat, miszerint az utolsó órában vagyunk, hogy a hagyományos világ örökségét összegereblyézzük. Mégis azt tapasztaltam, bármerre is jártam a Kárpát-medencében, hogy mindig lehet találni valamit, és most is ebben reménykedem. Különösen itt a Bánságban, ami aligha számít felgyűjtött területnek, Bácskához képest semmiképp. Bár vannak ötleteim, valójában kíváncsian várom, mit sodor elém az élet – nyilatkozta Kürtössy Péter.
Nyitókép: Emlékezés 1956-ra a verseci kultúregyesületben, ismertetőt tart Kürtössy Péter, képek forrása: Kürtössy Péter
