Lelki szemeimmel látom a soha meg nem alkotott rajzfilmet: Miki egér pánikszerűen elhagyja testvérvérrel telefröcskölt, lebombázott balkáni térségeinket. Ahogy rohan a humánum törvényeit semmibe vevő, önnön értékeit romboló, és saját magát csúffá tevő világunkból, ahol egykoron öt kontinens kiválóságai adták egymás kezébe a kilincset, lába mindenféle határvonalakba botlik bele a szorgosan rajzolgatott térképeken, s hozzá illő ártatlansággal kuszálja össze őket, mint a történelem kibogozhatatlan gubancát.
Fut-fut rémülten árkon-bokron által a délvidéki gyermekek által is oly kedvelt Miki egér, hogy ne láthassa azok szerencsétlenségét, akiknek a kedvéért megalkotója, Walt Disney személyesen hozta el az akkori Jugoszláviába, s méltóan pompás ünnepség keretében bízta a könyvkiadók és a filmvállalatok gondjára.
A Miki egér népszerűsége máshol sem volt talán nagyobb, sehol a világon, mint éppen ezen az ellentmondások terhe alatt fokozatosan elsüllyedő félszigeten, amelyet a gyűlölet mindent elégető lávája öntött el. A földkerekség egyik legvegyesebb lakosságú zugában, ahol már-már azt hitték az egymással testvériségben majd fél évszázadig élő délszlávok, százféle kisebbségeik, hogy ismerik a varázsszót, amelyre megnyílnak a lelkek.
A varázsszó persze hamis volt, úgy találta ki valaki, aki esetleg maga hitt is benne valamelyest, vagy csupán elég meggyőző hangsúllyal tudta kiejteni, hogy megtévesztett vele másokat. Mert ha igazi lett volna, hatását máig, három évtized távolából sem veszítette volna el, amikor már ki tudja hányadszor egyezkedik egymással Belgrád és Priština, s kéri felvételét Szerbia az Európai Unióba.
Testvérnépek ölték halomra egymást, aztán rendszerek változtak itt is, ott is, amott is… Amikor már úgy ahogy elült a lárma, végigsöpört a koronavírus az egész világon, nagy ijedelmet keltve és töméntelen családi tragédiát okozva. És útját ismét mesék követték, soha ki nem derülő igazságokat, féligazságokat vagy hazugságokat tartalmazva: mesterségesen létrehozott vírus szabadult ki, vagy ilyent szabadítottak rá az emberiségre Vuhanban (nem is biztos, hogy éppen a kínaiak), hogy létszámát csökkentsék… Amikor vele nagynehezen félig-meddig megbirkózott az orvostudomány és a mikrobiológia, megjelentek a veszélyesebbnél veszélyesebb mutánsok-variánsok. Hogy harmóniában, stresszmentes gondtalanságban véletlenül se élhessenek az emberek a földgolyóbis egy szegletében sem!
Valóban: ennyi gonoszság megfér a mesékben? Vajon fel tudnak-e fogni ekkora elvetemültséget a világ rajzfilmnéző és képeskönyvet lapozgató nebulói? Nem, az emberiségnek ezt a súlyos gondját nem rájuk kell bízni! Hanem a felnőttekre: bírókra, bűnügyi regények szerzőire, politikusokra…
A Balkán, de teljes Európa és sok rajta kívüli ország nem most űzetett ki a mesékből. A ceruzát ügyesen forgató kéz mesefigurák helyett már régen térképeket rajzol gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Aztán újabban megpróbálja megfosztani apjától és anyjától a gyermeket. Zavarba ejteni a nemét illetően… Szerte a világban: Kanadában, Európa sok országában… Hollandiában éppen most mind erőszakosabban. A logika azt diktálja: összefüggésben nyilván a koronavírussal meg a migránsinvázióval valami rendkívüli dolog történik.
A mesékben nincsenek határok, hanem csak végtelen létezik, amely felé a kerek fülű kedves kisegér immár eltávozott. Baja ne essék az egymást különféle módokon öldöklő népek között!
