A magyar színművészet egyik, kétségkívül rendhagyó művészegyénisége Jávor Pál volt, aki most lenne 120 éves (Aradon született 1902-ben). Amikor róla írunk, szólunk, akkor, mindenekelőtt a magyar filmművészetet kell megemlíteni. Ugyanis neve szorosan kötődik a magyar filmművészet erőteljes kibontakozásához, fejlődéséhez. Ezt igazolja az a tény is, mely szerint Jávor Pállal végződött a magyar némafilmgyártás (Csak egy kislány van a világon – 1929-ben), és vele kezdődött a magyar hangosfilmgyártás (Kék bálvány –1931-ben), valamint a háború után meginduló új magyar filmgyártás (a Tanítónő –1945-ben)!
Jávor Pál több mint 70 filmben játszott. Partnerei voltak többek között: Karády Katalin (hét filmben), Muráti Lili, Simor Erzsi, Szeleczky Zita, Tolnay Klári, Turay Ida.
A művész a Színművészeti Akadémiára járt, majd az Országos Színészegyesület iskoláját fejezte be 1922-ben. Székesfehérváron, Szegeden játszott. 1928-ban került Budapestre, ahol a Magyar Színház szerződtette. Rövid ideig a fővárosi Operettszínház tagjaként folytatta pályafutását, majd 1930 és 1935 között a Vígszínház színésze volt. Ezután a Nemzeti Színház szerződtette, és tulajdonképpen ott ismerték fel Jávor Pál drámai tehetségét, és egymás után kapta a Nemzetiben a szebbnél szebb színpadi feladatokat. S kiderült, hogy Jávor Pál a jelleme legmélyebb rétegeit is képes hitelesen ábrázolni.
1944-ben a nyilasok Sopronkőhiára hurcolták. Meghurcoltatása után a Művész Színházban óriási sikerrel játszotta el Petruchiót (Shakespeare: A makrancos hölgy), de váratlanul, 1946-ban, Sárossy Szüle Mihály társulatával az Egyesült Államokba utazott, és néhány esztendeig ott is maradt. Válságos évek voltak azok Jávor Pál számára. Két kisebb filmszerepet kapott ugyan, de ez volt minden. Az, hogy az ottani vándortársulatokkal felléphetett, nem elégítette ki. Végül is csalódottan tért haza 1957-ben! És a Kamara Varietében és a Jókai Színházban is lehetőséget kapott a megmutatkozásra.
Nagy elégtétel volt számára az, hogy 1959-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Elégtétel, mivel a háború után Major Tamás nem fogadta be a színházba?! Sajnos a Nemzetiben már feladatot nem kapott. Egyre súlyosodó betegsége, sajnos, mindinkább elhatalmasodott rajta. Így például Várkonyi Zoltán Sóbálvány filmjében már a próbafelvételek után Mohai dr. szerepét kénytelen volt átadni Páger Antalnak.
1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában, egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette!
Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1959 augusztusában, tízezrek kísérték ki a Farkasréti temetőbe a legendás művészembert. Rajongói, tisztelői köszöntek el Jávor Páltól, attól a művésztől, aki mindig szakasztott olyan volt, amilyennek a közönség a szerepet elképzelte. És játszhatott akármit, a művész volt, a testet öltött illúzió! Az álomlovag. Akár mint gróf, akár mint bankfiú. Akár mint kurta nemes, akár mint selyemfiú. Csak ilyennek hitte el a közönség.
Emlékezetes filmjei közül csak néhányat említek: Pusztai szél (1937), Halálos tavasz (1939), Gül Baba (1940), Dankó Pista (1940), Egy tál lencse (1941) – Karády Katalinnal, Az utolsó dal (1942), Valamit visz a víz (1943)!
Minden kétséget kizárólag Jávor Pál a háború előtti magyar filmgyártás meghatározója volt. Emlékét őrzik filmjei. Őrzik, hogy a felnövő nemzedékek is megtudhassák, hogy milyen is volt az a bizonyos „jávorbajusz”, és hogy egyáltalán ki is volt az a művészember, aki a harmincas és a negyvenes években nemcsak híres „cigányozó”, bor mellett, cigányzenére nótázó budapesti úr volt, hanem az akkori magyar filmvilág egyik ünnepelt, csodálatos, nagy egyénisége, legendás alakja!
