A nemzedékek ütközésének kérdésköre, az idős-fiatal generációk szembenállása hétköznapi- és mondhatnánk örökös beszédtéma. A generációváltások sorozata az élet rendje, az eltérő véleményformálás, életszemlélet pedig természetes velejárója. A szakirodalom gyakran taglalja a „generációs szakadék” – (generation gap) jelenséget, mert nyilvánvalóvá vált, hogy napjainkban az élettempónk és a társadalmi-kulturális változások hihetetlen felgyorsulásával mintha még inkább erősödtek volna a különbségek a generációk között.
Új elméletek születnek, általuk új kifejezéseket iktatunk a nyelvünkbe. Itt van mindjárt az X, Y és Z generáció. Sokszor halljuk, de gyakran felkapjuk a fejünket. Mit is jelentenek pontosan ezek a kifejezések?
A szakemberek az 1920 után született nemzedékeket 6 generációra osztják (a Wikipédia szerint, de az időintervallumok tanulmányonként változnak), a kutatások pedig a munkaerőpiac, a marketing, a nyugdíj, az egészségügy, a népességszerkezet szempontjából közelítik meg témát.
Az új megfogalmazás szerint az első csoport, akik 1920 és 1940 között születettek, ők az úgynevezett Veteránok. Biztonságra törekvő magatartás jellemzi őket, a magánéletükben kiemelt fontossággal bírnak a családi értékek. És ők azok, akik a digitális társadalom kihívásaival, a „felgyorsult világgal” már csak nehezen tudnak megbirkózni.
Érdekes elnevezés illeti az 1942 és 1960 között születetteket. Ők lettek a Próféták vagy az Idealisták. Tagjaik a háború után születtek, gyermek- és fiatal felnőttkorukat a lázadás jellemezte (pl. hippi korszak), ifjúkorukat a civil mozgalmak határozták meg. Még jelen vannak és próbálnak „harcolni”, hiszen motivációs rendszerük elemei: a megfelelés, a mély szakmai tudás, a sokoldalúság igénye igenis erény!
Az X generációhoz az 1960 és 1980 között születettek tartoznak. Őket még a Nomádok/Reaktívak/Digitális bevándorlók1* jelzőkkel is illetik.
Ez egy új típusú nemzedék, amelynek kialakulásában a technológia száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Az X nemzedék tagjai életük során találkoztak a 21. század digitális világával, amely lenyűgözte őket, elfogadták és elkezdték használni az új vívmányokat. Sok köztük az aktív, aki még jelen van a munkaerőpiacon. Családszerető, nagy teherbírású nemzedék. Ők az átmeneti generáció, ún. Hírnöknemzedék. Kissé bonyolult kettőség jellemzi őket, hiszen megtanultak kételkedni mindenben és mindenkiben, a rendszerbe vetett bizalmuk megingott, ugyanakkor esetükben jelen van a megbízhatóság, szakmai igényesség, magas motiváció, kooperativitás, és megjelenik egy erős karrierizmus is.
Az 1980 és az 1995 között megjelenik a Digitális bennszülöttek első nemzedéke, az Y generáció, akik a Hősök vagy a Civilek becenevet kapták. Ők a posztmodern világ szülöttei, akiket ismét világcsapások, válságok, háborúk sújtanak. Ennek ellenére, mivel ők már együtt nőttek fel a modern technika fejlődésével, információéhségük kifejezett, a multikulturális környezetet laza könnyedséggel kezelik.
Tagjai magabiztos, energikus, kifejezetten tehetséges, kreatív személyek, akik a korábbitól jelentősen eltérő viselkedést mutatnak a tanulás és a munkavégzés területén. Erős hatással vannak egymásra, szívesen dolgoznak társakkal együtt, ugyanakkor jellemző rájuk a krízisperiódusokat követő céltalanság és a kiszámíthatatlanság is.
A Z generáció tagjai az 1996 és a 2010 között jöttek a terrorizmussal sújtott világra, a globális válság és a klímaváltozás idején. A kutatók Digitális bennszülötteknek nevezik őket, mert az életüket a „Hálón” élik. Emlegetik őket még a Művészek, Alkalmazkodók, Netgeneráció neveken is. Elmondható róluk, hogy bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkednek saját képességeikben és korlátaikban, gyakorlatias szemléletűek. Identitásukat az online világ alakítja, hiszen beleszülettek az internet világába, érthető, hogy emberi kapcsolataikat és kommunikációjukat is átalakítja: kitágítja énjük határait. A „való” világban viszont nehézségeik támadnak a konfliktuskezeléssel, indulatosabbak, agresszívebbek és a tekintélyhez való viszonyuk is megváltozott.
Őket követi a legújabb, az Alfa generáció, a 2010 után születettek korosztálya. Róluk még kevés az információ. Számukra a világ természetes velejárói az azonnaliság, a globalizáció, és ők már más nyelven, digitalizálva hallgatják a meséket is. A digitális nyelv többirányú, szimultán kommunikáció, mely eltávolodik mind az irodalmi nyelvtől, mind a köznyelvtől; a kommunikáció új trendekkel, emotikonokkal, és rövid üzenetváltásokkal, angol nyelvű kifejezésekkel történik. (LOL – laugh out loud, ’hangosan nevet’). Mit nekik az anyanyelv és a nyelvtani szabályok?
OMG = oh my God, ’ó, Istenem’! Két hónapon nem múlhat, hogy nem az X generációhoz, hanem a „vénekhez” illene tartoznom. De az már végképp sértené a hiúságomat. A kissé hosszúra nyúlt bevezető azért volt szükséges, mert az álmatlan éjszakáimon rám-rám törő emlékek befolyásolják napközbeni gondolatmenetemet is. A nosztalgia, ami nem bánatot hoz, hanem illat-íz-hang kavalkád és csupa öröm az emlékük. Mosolygok a fiam gyermekkori megfogalmazásán: egy Veterán szerinte Fosszília volt, aki mit sem tudhat a világról és a kamasz szerelemről! Nem meglepő, gyermekként én is öregnek tartottam a negyveneseket. Ma ezen egy ’40-es bombázó becsületesen kiakad! Tehát: Átmenet vagyok a veterán és X generáció között, miközben a fiam újabban azzal jön: „Dehogy vagy te öreg! Hát így néz ki egy öregasszony?!” Igaz is, talán nem, csak valahogy minden egyre nehezebb, és különben is, már számlálgatnom kell, hogy mennyit tagadhatok le a koromból, abból a fekete koromból… Nagyanyám még ősz kontyot viselt, édesanyám dauerolt rövid frizurát, én meg féltem a bubi frizurámat a motoros sisak alatt! Még (jól)tartom magam, ha ez jelent valamit. Mert a munkaerőpiac – a nyugati világtól eltérően – itt a közép-európai térségben már nem számol velünk. A tapasztalat olyan tőke, ami simán kamatozhat a tudásbankban.
A memória, csak a memória ne sérüljön. Napok óta nem jut eszembe egy név. Francia szakos évfolyamtársaim közül annak a nyugdíjas hölgynek a neve, aki belevágott és velünk indult diplomát szerezni. Az 1978/79 tanévben az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Francia nyelv és irodalom szakára beiratkozott egy nagymama. Eleinte furán néztünk rá, nem igazán akartuk, vagy mertük kérdezgetni az okát, egyeseket talán nem is igazán érdekelt, hogy miért iratkozott be, de a tanáraink megtették helyettünk, rákérdeztek. Ő azt mondta: – Mindig az volt a vágyam, hogy egyetemre iratkozzak. Hogy miért a Francia nyelv és irodalom szakra? Mert kislány korom óta szeretem a francia nyelvet és ez volt az álmom. Most végre teljesült. És miért csak most teljesülhetett? Tudják, munkáscsaládból származom. Dolgoznom kellett, majd férjhez mentem, és első a család, a gyerekek. Azután jött a háború. Ó a háború sok ember tervét és álmait meghiúsította. A háború utána az ország, a társadalom támasztott követelményeket. Amikor nagymama lettem, szüksége volt rám a gyermekeimnek. Örülök, hogy segítettem rajtuk, mert utána a szüleimen volt a sor, őket kellett kikísérni utolsó útjukra. Látja, hol a társadalmi, hol a családi kötelezettségek akadályoztak fizikailag, de az álmom, a vágy az töretlen maradt. Sajnos megözvegyültem, a férjem már nem lehet rám büszke, pedig ő is bátorított a továbbtanulásra. Most végre van időm, és ha a fiatal kollégák elfogadnak, én szeretnék közöttük ülni és tanulni. Elnézést kérek, ha néha lemaradok, vagy nem értek valamit, hálásan köszönöm, hogy ezt eltűrik. Egyet azonban bizton ígérhetek: nem fogok a kenyerükre törni! Nyugdíjas vagyok, nem nézegetem már a pályázatokat, ne féljetek gyerekek, a munka a tiétek lesz.
Sokszor eszembe jut a nyugdíjas hölgy, csak a neve…, a neve, az nem ugrik be. Számtalanszor segítettem neki, de bevallom, volt, hogy kissé idegesített, mert jómagam lemaradtam, amíg neki magyaráztam. Néha mentem volna a csapattal (a bölcsészkar többi szakán tanuló volt gimis osztálytársakkal) a büfébe, a Duna-partra gitárral és egy flaska jó kis ürmössel, mégis vele maradtam a folyosón. 1983-ban diplomáltam, ő addig már lemaradt. Vajon az utánunk jövők befogadták? Megszerezte e végül a diplomát? Legalább erkölcsileg vajon elégtételt kapott e? Nem tudom. Három kontinensen dolgoztam, majd utóbb, engem egy újabb háború sodort tova.
Az emlék viszont bizonyítja, hogy a X generáció egykoron is, és ma is megállja a helyét. Micsoda alázat kellett, hogy a hölgy naponta beüljön közénk az amfiteátrumba. Micsoda bölcsességet kapott a korral! Mert a bölcsesség a vének kiváltsága! Jelenleg az X generációé. Mi még őrizzük a családi fotókat, a megsárgult lapokra írt bevált nagyi recepteket. Szeretnénk átmenteni a múltat és a hagyományokat az utánunk következő nemzedéknek, és jelzem, mi vagyunk azok, akik segítik és nevelik a Z és az Alfa generációt. Mi a generációs szakadék helyett az együttműködés mellett tesszük le a voksot.
1* Komár Zita egyetemi tanársegéd
