Schervitz Mátyás budai barokk festőről kevesen és keveset tudnak, pedig kvalitásai megkívánnák. Az évtizedek óta tartó kutatások, a levéltári dokumentumok feltárása ellenére még minden nem sikerült felderíteni a művész teljes életművét, de már sokkal többet tudunk róla, mint egy évtizeddel ezelőtt. Egyelőre kevés alkotás köthető biztosan a budai mester nevéhez. Dr. Korhecz Papp Zsuzsanna, a Szabadkai Városi Múzeum festő-restaurátor művésze és múzeumi tanácsosa az elmúlt évek során, a terepet járva néhány vidéki és budapesti templomban található festményen felfedezte Schervitz keze nyomát. Jelenleg egy monumentális Schervitz-kép restaurálásán dolgozik. Ez már nem az első ilyen jellegű munkája, hiszen tavaly ilyenkor Paulus Antonius Senser Csodálatos kenyérszaporítás című festményét újította fel a Senser kiállítás előkészületei idején. Zsuzsanna lapunknak nyilatkozva elmondta, ez lesz a hatodik olyan kiállítás, amellyel a magyarországi barokk mestereket mutat be a Szabadkai Városi Múzeumban. A Vajdasági Magyar Képtár előzményének időszaka a 18. századi művészet, melynek örökségéről a Galéria alapítása idején 1974-ben nagyon keveset lehetett tudni. Ezt az űrt igyekszünk pótolni a kiállítás- és kiadványsorozatunkkal.
– Schervitz Mátyás volt az egyik legtehetségesebb közülük, ő az első budai születésű mester, aki 1702-1771 között élt. Kiderült róla és bizonyíthatóvá vált, hogy egy horvát szabó fiaként látta meg a napvilágot. Így nemcsak a magyar, hanem a horvát művészettörténetírás számára is fontos, Mátyás mester lett a legkorábbi kontinentális festőjük. Eredetileg Zseravicsnak hangzott a család neve.
– A budai kapucinusok Szent Erzsébet-templomának főoltárképe is az ő munkája volt. Ezt a második világháborúban bombatalálat érte, és megsemmisült a kép, de fennmaradt róla egy fotó. Ennyit tudtak a művészről, hiszen ennyi volt adatokkal igazolva. Schoen Arnold, a budapesti Történeti Múzeum egykori vezetője, barokk-kutató még 1929-ben írt róla egy tanulmányt, amelyen összefoglalta azokat a pest-budai műveket, amelyeket Schervitz Mátyástól rendeltek. Az említett főoltárképen kívül a 20. század elején nem ismertek tőle más hiteles művet. Miután az a kép megsemmisült, nem volt fogódzó a hagyatékának kutatásához – mondta el lapunknak dr. Korhecz Papp Zsuzsanna.
– A kutatók sokáig csak a péceli freskóegyüttest köthették Schervitzhez, amelyet Zsindely Endre 1956-ban azonosított. Pécelen áll a Ráday család egykori kastélya. Ráday Gedeont, a híres református család tagját könyvgyűjteményéről és a kulturális tevékenységéről ismerjük. A freskóknál ő maga volt a képeket kísérő disztichonok szerzője. A freskókat régóta ismerték, már Kazinczy Ferenc is írt róluk, csak nem tudták, kinek a munkája volt. Zsindely Endre a Református Egyház Levéltárában megtalálta az eredeti szerződést, amelyet a festővel kötöttek. A művész a kastély könyvtárteremében Pallasz Athénét, a tudomány védelmezőjét és Szaturnuszt, a történelem megtestesítőjét festette meg, valamint különböző tudományágak allegóriáit nőalakok formájában. Kazinczynak köszönhetően váltak híressé a Ráday-kastély dísztermében található alkotások. Ezek különböző metszetek nagyméretű másolatai, amelyeket fekete-fehérben festettek meg. Ezek mitológiai történetekhez köthető jeleneteket és a művészeteket megszemélyesítő nőalakokat ábrázoltak. Ráday Gedeon ezeket nevelő célzattal készítette el a festővel. Az alkotásokkal családjának és a kastély vendégeinek üzent. Arra próbálta inteni őket, hogy mindenki azokat a lehetőségeket használja ki, amelyek adottak számára, és ne törjön túl nagy magaslatokra, amelyhez nincs meg az alapvető képessége. Ezek az alkotások ma is a helyszínen vannak – tudtuk meg dr. Korhecz Papp Zsuzsannától.
– Lipp Mónika bizonytalanul, adatok híján, a stíluskritika eszközeivel szintén Schervitz Mátyáshoz kötötte az óbudai plébániatemplom Szent Ivó-képét, amely egy nagyon ritka ábrázolásnak számít Magyarországon. Szent Ivó az ügyvédek és a bírók védőszentje. A kép eredetileg a kiscelli trinitárius templomban állt, amelyet Óbuda földesurai Zichy Erzsébet építetett férjével, Zichy Miklóssal. Itt tartott a festő életművének kutatása a kétezres évek elején. A személyes kutatásoknak köszönhetően a vidéki megbízások alapján lehetett felgöngyölíteni az egész életművet.
Nekem régóta feltűnt a terepet, templomokat járva – Magyarország középső részén, a Duna mentén –, hogy ugyannak a mesternek a műve van Zomborban, Budán, az egykori bosnyák ferencesek templomában és Dunaföldváron. Sem Zomborban, sem Budán nem jegyezték fel, hogy ki készítette ezeket. Fáy Zoltánnak, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár vezetőjének köszönhetően megkaptam a digitalizált dunaföldvári ferences háztörténetet kutatásra. Régebben ezt nem lehetett volna megvalósítani. Mindez még 2014-ben történt. A dunaföldvári ferencesek háztörténetében feljegyezték, hogy Schervitz Mátyással kötöttek szerződést. A dunaföldvári Szent Anna-templomban három művét sikerült beazonosítani. Ennek a három festménynek köszönhetően a további műveket is hozzá tudtam kapcsolni a mesterhez. Ezeket az eredményeket magyar- és horvátországi tudományos folyóiratokban publikáltam. Folyamatosan kutatok egyházi gyűjteményekben és a terepen is, festészettechnikai kutatásokat is végzek. Mindezt a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjainak és a Délvidékért Kiss Alapítványnak köszönhetően sikerült megvalósítani. Összesen 14-15 oltárképet azonosítottam, valamint bővítettem a freskóegyüttest is. Ezenfelül a levéltári kutatásoknak köszönhetően a Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője útmutatása alapján a bosnyák ferencesek elveszettnek hitt anyakönyvei is megkerültek, ennek a felfedezésnek s a Budapest Fővárosi Levéltár munkatársának Simon Katalin további segítségének köszönhetően sikerült felgöngyölíteni az egész családtörténetet és cáfolni a korábbi téves feltételezéseket– mesélte Korhecz Papp Zsuzsanna. Emellett arról is beszámolt lapunknak, hogy jelenleg Schervitz Mátyás főművén dolgozik. Ez a pesti Váci utcában található egykori domonkos rendi Szent Mihály-templom főoltárképe.
– A mű témája: Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért Szűz Máriától. A művész a monumentális főoltárképen a Szűzanyát a kis Jézussal és az angyalokkal együtt ábrázolta, amint átnyújtja a rózsafüzért. Jelenleg a festmény hátoldala látható csak, minden megfeketedett, besötétedett. Ez a több százéves gyertyakorom maradványa. Valószínűleg utólag le is lakkozták. A lakk is utólag megsárgul és sötétedik. Mindegyik képnél más eljárást, oldószert alkalmazunk. Tiszítópróbát már végeztem a helyszínen. Volt egy nagy hasadás a képen, amelyet tűvel és cérnával varrtak össze, de így is szétnyílt. Ezt valahogy össze kell húznom, mert Szent Katalin és Szent Borbála arcánál van a hasadás. Óvatosnak kell lennem, mert nagyon veszélyes, ha egy centiméterrel arrébb csúszik az egész. Ez a kép a főoltáron volt és a kiállítás után, a múzeum ajándékaként újjászületve vissza fog kerülni az eredeti helyére. A Schervitz kiállítást húsvét után tervezzük megnyitni, júliustól az eszéki Szépművészeti Múzeumban fog vendégeskedni, ősszel a tervek szerint a fővárosi nagyközönségenk is be tudjuk majd mutatni a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában – nyilatkozta lapunknak Korhecz Papp Zsuzsanna.
