1905 júniusában, Szent Antal napján Kovács Ferenc plébános végezte egyházi szertartás keretében ideiglenesen felszentelték, és átadták a rendeltetésének a templomot.[1] Valójában még csak a falak álltak, annak belső berendezésére még kerek egy esztendőt kellett várni. Az 1906. év Szent Antal-ünnepén azután megtörténhetett a végleges templomavatás is: a hívek lélekemelő, magasztos ünnep keretében Isten kegyelmébe ajánlhatták a templomukat. „Régi vágya teljesült az alsóvárosiaknak, amikor külön templomot építettek – írta a helyi lap. – A csinos templom, égbenyúló, karcsú tornyával immár áll, de annak berendezése eddig igen hiányos volt. Lassanként elkészült a berendezés is. Az új oltár, a prédikáló szék, egyéb felszerelések és kegyszerek ünnepélyes felszentelése történt meg a búcsú napján. A szentmise előtt Ambrus Lajos törökbecsei plébános mondott szentbeszédet, gyönyörű beszédében Szent Antal életét magasztalta, Utána Blázek Lajos óbecse-kerületi esperes, bácsföldvári plébános számos pap segédletével mondott ünnepi szentmisét.”[2] Ft. Kovács Huszka Ferenc elődjének és kiváló példaképének, Bende József kanonoknak tett ígérete ezzel beteljesült, s ő maga a templomépítő egyházi méltóságok sorába lépett. Hogy egyháza és hívei szolgálatát milyen lelkiismeretesen végezte, bizonyítja azt munkássága 20 éves jubileuma alkalmából 1912 júliusában, Szent Anna napján rendezett ünnepség is. Az Óbecse és Vidéke című hetilap beszámolójában kiemelte: húsz éve már annak, hogy néhai Majorossy János püspök Kovács Ferencz Óbecse alsóvárosi plébánost, mint a bécsi Pázmáneumot végzett papnövendéket Kalocsán áldozárrá szentelte. „Ez alkalomból az alsóvárosi hívek, a nagy dologidő dacára, teljesen megtöltötték a templomot, ahol szeretett plébánosuk a díszesen elkészített Szent Anna-oltár előtt hálaadó misét mondott.”[3] A lap a helybeli papság és a hívek nevében így fohászkodott: adja Isten, hogy Kovács Huszka Ferenc arany- és gyémántmiséjét is megérhesse hívei körében.
A Lágyoda, a Hamvas Pimpó és a Csinos Linka
A növények világának tudósa
Kovács Huszka Ferencet, Óbecse Külvárosának plébánosát a magyar botanika tudománya is számon tartotta. Érdeklődése a Tisza mente növényei iránt korai ifjúkorára tehető, erre enged következtetni az Óbecse és Vidéke 1915. június 6-i számában közölt, sikeres budapesti előadásáról beszámoló tudósítás, melyben 40 évi vizsgálódásának eredményeiről számoltak be.[4] Első, ma ismert, tudományos munkája 1898 tavaszán a Szabadka és Vidéke című lapban jelent meg, amikor Bács-Bodrogh vármegye növényvilága címmel öt részletben méltatta, és egészítette ki Kovács Jánosnak a Bács-Bodrog megye Egyetemes Monográfiájában megjelent botanikai tanulmányát. Reflexiójában a legnagyobb hála és az őszinte elismerés hangján szólt Kovács János úttörő munkájáról, aki Bácsmegye Monográfiájában „dicséretes buzgalommal” igyekezett megyénk növénytenyészetét a tudományos világgal tüzetesen megismertetni. Kétségkívül nagy szolgálatot tett ezáltal a tudománynak, mert Bácska a botanika világában eddig eléggé ismeretlen volt, leszámítva egy-két közleményt, mely jobbára csak egyik-másik helység flórájának leírására szorítkozott, ez az első terjedelmesebb ismertetése a megye növényvilágának.
„Bácska gazdag virányát eddig alaposan senki át nem kutatta – írta munkája bevezetőjében Kovács Huszka Ferenc –, s így meg sem ismerhette. Kovács Jánosé a dicsőség, ki azt úgy látszik tüzetesebb kutatása tárgyául választotta, s így sikerült is neki Bácska növény világának meglehetős természetű képét a botanikusok előtt körvonalazni.” Hogy mindamellett munkájában hiányosságok is mutatkoznak, az elsősorban kutatásai úttörő jellegével magyarázható. Az óbecsei plébános – ki saját bevallása szerint „16 év óta szabad perceimnek nagyobb részét szintén természetrajzi kutatásokra fordítottam, s Bácska különböző községeinek, legfőképpen pedig a Tiszavidéknek növénytenyészetét tettem tanulmányom tárgyává” – írásában a hézagok pótlására törekedett. Majd így folytatta: „Célom szintén nem volt egyéb, mint vármegyénk flóráját megírni. E kedves tudomány iránt érzett nagy előszeretetem, s a kegyelet késztetett erre.” A kegyelet és a hála érzése szólalt meg benne egykori kedves kalocsai botanikai tanára, Menyhért László S. I. egykori afrikai misszionárius, és az áldott emlékű, országosan ismert botanikus, Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek dicső szelleme iránt, akit egyébiránt a botanika terén is Maecenasának tekintett.[5] A továbbiakban hézagpótlásként „lelhely szerinti elsorolásban” említette ama bácskai növényeket, melyek Kovács János munkájából kimaradtak: a Hamvas Pimpó, a Csinos Linka, a Halovány Zsilicz, a Vízi Puhar vagy Lágyoda, a Veres Lúdhúr és társai; olyan az egész, mintha a népmesék virágoskertjében sétálna az olvasó.
(Folytatjuk)
[1] Templom szentelés; Óbecse és Vidéke, 1905. június 18. 2. p.
[2] A külváros ünnepe; Óbecse és Vidéke, 1906. június 17. 2. p.
[3] Papi jubileum; Óbecse és Vidéke, 1912. július 28. 3. p.
[4] Kovács plébános tanulmánya; Óbecse és Vidéke, 1915. június 6. 3. p.
[5] Kovács Ferencz áldozópap: Bács-Bodrogh vármegye növényvilága I. – Reflexió Bács-Bodrog megye Egyetemes Monográfiájának Kovács János által írt hasonló című közleményére; Szabadka és Vidéke; 1898. február 6. 3. p.
