A közelmúltban egy új és érdekes kiállítás nyílt a Szabadkai Városi Múzeumban Schervitz Mátyás budai festő alkotásaiból. A horvát származású művész életművét még mindig nem sikerült teljesen feltárni. Az alkotói műveinek restaurálásában és feltárásában két szakértő vállalt nagy szerepet. Az egyikükkel Korhecz Papp Zsuzsannával, a Szabadkai Városi Múzeum festő-restaurátor művészével már korábban beszélgettünk a budai barokk mesterről. A másikuk a székesfehérvári Lángi József festő-restaurátor, aki munkássága során többször is foglalkozott Schervitz Mátyás műveivel. A sokat tapasztalt restaurátor huszonöt évig dolgozott az Állami Műemlék-helyreállítási és -restaurálási Központban. Ma szabadúszó restaurátorként járja az anyaországot és a külhoni területeket. A nevéhez fűződik a homoródkarácsonyfalvi és a viski református templom középkori freskóinak feltárása. Elmondása szerint főleg falképek helyreállításával foglalkozik, és emellett táblaképeket is restaurál. Lángi Józseffel a többi között Schervitz Mátyásról, a restaurátori munkáról, valamint az érdekes felfedezéseiről beszélgettünk.
Lángi József (Fotó: Gergely Árpád)
A szabadkai kiállításmegnyitón Schervitz Mátyást jelentős művésznek nevezte, mégis keveset tudunk róla, és nem sikerült feltárni, helyreállítani minden alkotását. Mi ennek az oka?
– Ahogy a megnyitón említettem, Schervitz Mátyás munkássága egy búvó patak. Ismerjük a péceli Ráday-kastélyt, a levéltári forrásokból ismerjük némely alkotásait. Buda a második világháborúban komoly károkat szenvedett, így a Víziváros is. Például a vízivárosi ferences templom boltozatfreskóit már a 19. században lefestették. Újlakon van egy plébániatemplom, ahol szintén Schervitz festett falképeket. Ezeket szintén a 19. században tüntették el. Volt egy kapucínus rendi templom a Vízivárosban, amelyet teljesen szétlőttek, és elveszett az oltárképe. Nagyon sok olyan alkotása van, amelyet a 19. században az akkor divatos mesterek képeire cserélték le. Korhecz Papp Zsuzsanna munkája azért fantasztikus, mert restaurátorként nemcsak a tárgyak helyreállításával foglalkozik, hanem azok történetével is. A levéltári forrásokban kutatva, a terepet járva próbálja beazonosítani az alkotásokat, és azok készítőit.
Schervitz Mátyás műveinek restaurálása során táblaképeket és falképeket is helyreállított. Ön szerint ezek közül melyek a jelentősebbek a budai festő munkásságában?
– Ezek egymástól elválasztatlanok. Összművészeti alkotásokról van szó, tehát a megrendelő nemcsak egy oltárképet kért, hanem egy templom enteriőrjét kellett megvalósítani. Például a budai, vízivárosi ferences templom freskói és az oltára szerves egységet alkottak. Valószínűleg a megrendelések esetén a rend határozta meg a terveket, a programot, és templombelsőn különböző csoportok dolgoztak. Ezek a kőfaragók, faoltárokat készítő asztalos- és szobrászműhelyek, valamint a festőművészek csoportjai voltak.
A budai festő alkotásait még ebben a hónapban tudják megtekinteni
Mennyire került méltó helyre a budai mester munkássága?
– Egy alkotó akkor válik érdekessé, amikor egy komoly szakember foglalkozik vele. Korhecz Papp Zsuzsanna munkájában az jó, hogy a legtöbb restaurátor nem publikál, ő viszont igen. A művészettörténész egészen más szemszögből látja a műveket, a restaurátor pedig felemeli őket, és az egyszerű emberek számára is érdekessé, érthetővé teszik azokat. Korhecz Papp Zsuzsanna nagyon jó kapcsolatot tart fenn a művészettörténészekkel, és elismerik a munkáját. Ezért is nagyon fontos a restaurátori tevékenység. A már említett vízivárosi templomot az 1980-as és az 1990-es években restaurálták. Addig abból semmi nem látszott, tehát senki sem tudtak, hogy mi van ott. Ezek a munkák, vagyis a feltárások mindig hihetetlenül izgalmasak. A Schervitz Mátyásról szóló kiállítás megnyitóján beszéltem a tordasi templomról, amelynek szintén lefestették a freskóit. Az ötvenes években, a szerzetesrendek megszüntetése után egy világi papként továbbműködő atya került oda, akinek elvették a pléniáját, és a sekrestyében lakott. Mivel a templomban élt, megfigyelte, hogy a vizesedő falaknál állandóan lepereg a festék. Egy festőművésszel elkezdték azt piszkálni, és feltárták a teljes szentély záradéki festést, ami egy festett oltárarchitektúra volt. Addig erről csak azt tudtuk, hogy van egy oltárkép, amely Schervitz Mátyás munkája. Nem tudtuk, hogy mi minden lehet még a tordasi templomban.
A megnyitón a péceli kastélyban tett felfedezéseiről is hallhattunk. Korhecz Papp Zsuzsanna és az ön Schervitz Mátyással kapcsolatos kutatásai teljesen kiegészítik egymást. Milyen jelentősége lehet ennek, amikor két hasonló érdeklődésű festő-resturátor találkozik? Lehetséges, hogy sikerül feltárni és katalogizálni a budai festő teljes életművét?
– Ez teljesen így van. Nekem az volt az izgalmas ebben a kalandban, hogy miközben Korhecz Papp megírta a Schervitz Mátyásról szóló kötetet, folyamatos párbeszéd volt köztünk. Nekem sajnos kevés időm van, és sokszor a helyszínre kellett volna utaznom egy-egy festmény, oltárkép miatt, és a járványhelyzet miatt nem lehetett sehol sem megszállni. Velem nagyon jó együtt gondolkodni, hiszen amiben tudtam, segítettem Korhecz Papp Zsuzsannának, és megosztottam vele a tapasztalataimat. Tavaly restaurálta a dunaföldvári oltárképet, amely ikonográfiailag közel áll a már említett tordasihoz. Volt szerencsém látni ezt a munkafolyamatot. Ez egy fantasztikus élmény egy restaurátor számára, hiszen a kutatás és a feltárás a legizgalmasabb része a szakmának.
A péceli Ráday-kastély freskói
Milyen jelentőségű a péceli Ráday-kastély Schervitz Mátyás életművében?
– Ez az egyetlen olyan alkotása, amely látható volt, mindig ott volt a szemünk előtt. Garas Klára művészettörténész írt erről, viszont ő nem láthatta Schervitz Mátyás eredeti festményeit, mert 1868-ban átfestették. Ő csak a kompozíciókat követő átfestéseket láthatta. Érdekesség, hogy Ráday Gedeon rézmetszeteket adott a budai mester kezébe, és Schervitz ezeket szerette volna megjeleníteni. Ehhez nem színeket használt, hanem szürkét. A metszetekhez különféle szövegek is társultak. Ezek olyan erkölcsi üzenetek, amelyeket Ráday Gedeon szeretett volna továbbítani az utókornak, különösen a fiának. A már említett tordasi templom oltára olyan, mintha egy rendes, épített oltár lenne márványból, aranyozással, amelyen szobrok is találhatóak. A szobrokat Schervitz Mátyás grisaille technikával festette meg, tehát a szürke árnyalataival. Ez egy olyan készítéstechnika, amikor egy szobrot nem festenek színesre, hanem márványhatásúként jelenítik meg. A szobor fából van, amelyet egy krétás, enyves réteggel vonják be, és a végén achátkővel polírozzák fel. A péceli kastély könyvtárát sosem restaurálták, hiszen nem szenvedett károkat, nem festették át. Voltak beázások, mivel az e fölött található helyiség méltatlan funkciót kapott a második világháború után. Ezt a kastélyt a Magyar Állami Vasutak mentette meg azzal, hogy kórházat rendezett be az épületben. Teljesen átalakították, és sok kárt okoztak, hiszen csempéztek, minden ágyhoz nővérhívót véstek a falakba, az egyik szárnyat teljesen átfestették. A könyvtárt és a dísztermet szerencsére nem bántották. Schervitz műve, a Pallasz Athénéról készült festmény azért érdekes, mert az istennő mellett a különféle tudományok megtestesítőit, perszonifikációit jelenítette meg. Ráday Gedeonnak fontosak voltak a könyvek, amelyek minden képen szerepelnek. Vannak olyan kötetek, amelyeknek a címük is látszik, és teljesen olvasható. Sőt, nyitott könyvek is láthatóak a falfestményeken. A legtöbb magyar főúri könyvtár, levéltár elpusztult. Az a ,,szerencse”, hogy Ráday Gedeon örökösei egy idő után komoly anyagi válságba kerültek, ezért árveréseken eladták a festmény- és éremgyűjteményét. A főúr könyvtára nem volt keledő, és annak érdekében, hogy ne vesszen el, a református egyház vásárolta meg azt. Ma a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday-gyűjteményében található a könyvtár és a levéltár. Ebben a mai napig kiaknázatlan források vannak.
Részlet a Szabadkai Városi Múzeumban kiállított Schervitz-művekből
Hogyan talált rá a kárpátaljai Visken található református templom középkori falfestményeire?
– Az ember mindig azt hiszi, hogy az életében nem jöhet már jobb dolog, de mindig jön. Nekem például ilyen volt az egyik erdélyi munkám a homoródkarácsonyfalvi református templomban. A csodálatos Szent László-legendát ábrázoló freskót tártam fel, amely 12 méter hosszú. Olyan, mintha ma festették volna. Az ember azt hinné, hogy ennél jobb középkori freskót nem találhat. Kárpátalján is sokat veszek részt az ottani magyar közösségi műemlékvédelmi épületeinek gyógyításában. Visk már régóta a tervek között szerepelt. Először egy felmérőprogram keretében próbáltuk dokumentálni az ottani értékeket. Ahol lehetett, pici szondákat nyitottunk. Kiderült, hogy a helyi templomban középkori freskók vannak. A protestáns közösség eleinte nem támogatta a feltárást, és sok évnek kellett eltelnie, mire megfelelő anyagi forrás is lett, illetve megkaptuk a kárpátaljai református püspök hozzájárulását. Mindez 2019-ben jött el. A munkánk során körülbelül 70 négyzetméter középkori freskót sikerült feltárni. Az utolsó tatárjárásnál, amely 1717-ben történt, amikor a tatárok felperzselték a Tisza menti királyi városokat, Visk is erre a sorsra jutott. A templomot harminc évig nem tudták befedni, beomlott a szentély boltozata. Sikerült virtuálisan rekonstruáltuk a boltozatot. Eddig csak a freskó feltárása történt meg, de amint véget ér a járvány, akkor folyathatjuk a munkát. Előbb a konzerválás, majd a vakolatkiegészítés következik, és a végső stádium az esztétikai helyreállítás lesz.
