Múlt év szeptemberében nyílt meg Kecskeméten a Cifrapalotában a Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című tárlat, melyben kiemelt helyet kapott Mária Valéria főhercegnő. A kiállítás kurátora dr. Pallagi Mária.
Jól tudom, Mária Valéria főhercegnő életét is kutatod?
– Mária Valéria különösen kedves a szívemnek, jelenleg is róla írok. Wallsee angyalaként kevesen ismerik. Mint Erzsébet királyné kedvenc gyermeke, a magyar királykisasszony, ahogy nálunk szeretettel emlegették – így már többen. Szeretem olvasni a naplóját; nagy öröm volt megismerkedni a kiadóval, Martha Schad német történésszel. Éppen ezt szeretem legjobban a kutatásokban: a kialakuló ismeretségeket, barátságokat kutatótársakkal, a tapasztalatcserét, a mások eredményei miatt érzett örömet. Erzsébet királyné kutatói tudják, mennyire kedvelem Mária Valériát, gyakran lepnek meg különlegességekkel, például a rajzaival, értékes történetekkel. A közelmúltban kezdtem levelezni a dédunokájával, a berlini színész és bohócdoktor Leopold Altenburggal. Ő azon leszármazottak közé tartozik, akik érdeklődést mutatnak a család múltjai iránt. Megajándékozott több értékes dokumentummal, például az Ein Christabend in Wallsee című történettel, amit már közzé is tettem magyar nyelven.
Erzsébet királyné Budán adott életet negyedik gyermekének.
– Erzsébet királyné már 1868. február 5-én „hazajött” – ahogy ő emlegette Magyarországot –, mert várandóssága utolsó hónapjait Bécstől távol óhajtotta tölteni – az osztrák udvari körök mély felháborodására. 1868. április 22-én, Budán kislánya született, „a Valérie”, ahogy Sisi szeretetteljesen nevezte. Mária Valéria születésével édesanyaként is kiteljesedhetett, hiszen Zsófia, Gizella és Rudolf esetében akaratát a gyermeknevelésben sem tudta elsősorban anyósával, Zsófia főhercegnével – és esetenként Ferenc Józseffel – szemben érvényre juttatni.
A királyi család szívesen tartózkodott Budán és Gödöllőn. Mária Valéria mindkét helyen jól érezte magát; kedvelte a nagy sétákat a budai hegyekben, mert ilyenkor édesanyjával lehetett – és számára ez volt a legfontosabb.
A helybéliek nagyon szerették, gödöllői királykisasszonyként emlegették; számos történetben emlékeztek meg a főhercegnő itteni „kalandjairól”, például amikor kikocsizott, gyakran cukorkát osztott a gyerekeknek. Kedves gödöllői barátnője volt Véner Mariska, a pályaőr lánya. Gyakori vendég volt a kastélyban Auersperg Aglája is, akivel Valéria együtt tanult és játszott.
Valéria rendkívül tehetséges volt, kiválóan fogalmazott, önálló dolgozatokat, sőt, színműveket is írt. Szenvedélyesen szeretett táncolni. Édesanyjához hasonlóan különleges, figyelemreméltó, ragyogó elmével megáldott, mély érzésű személyiség volt, aki több tekintetben osztozott mamája sorsában.
Erzsébet gondosan megválogatta leánya nevelőit. Hogyan sikerült neki Rónay Jácint bencés tanárt, az egykori ’48-as forradalmárt, Andrássy Gyula gróf barátját „átjuttatni a szűrőn”?
– Rónay 1866-ban, 17 év száműzetés után térhetett vissza Magyarországra. 1871 őszén Rudolf trónörökös tanára lett.1* Ez természetesen csak Ferenc József jóváhagyásával történhetett, aki ez esetben is igyekezett felesége kedvében járni. Ez után már magától értetődő volt Sisi számára, hogy Valériát is Rónay tanítsa. A püspök 1875. február 8-án kezdte meg szolgálatát és nyolc évig maradt Valéria mellett. Már az első benyomásai is nagyon kedvezőek voltak a kis fenségről – ahogyan őt szeretetteljesen nevezte.
Rónay udvari krónikásnak is kiváló. Intelligens, érzékeny tudós precizitásával vezette Naplóját, figyelme minden apró részletre kiterjedt. Erzsébet királyné számára rendszeresen beszámolókat kellett írnia a Mária Valériával töltött időről, a főhercegnő tanulmányi előmeneteléről, feljegyzései ma különösen fontos és értékes források.
Naplójából megtudjuk, hogy Mária Valéria még hétéves sem volt és már négy nyelven beszélt; legjobban magyarul és angolul, ezt követte a német, majd a francia. Felséges szülőivel és a koronaörökössel magyarul beszélt. Rónaynak az is feltűnt, hogy Valériának milyen élénk a képzelete, könnyű a felfogása és éles az ítélete. Valéria lelkes levélíró is volt; minden másod-harmadnap írt anyjának, mindig magyarul és hetenként egyszer az édesapjának, felváltva magyar, német és francia nyelven. Rónay szerettette meg Valériával az írást és nagy szerepe lehetett abban is, hogy a magyar királykisasszony 1878-ban elhatározta, hogy naplót vezet, ami már a kezdés miatt is egészen különleges: „Kedden jutott eszembe, hogy naplót vezessek. És hogy ma volna jó elkezdeni.” Édesanyjától örökölt briliáns humora érződik írásán, de nemcsak szórakoztató, ahogyan ír, sorait áthatja bontakozó tehetsége is – amint ezt tanára is észrevételezte.
1880-ban gróf Kornis Miklósné Vécsey Mária bárónő is megérkezett Valéria mellé, és hűen szolgálta még Wallseeben is egészen a főhercegnő haláláig.
„… A Mamával kettesben mindig kellemesebb”
Mi jellemezte az anya-lánya kapcsolatot?
– Erzsébet királyné negyedik gyermeke iránti szoros kötődését magyar udvarhölgye, Festetics Mária grófnő szavai is érzékeltetik: „Már a nevének kiejtésekor is reszkető szeretet érződik a hangján!”
Valéria naplójában édesanyjáról írt soraiból érződik a gyermeki szeretet, aggódás, a szándék, hogy megértse, óvja mamáját. És szorongása is a rá nehezedő felelősség miatt: „1886. július 30: Rettenetes belegondolni, hogy én vagyok az egyetlen szál, mely a Mamát ehhez a földhöz köti… pedig mily gyakran mondta nekem! Micsoda felelősség rajtam az anyai szeretet.”
Valéria nem csak gondterhelt sorokat írt mamájáról, különösen kedvesek azok a bejegyzései, melyek a közös mókázásról szólnak. „1883. június 19: Schafbergen. Későn kerültünk ágyba. A Mama meg én egy szobában aludtunk, ami nagyon jópofa dolog volt. Ám az éjszakai heccelődés tiltva volt, mert a Mama nem volt szokva éji vándorlásaimhoz.”
Számos Naplóbejegyzése tanúskodik arról, milyen örömmel várja haza a mamát, vagy éppen érkezik hozzá. „A Papa és a Mama az előszobában tartózkodott, ordítva futottam a Mamához… a Mama felkapott, és sokszor megcsókolt! Ó, milyen … milyen boldog voltam!” Gödöllőn 1879. október 3-án hasonló örömének adott hangot: „Amikor megérkeztem a kastélyba, felszaladtam a lépcsőn... rohantam végig a folyosón… a MAMA még nem készült el, mert éppen tornagyakorlatokat végzett, de én odaszaladtam hozzá, és sok-sok puszit kaptam a MAMÁTÓL!”
Erzsébet királyné december 24-én született. Rónay Jácint Naplójában évről évre részletesen beszámolt e jeles nap megünnepléséről; 1880-ban így írt:
„A felséges királyné születése napján a szerető gyermek, ily szókkal borult kedves anyja keblére: Édes Anyám! Az emberi élet legnevezetesebb napja az, melyen az életet, s ezzel a világosság Istenét először üdvözöltük. E nap emlékezetét ünnepeljük ma, s én gyermeki szivem szeretetét hozom kedves anyámnak maradandó emlékül azon igérettel: hogy éltem azé leend, ki nekem életet adott. Legyen Isten áldása kedves anyámon, s legyen vélem, hogy boldoggá tehessem azt, kinek éltem minden örömét, minden boldogságát köszönöm.”
Valéria kislányként rajongva szerette a szüleit. Az évek múlásával azonban egyre kritikusabban szemlélte Sisi és Ferenc József kapcsolatát. 1889. november 18-án a következő megállapításra jutott: „… a Mama a Papával való közlekedésben több keserűséget, mint vigaszt talál, mert oly nagyon különböző személyiségek.” 2*
Ez mély szeretetén minden bizonnyal semmit sem változtatott, csupán igyekezett megfejteni a szülei kapcsolatában kialakult válságot. Édesapjáról gyermekként írt bejegyzései önmagukért beszélnek: „1882. augusztus 21: …olyan jó belegondolni, hogy a Papa a legjobb császár. Azon leszek majd, hogy kiérdemeljem, hogy a lánya vagyok…” Évekkel később, 1908. december 2-án, Ferenc József uralkodásának 60. évfordulóján Mária Valéria a családi ünnep alkalmával így látta édesapja életét: „Mély érzésekkel tekinthet vissza Apánk a munka, a gondok és a szüntelen fáradtság e 60 esztendejére, mely oly kevés örömet, de annál több szenvedést hozott.”
Mária Valéria és a magyarok
„Mária Valéria gyűlölte a magyarokat. Valéria szerette a magyarokat”. Ilyen, és hasonló kijelentéseket olvashatunk. Akkor hogy is van ez?
– Egyes vélekedések szerint Mária Valéria nem kedvelte a magyarokat. Az általam ismert források alapján ezen érdemes finomítani. Édesanyja magyar környezetének tagjaival, így például Ferenczy Idával is élete végéig magyarul levelezett. Kamarájának vezetőjét, gróf Kornis Miklósnét még házasságkötése után is maga mellett tartotta. Festetics Mária egy 1883. január 12-én, Budán kelt bejegyzése is igazolja, hogy Valéria nem „viszolygott” a magyar szokásoktól, magyar környezetétől – éppen ellenkezőleg: „Tegnap volt a gyermek-bál a kis főhercegnőnél, aki remekül érezte magát és mint egy kis megszállott, állandóan csak csárdást szeretett volna táncolni: „mégis gyönyörű azt táncolni.” (…) Érdemes azt is megemlíteni, hogy Mária Valéria kelengyéje kalotaszegi volt. Kedves tanárát, Rónayt annak élete végéig látogatta. 1876 karácsonyán az alig nyolcéves Valéria már maga is a szeretet megemlékezésével járult a karácsonyfa örömeihez, Magyarország színezett térképét készítette el felséges mamája számára. Jó néhány „apróság” igazolja tehát a magyarok iránti szeretetét.
Naplójában említi, hogy édesapjával németül szeretett volna beszélni. Semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egy született Habsburg, az osztrák császár lánya, apjával németül szeretne beszélni. Ebből messze nem következik, hogy nem kedvelte a magyarokat – ahogyan egyesek érvelnek. Azt sem szabad elfelednünk, hogy Valéria rokonai többségével csak németül tudott beszélni. E megjegyzésekkel csupán szeretnénk felhívni a figyelmet a „Mária Valéria gyűlölte a magyarokat” érvelés logikátlanságára.
Wallsee angyala
Beszélgetésünk elején Wallsee angyalaként emlegeted őt. Hol és miért kapta Valéria ezt a nevet?
– Mária Valéria egész életében jótékonykodott. 1890-ben kötött házasságot Franz Salvator főherceggel, tíz gyermeknek adott életet. A család az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyban élt. A Vöröskereszt tiszteletbeli védnöke lett, amit később számos jótékonysági egylet védnöki tisztsége követett. Templomokat, kolostorokat alapított, támogatott, rászorulókat pártfogolt, tanulmányi ösztöndíjat biztosított hátrányos helyzetű gyermekeknek, és szegény sorsú fiatal lányokat hozománnyal segített hozzá a házassághoz. Az első világháború idején gondoskodott a sebesültekről, wallsee-i kastélya előépületében kórházat rendezett be. Később a falu szélén létrejött a Mária Valéria Szegénykórház és Idősek Otthona. Így lett ő Wallsee angyala.
Mária Valéria 1924. szeptember 6-án hunyt el. Édesanyját, Erzsébet királynét a magyarok, mint Magyarország védangyalát őrizték szívükben. Különös ajándéka a sorsnak, hogy leánya Wallsee angyalaként él emlékezetünkben.
