Keszég Károly, a Napló egykori munkatársa emlékére a padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör riportpályázatot ír ki minden évben Közegellenállás címmel. Az idén volt a huszonkettedik díjkiosztó. A zsüri döntése alapján munkájával Cvetanović Márta Kúláról a második helyet érdemelte ki.
Tudtommal már több alkalommal is részt vett a pályázaton, és díjat is kapott?
– Igen, a pályázaton 2006 óta veszek részt. Azóta ötször díjazták a beküldött riportjaimat. Kétszer kaptam első díjat: 2006-ban és 2015-ben, másodikat szintén kétszer: 2012-ben és az idén. A harmadik helyezést 2018-ban értem el. Két kötetbe is bekerültek az írások: a Kompravaló és az Útravaló könyvekbe a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete kiadásában.
Honnan/miből meríti az inspirációt? Mitől függ a téma, vagy a riportalany megválasztása?
– Legtöbbször szűk környezetemből merítem a témákat, illetve találom meg a riportalanyokat. A társadalomrajz keretében bontakozik ki egy-egy közösség vagy személy, megjelenítésre alkalmas körülmény. Mivel mi kétszeresen is kisebbségben élünk a szórványban, hatványozottan mutatkozik meg a helytállásért folytatott küzdelem.
Hogyan látja ma a riport, mint irodalmi műfaj háttérbe szorításának idején az ilyen és hasonló jellegű pályázatokat? Ön hogyan kezdte?
– A késztetés az írásra már régóta megvan bennem. A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában magyartanáraimtól jó alapokat kaptam. A formális magyar nyelven folyó oktatásom a nyolcadik osztály után megszűnt, mivel szerb(horvát) nyelven folytattam tanulmányaimat Újvidéken és Belgrádban. Nagyon szeretem az irodalmat, sokat olvasok. Itt külön kiemelném, hogy mindhárom fiunk két anyanyelvű. Magyar tagozatra jártak, ami a későbbi tanulmányaik során mind előnyükre vált. A pedagógusi pályám során is számtalan dolog kívánkozott tollvégre. Jelenleg friss nyugdíjasnak számítok. Az időből, sajnos kifutottam, hogy újságírói pályára lépjek, de kihívásnak érzem, hogy időközönként megmérettessek ezeken a pályázatokon. Karcolatok, kisebb novellák megírásához érzek még kedvet.
Milyen témakört dolgozott fel második díjas írásában?
– Legutóbbi riportomban Pistiről, a sziváci harangozófiúról írtam. Valójában egy korrajz bontakozott ki egy lemorzsolódó kis közösségről. A család legidősebb fia vállalta a harangozást, besegít az édesanyjának. Amikor a környezetünkben minden gombnyomásra működik, elgondolkozhatunk, mivel jár egy ilyen feladat végzése. A héttagú család elkerülheti a könyörtelenül jelenlevő asszimilációt az iskolabuszprogramnak köszönhetően, mivel a gyermekek anyanyelvükön tanulhatnak a kúlai iskolában. Az egyház is pártfogásába vette a családot meg a magyar vállalkozó, aki gyakorlati munkához és a későbbi elhelyezkedéshez kínál lehetőséget. Összefogással jobbra fordulhat öt gyermeknek a sorsa.
Említette, hogy „visszatérő” pályázóként folyamatosan részt vesz a riportpályázaton. Miben rejlik ennek a varázsa?
– A padéi Magyar Kultúrkör példamutatóan szervezi meg, kovácsolja össze a közösséget. Öröm visszatérni hozzájuk, és látni kitartó igyekezetüket. Jövőre lesz Keszég Károly halálának 25. évfordulója, bizonyosan egybegyűjtik az eddigi pályázókat. A magam részéről örülök a lehetőségnek, hogy belekóstolhattam az újságírásba.
