Főleg fesztiválokon, koncerteken és egyéb szabadtéri eseményeken találkozhat az ember kemény, törhetetlen műanyagból (polipropilénből) készült poharakkal. Ezek többször használhatók, hideg és meleg italt is lehet tölteni beléjük, kiválóan bírják a terhelést, akár százszor is elmoshatók, mosogatógépben is, anélkül, hogy ez a pohár vagy a nyomat minőségének romlásával járna.
Eleinte újrapohárnak nevezték őket, később repohár néven állandósult a nevük. A megnevezés különlegessége, hogy az idegen ‘vissza, viszont’ jelentésű re- prefixum kapcsolódik magyar főnévhez. Elsősorban környezetvédelmi szempontok miatt vezették be a repohár használatát, ugyanis a közönséges műanyagból készült poharakat használat után általában eldobják, és ezzel a hulladék mennyiségét növelik. A repoharak használatával megkíméljük a környezetet a nyersanyagok felesleges felhasználásától, a mosás során felhasznált víz költsége a töredéke annak, ami egy egyszer használatos műanyag pohár előállításához szükséges, továbbá a kevesebb hulladék kevesebb szállítási és feldolgozási költséget jelent.
Az újrapohárnak vagy repohárnak gyakran nyomtatott felirata, díszítése, ábrája van. Ez esztétikusabbá és egyedibbé teszi. A szöveggel, képpel jelölt repohár ingyenes reklámeszköz is, a vendég saját maga hirdeti a céget azzal, hogy az egyedi dizájnos pohárral a kezében sétál a tömegben.
A repohárért fizetni kell, de visszaváltható. A visszavitt pohárért tokent (zsetont) adnak, érte másik poharat lehet kapni. Egy felmérésből kiderült, hogy a vendégek tokenek helyett inkább a pénzüket akarják visszakapni a repoharak után. Annak a veszélye is fenyeget, hogy a tokent elveszíti az ember. A könnyen elkallódó kis cetlik nem is akárhol válthatók ingyenpohárra. Könnyen járhat úgy péntek este az ember, hogy a pultnál nem fogadják el a legutóbbi buli óta őrzött zsetont. A tokenrendszeren alapuló visszaváltás nem terjed ki arra, hogy a repoharak a vásárlás helyétől függetlenül egyéb, szintén repoharat kínáló vendéglátóhelyeken is visszaválthatóak legyenek, így a repohár sokszor a vendégeknél marad, vagy a kapott zsetont már nem lehet pohárra váltani. Ez alkalmanként több száz forint külön kiadást is jelenthet, feltéve, hogy a vendég nem szeretne a fogyasztásán felül poharat is vásárolni. A repohár így lassan a szórakozóhely nyerészkedésének az eszközévé válik. A repohár visszaváltásának feltételei számos vendéglátó- és szórakozóhelyen olyan körülményeket teremtenek, melyek már nem felelnek meg a megoldás eredeti céljainak.
