A kvótaszerzés az idei cél

Vályi Vanda fiatal kora ellenére ma már a magyar női vízilabda-válogatott meghatározó játékosa, olimpiai és Európa-bajnoki bronz-, valamint világbajnoki ezüstérmesnek mondhatja magát. A mindössze 23 éves, egri születésű sportoló a póló csínját-bínját Dunaújvárosban sajátította el, saját bevallása szerint azonban érett játékossá a Ferencvárosnál vált. Tavaly úgy döntött, ideje külföldön is bizonyítani, az olasz Padova csapatához szerződött, ahol korábbi egyesületeihez hasonlóan remekül feltalálta magát. A kezdetekről és közelgő eseményekről beszélgettünk.

– Életem legmeghatározóbb időszaka volt, hogy közel 15 évesen Dunaújvárosba kerültem, egy dinamikus csapat része lehettem, ahol 6 éven keresztül tényleg minden és mindenki a fejlődésemet szolgálta. Anna ellenére, hogy ilyen fiatalon szakadtam ki az otthoni környezetből, soha nem éreztem magam egyedül, hiszen hasonló korosztály alkotta a csapatot. Rengeteg impulzus ért, ugyanakkor a Ferencvárosban is hasonlóan családias légkört találtam, így ott is hamar beilleszkedtem. Sokat köszönhetek az Újvárosnak, pótolhatatlan alapokat kaptam, viszont úgy érzem, a játékom igazán a pesti évek alatt vált éretté. Itt időközben a tanulmányaimra is sikerült némi időt fordítani, természetgyógyászat-, illetve fitoterápia-tanfolyamot végeztem. A civil élet kihívásai sokkal teljesebbé tették az életem, a fővárosban emiatt is jól éreztem magam. Tavaly a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem élelmiszermérnöki karára jelentkeztem, ahová sikeresen fel is vettek, az olaszországi szerződés miatt azonban ezt már nem kezdtem el.

Korábban megkeresett a Sabadell, a Roma, illetve a görög Ethnikosz is. Miért éppen a Padovára esett a választás?

– A Padova 2018 óta minden évben felkeresett, már az elején nagyon szimpatikusak voltak. Minden ajánlatért nagyon hálás voltam és vagyok, a Roma és az Ethnikosz valójában későn lépett velem kapcsolatba, addig már megegyeztünk az olaszokkal. A Sabadell az olimpia előtt és tavaly is érdeklődött, ők végül úgy döntöttek, inkább spanyol játékosokat igazolnak, így ez ennyiben is maradt. Egyébként is a Padovát választottam volna, hiszen már évek óta hívtak. Nagyon szimpatikus a hozzáállásuk, úgy érzem, illek is ide.

A Ferencváros kerete sokat változott néhány hónap alatt, nyilván erről az átigazolást megelőzően a klubban is beszéltetek, jelenleg jóval erősebb a gárda, meg is nyerte a magyar kupát. Nem fordult meg a fejedben, hogy maradsz még egy szezont?

– Amikor döntésre jutottam az átigazolással kapcsolatban, a Ferencvárosban még semmi sem dőlt el. Heten távoztunk a csapatból, arra viszont nem tudtam alapozni, hogy ki érkezik majd. Valójában nem is akartam, a saját érdekeimet és céljaimat előtérbe helyezve döntöttem a váltás mellett. Mindenképp szerettem volna kipróbálni magam külföldön, a Fradi csapatának alakulásától függetlenül is itt lennék. Nem is szeretnék azon gondolkodni, mi lett volna, ha.

Szeptemberben költöztél ki Olaszországba. Sikerült-e beilleszkedni, hogy érzed magad az új környezetben?

– Nagyon jól érzem magam, a beilleszkedés könnyen ment, a családias hangulattal itt sincs probléma. Nemcsak a csapattársaim, de általánosságban az emberek is rendkívül nyitottak. Tárt karokkal vártak, a mai napig rendkívül segítőkészek, ebből a szempontból is nagyon szerencsésnek érzem magam. Megismerkedtem idekint egy magyar hölggyel és a családjával. A férje olasz, és van egy 10 éves kislányuk, az uszodán kívül velük ápolok nagyon jó kapcsolatot.

Évek óta meghatározó játékosa vagy a válogatottnak, melyre idén is erőltetett menet vár. Ha minden jól megy, akkor világkupa, világbajnokság, majd Eb. Eddig minden nagy tornán sikerült érmet szerezni a csapattal. Idén mi lehet a prioritás?

– A prioritás tornától függetlenül csakis az lehet, hogy minden mérkőzésen kihozzuk magunkból a maximumot, és minden egyes meccsen tegyünk meg mindent a győzelem érdekében. Ha ez sikerül, és hajlandók vagyunk megdolgozni a sikerért, akkor az alapvető cél, az olimpiai kvóta megszerzése is teljesülni fog. Mindegy, milyen nehézségek várnak ránk, hol és kivel kell játszani, ha meccsről meccsre koncentráltak, tudatosak és határozottak vagyunk, ha tudatosítjuk magunkban, hogy márpedig ez a cél, és alázattal mindent meg kell tenni ennek érdekében, akkor nem lehet probléma. Konkrét helyezésről és tornáról nem beszélnék, a kvóta jelenleg mindennél fontosabb.

Ha épp nem vagy az uszodában, edzésen vagy meccsen, mivel töltöd az idődet?

– Az utóbbi főleg öt-hat évben, amióta válogatott vagyok, nem sok időt töltök az uszodán kívül, rengeteget edzek. Ez a jelenlegi klubcsapatomnál is így van. Szabadidőmben szeretek wakeboardozni, de mivel extrém, többnyire veszélyes sportról van szó, így a testi épségem miatt sajnos háttérbe szorul, viszont stresszlevezetés és adrenalinbomba gyanánt azért megengedek magamnak egy-egy kört. Itt Padovában nem messze van is egy pálya, azt mindenképp szeretném kipróbálni. Két edzést közt természetesen a megfelelő regenerációra koncentrálok, Magyarországon tanultam is közben, itt próbálom elsajátítani a nyelvet, illetve a kint megismert családdal, barátokkal, csapattársakkal töltöm a szabadidőm egy részét. Tervezem befejezni az élelmiszeripari mérnöki szakot, de most elsősorban a regenerációra és feltöltődésre összpontosítok, hiszen komoly megterhelés vár majd ránk az elkövetkező időszakban.