Egy kisbaba megszületése nemcsak az édesanya számára meghatározó élmény, hanem a csecsemőnek is ugyanolyan fontos, hiszen a biztonságos, sötét és meleg anyaméh után a megszületés pillanatában találkozik először a külvilággal. Éles fények, alacsonyabb hőmérséklet, még soha nem hallott hangok fogadják, és mindez óriási váltás az után az élettér után, amiben 8-9 hónapig fejlődött. Mint ahogyan már gyermekként vagy felnőttként is visszük magunkkal egy-egy trauma utórezgéseit, nincs ez másként az újszülött esetében sem, ezért nem mindegy, hogy milyen körülmények között jön valaki a világra. A kutatások nem bizonyítják, hogy bárki is emlékezne a megszületésének milyenségére, viszont a szakemberek szerint nem mindegy, hogy milyen érzésekkel kezdi meg a baba a földi életét. Ahhoz, hogy ez a fájdalmas, mégis gyönyörű és semmihez sem hasonlítható folyamat gördülékenyen menjen, nemcsak az édesanya bátorságára, türelmére, pozitív hozzáállására van szükség, hanem egy nagy tudással és tapasztalattal rendelkező szülészetre is, ahol a túlterheltség ellenére nem veszett el az emberiesség, az együttérzés, a kellő gondoskodás.
Sokat panaszkodunk a szerbiai egészségügyi intézményekre, érzékeljük a hiányosságaikat, ezért már-már lemondóak vagyunk velük kapcsolatban. Van azonban egy olyan részleg, ahonnan elégedetten távoznak a páciensek, mert törődést, figyelmet és kedvességet kapnak az ott dolgozó személyzettől. Fontos beszélni az értékeinkről is, mert valljuk be, van mire büszkének lennünk. Jelen esetben a zentai szülészet odaadó munkájára hívnám fel a figyelmet, mert megérdemli.
Még úton sem volt a kisfiam, amikor eldöntöttem, hogy Zentai Kórház szülészetén szeretnék életet adni a gyerekemnek. Ez volt életem egyik legegyértelműbb döntése, és a várandóság alatt két dolog lebegett a szemem előtt: legyen egészséges a gyermekünk és legyen elég időnk Zentára érni.
Több oka is volt a döntésemnek. Elsősorban az, hogy a zentai szülészeten az anyanyelvemen beszélhetek, ugyanis az ott dolgozók többsége magyar nemzetiségű. Számomra ez nagyon fontos szempont volt egy olyan ismeretlen és kiszolgáltatott helyzetben, mint a szülés. Hiszem azt, hogy abban a módosult tudatállapotban gyakran még az anyanyelvén sem tudja az ember jól kifejezni magát, nemhogy szerb vagy más idegen nyelven. Biztonságérzettel és nyugalommal töltött el a tudat, hogy van Vajdaságban egy olyan egészségügyi intézmény, ahol teljes mértékben használhatom az anyanyelvemet. A másik fontos szempont a szakértelem és a bánásmód volt. Ha kérdezősködik az ember lánya, ha nem, úgyis a fülébe jutnak az információk, és a barátnőktől, ismerősöktől hallott élménybeszámolók meggyőzőek voltak. Akármelyik szülésznőnél szült a kismama, mindenki elégedett volt. A szülész-nőgyógyász és a szülésznő összehangolt munkája megnyugtatja a nőt, aki semmi mást nem szeretne, csak hogy épségben jöjjön világra a kisbabája.
A zentai szülészet 1968 óta működik, és napjainkban is a legnépszerűbb, amit a számok is igazolnak, ugyanis évente körülbelül nyolcszáz kisbaba születik meg az osztályon. Hét szülész-nőgyógyász és hét szülésznő dolgozik az intézményben. A műtős nővérek, a koordinátor, és a tizenkét csecsemősnővér fáradhatatlanul igyekszik ellátni a vajúdó és a szülésen átesett nőket, valamint a kisbabáikat. Tény, hogy a szülészet egy kórházi intézmény legboldogabb osztálya, ám az örömökért itt is keményen meg kell dolgozni. Nem lehet könnyű a fájdalommal küzdő nőket motiválni, kitartásra buzdítani, miközben dúlnak bennük a hormonális változások, és a szülés után sem egyszerű összehangolni őket a babával, a támaszuk lenni, hiszen kimerültek, elfáradtak, gyengélkednek. A szülés előtt álló nők gyakran félnek ettől a kiszolgáltatottságtól, ezért alaposan megfontolják, hogy melyik intézményt válasszák.
Az oromhegyesi Bakota Rita számára nem volt kérdés, hogy a zentai kórház mellett dönt.
– Azért döntöttem úgy, hogy Zentán szeretnék szülni, mert több ott szülő nőtől is azt hallottam, hogy amellett hogy alaposak, jól végzik a munkájukat, nagyon kedvesek a nővérek, orvosok. Egy nő rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van, amikor szül, főleg az első alkalommal, és nekem fontos volt a szakmai hozzáértésükön kívül, hogy kedvesek és türelmesek legyenek velem. Elégedett voltam a nővérek hozzáállásával a páciensek felé. Szülés alkalmával tombolnak a hormonok, viszont az ott dolgozók nagyon higgadtan kezelték ezt, és segítőkészek voltak – meséli Rita.
Tudvalevő, hogy más községek településeiről, például Csantavérről is sokan érkeznek a zentai szülészetre annak ellenére, hogy a szabadkai csupán húsz kilométerre van a településtől. Balassa Melinda az első gyermekét hozta világra az észak-bácskai településen.
– Zentáról nagyon sok jót hallottam. Amikor a második kislányom született, akkor is ott szerettem volna szülni de mivel a 36. hétben született, így nem volt időm orvost keresni, de megfogadtam magamnak, hogy ha lesz még egy babám, akkor azt Zentán fogom szülni. Nagyon fontos volt számomra, hogy biztonságban érezzem magam és a babámat is jó kezekben tudjam a bent töltött idő alatt. Érezzem azt, hogy más a bánásmód, mint a Szabadkai Közkórházban. A császármetszésre való előkészítés során a nővér kedves volt, amikor vezetett be a műtőbe, a választott orvosom pedig végig beszélt hozzám a műtét során. A babát megmutatták, amikor még magzatmázas volt, ez mind fontos volt számomra. A babámat három óránként behozták szoptatni a sokkszobába, és miután kiengedtek onnan, végig velem volt a kisbabám. Kicsit rossz volt, hogy a járvány miatt nem fogadhattam látogatókat, de ki lehetett bírni azt a néhány napot.
Losoncz-Kelemen Emese Temerinben él, de nem okozott gondot számára a távolság, mindkét gyermekét Zentán szülte meg. Újvidéken vezették a várandóságait, viszont szeretett volna magyar nyelvű közegben vajúdni és szülni.
– Szerintem minden kismama és újszülött anyuka megérdemelné, hogy olyan körülmények között szüljön, ahol értik és megértik, nem kell hogy megszégyenülést jelentsenek a nyelvi korlátok. Ám ami nekem a nyelvi kérdéseknél fontosabb volt az az, hogy mekkora a szülészet és mennyire felszerelt, milyen orvosok dolgoznak ott. A Betaniával ellentétben, ami inkább egy gyerekgyárra hasonlít, a zentai szülészet viszonylag kicsi, családias, a nővérek sokkal jobban tudnak egy-egy kismamával foglalkozni, mivel egyszerre nem több száz kismama van bent. Ez sokkal nyugodtabb légkört teremt, ami az anyukák és az újszülöttek számára szinte a legfontosabb – osztja meg velünk a tapasztalatait a kétgyermekes édesanya, aki tudta, hogy császármetszéssel kell majd szülnie, ezért olyan orvost keresett, aki rutinos ebben az eljárásban.
Ha az anyukával és a babájával is minden rendben van, akkor négy nap után hagyhatják el a zentai szülészetet. Véleményem szerint ez egy különösen lényeges tényező egy első gyerekes anyánál, akire egyszerre rengeteg új feladat és információ zúdul, és idő kell, amíg megtanul szoptatni, ellátni a kisbabáját, arról nem beszélve, hogy a szülés után ki kell pihennie magát, amit nem engedhetnek meg maguknak azok a nők, akiknek otthon nincs segítségük. A kórházban töltött napok alatt a csecsemősnővérek segítenek a baba ellátásában, felügyelésében, és ez gyorsítja az újdonsült anyuka gyógyulását, regenerálódását. Nem mellékes az sem, hogy az édesanya is felügyelet alatt van, így ha bármi komplikáció lépne fel a szervezetében, az egészségügyi dolgozók azonnal tudják orvosolni a problémát.
Több másik nőhöz hasonlóan Emese számára is megkönnyítette az anyaság kezdetét a bent töltött négy nap.
– Amit mindenképp kiemelnék a kórházi tartózkodással kapcsolatban az az, hogy bármennyire is nagy a káosz vagy vannak tele a szobák, a nővérek mindig emberfeletti munkát teljesítenek. Mindenki kérését külön meghallgatják, hozzák-viszik a csomagokat, végzik a munkájukat, de mindig jut egy-egy kedves szó, hogy az elbizonytalanodott, hazavágyó anyukákat megnyugtassák. Nem kiabálnak, nem türelmetlenkednek, hanem figyelmesen fordulnak a páciensek felé. És bármennyire evidens, hogy ennek így kellene lennie, sajnos nem vagyok biztos abban, hogy ez nem kiemelkedő ennél a szülészetnél. Ha újra választanom kellene, akkor sem döntenék másképp – tudjuk meg Emesétől.
Sok mindent hallunk, szájról szájra terjednek az információk, de csak akkor hiszi el őket az ember, ha a saját bőrén tapasztalja azokat. Így voltam ezzel jómagam is, és megvallom őszintén, ledöbbentett az ott dolgozó személyzet figyelmessége, jósága, amit az egy hét alatti bent létünk alatt tapasztaltam.
Külön ki kell emelni a csecsemősnővérek alázatát és türelmét. Fáradtságot nem ismerve segítenek az édesanyáknak a szoptatás elsajátításában, megtanítják őket, hogyan kell kifejni a tejet a mellből, és számomra különösen meggyőző volt, hogy ha elvitték a babát fényterápiára, akkor tápszer helyett a lefejt anyatejet adták nekik, méghozzá a cumisüveg használatát mellőzve a szájukba fecskendezték azt.
Az alatt az egy hét alatt mindvégig együttérzés és megértés vett körül türelmetlenségnek a jelével sem találkoztam, miközben jól tudjuk, hogy ezek a nők, anyák két műszakban élik az életüket, az egyiket a szülészet osztályán, a másikat pedig otthon családanyaként. Természetesen itt is volt, aki bal lábbal kelt fel, akinek rosszabb napja volt, de megpróbálták ezt háttérbe szorítani, amikor egy édesanya segítséget kért.
Jól tudjuk, hogy mennyire nincsenek megfizetve azok az emberek, akik az egészségügyet választják hivatásul. Mélységes emberszeretet és elhivatottság kell hozzá, hogy az alacsony bérezés, a megfeszített munkatempó, a munkaerőhiány és a rengeteg adminisztráció ne vegye el az ember munkakedvét, motiváltságát. Hiszem azt, hogy a szülészeten a női sorsközösség egy meghajtó erő, ami erőt ad a nőknek a felépüléshez, az egészségügyi személyzetnek pedig a mindennapi munkához.
A szülészet munkatársai nemcsak segítik a baba világrajövetelét, támogatják az édesanyát a szülővé válás útjának kezdetén, hanem a lelket is ápolják, hogy kisebb esély legyen a szülés utáni depresszió kialakulására.
Most is előttem vannak a vállat, kart megsimogató kezek, a kisbaba száját az anyja melléhez irányító ujjak és a biztató tekintetek. A következő várandóságom során is azt fogom kívánni, hogy a második gyermekemmel is érjek oda Zentára, mert tudom, hogy ott jó kezekben leszünk, a lehető legszebben indul el a közös életünk.
