– Anyaaaaaaaaa!
A másodperc töredéke alatt leáll ilyenkor a munkavégzés folyamata, most éppen a fakanállal a kezemben emelem lelki szemeimet a csempe egy pontjára, erősen összpontosítok és elindul a bootolás. A program lassan betölt: Hol van a…? A kocsi kulcsok az előszobában, a pesti bérlet a rádió mellett, a kapukulcsot tegnap a kalaptartón láttam, a motoros zokni mosásban van, a fekete pólót még nem vasaltam ki, a kesztyű a garázsban bújt el, a csavarhúzó meg az olló biztosan a műhelyben maradt megint, a telefontöltő éppen használatban van, a sampon kifogyott, most akartam kitenni az új flakont, a chips meg az éléskamrában balra a polcon csípőmagasságban árválkodik … pontosan mit is keresünk? Hú, oda ne égjen a spagetti mártása, a gyermek kedvence. Amikor itthon van, dupla adag készül.
– Anyaaa, hallod?
Persze hogy hallom és készülök a válasszal, nem úgy, mint amikor én szólok, és válaszként azt kapom: – Szóltál!?
Ettől úgy ki szoktam borulni. Persze, hogy szóltam, arra jött a te válaszod, nemde… de most mindegy. Lássuk, mit is keresünk.
– Igen? Segíthetek fiam?
– Anya, hol van a fekete maszkom?
Na, puff neki, a fekete maszk! Újabban naphosszat maszkot keresgélünk teljes gőzzel, mert ugye van a két darab, amit az önkormányzattól kaptunk, de a lilás-rózsaszín kinyúlt, nekem nagy lett, a férjem pedig kijelentette: ő nem fog lila tangával az orrán sorba állni a pénztárnál. Ekkor varrattuk a vidám Eiffel-tornyos és egyéb francia szimbólumokat tartalmazó maszkot, de az bélelt, a nagy melegben vastag. Majd jöttek az orvosi kék maszkok és a céges fehérek, ez utóbbiak szorítják a fiúkat, olyan klepák lesznek tőle és pirosak, családunkban ezért a fehéreket csak a lányok viselik. Tartok a kocsiban is lefóliázva, sterilen kék és fehér maszkot is, minden esetre, ugyebár ne kelljen morgolódva visszafordulni a bevásárlóközpontból „… mert a kapkodás, mindig az a kapkodás és a ménkű vágjon bele…” Na, és amikor már mindennapi viseletté vált a maszk, akkor vettem meg magamnak azt a hímzett, virágmintás divatsikolyt. Közben voltunk esküvőn és az örömanya is megajándékozott egy szép hímzett darabbal, de ezeket is csak mi lányok viseljük. Fekete, fekete… hú, nem tettem bele a fűszereket a szószba, oregánó, tarkabors és zöld bazsalikomlevél. Fekete maszk? A ruganyos fehér a mosógépben van, de a fekete? Halványlila dunsztom sincs, hol lehet a fekete maszk.
– Nem láttam fiam a feketét, nem lesz jó most egy kék?
– Ugyan, a fekete szereléshez az a halványkék, ami lépten-nyomon visszaköszön! Ne viccelj már!
– Tudod, ez most nem a divatról szól!
Mondom én, közben matatok a hímzett, színes, mintás maszkok között. Nocsak, előkerült a kutyapórázra akasztható Led, hogy kerestük a feketeszőrű cikázó villám esti sétájához. Jééé, ez egy buszjegy, még jól jöhet! Na, itt a fehér sport zokni párja, nem is veszett el ez a másik, igen ám, de közben az az egyik kallódott el, mert azt meg kiszelektáltuk. A fene abba a sok páratlan zokniba. Hova tűnnek el? Már a mosógépet is szétszedtük, sehol egy darab fél pár zokni! Megvádoltuk a Mosómasa után a kutyát is, de olyan ártatlanul nézett, és különben is, minek neki a játékai és cupákok mellé 15 darab fél pár zokni? De hát akkor hova tűnnek el? Örök rejtély marad a számomra.
– Készülj gyerekem, mert elkésel!
– Léci, keressük meg a fekete maszkot.
Jó, de hol kezdjem? És hova tettem a szemüvegemet? Számomra érthetetlen dolgok történnek újabban. Az a gyanúm, hogy ez szupercsúcs fekete maszk is együtt kering valahol az éterben a sok fél pár zoknival, a fekete lyuk meg rajtunk vigyorogva várja, hogy örökre beszippantsa őket.
