Posztmodern folklór III.

MOHOL-GUNARAS
Jegyezz meg minden gunarasi dolgot!
Évtizedekig Moholhoz tartozott,
mindenki úgy hívta: Mohol-Gunaras,
majdnem mindenki, a mesélő öregek, 
a tudós papok és tanítók mind.
Nekik köszönhetően sok minden fennmaradt,
a lényeg: dolgos emberek laktak arra.
Mohol-Gunaras már a múlté.
Csak a krónikák emlegetik,
már Topolyához tartozik.
Tőlük kapta a villanyt és kövesutat.
Mohol felé csak egy poros, sáros út vezet,
egy vég nélküli, hosszú nyíl a semmibe.
Egy dűlőút, a düledező, elhagyott 
tanyák között, Mohol irányába, 
ahol Moholy-Nagy László,
a világhírű képzőművész nevelkedett,
aki meg sem állt Berlinig, Chicagóig. 
Mohol-Gunaras már nincs.
A történetek folytatás nélkül megszakadtak,
talán még mindig a mese végére várnak. 
Voltak dolgok, melyekről nem volt szabad beszélni:
az öreg Hermeczet, másokkal együtt, 
a partizánok 1944 őszén kivégezték, 
mert magyarkodott.

BOGARAS
A Kopolyával szemben volt egy 
dűlőút, rajta egy sor ház. 
Falusi csendélet: két kutya, 
több macska, tehenek, borjak,
sokféle bogár és egy 
hétfejű repülő disznó.

A POCSOLYA TÖRTÉNETE
Nekem a pocsolya is a táj szerves része,
és a Kopolya melletti sáros út is, meg 
a vetésre váró barázdán billegő madarak.