„Megtanultam bepótolni dolgokat, előre dolgozni, a sport kedvéért. A vitorlázás az időmenedzsment nagy tanítója, ami a megtakarításra is serkent, vagy sokszor a pénz célszerű elköltésére. Nagy életiskola a vitorlázás, ami önállóságra tanít, hiszen egyedül vagy kint a vízen, a felmerülő problémák 70 százalékát magadnak kell megoldani” – emelte ki beszélgetésünk során a szabadkai Fürsztner Bálint, aki finn dingi hajókategóriában Szerbiában országos bajnoki címet szerzett ebben az évben. Mint megtudtuk, fiatal kora ellenére – hiszen csak 27 éves – már 21 éve vitorlázik. A díjátadó ünnepségen a legmagasabb fiatal férfival beszélgethettem. Saját bevallása szerint 2 méter magas. Adott volt hát a kérdés, hogy a magassága előny vagy inkább hátrány a vitorlázásnál.
– Szerintem előny, igaz, megterhelőbb magasnak lenni, mert be kell férni helyekre. A rugalmasság ebben a sportban fontos. Mivel a hajó megdől – hiszen a vitorlával fogjuk be a szelet, ami nemcsak előrehajt, hanem oldalra is, ami egy szükséges rossz –, ki kell ülni a hajóra. Ez egy egyszerű fizikai probléma: nagyobb karral és kisebb súllyal is el lehet érni ugyanazt a nyomatékot. Jó, ha valaki magas, mert sokkal kisebb súllyal ugyanolyan szélben ki tudja ülni a hajóját, miközben kevesebb súlyt visz magával. Fontos a súly. Van, hogy nem húzok cipőt, amikor kis szeles futamunk van, hogy könnyebb legyek, mozgékonyabb akár. A magasság ugyanakkor hátrány is lehet, főleg régi hajókban. A finn dingi egy személyre szabható hajó, amit magadra állíthatsz be, a kisebb hajókban nincs sok mozgástér. A finn dingi nagyon kényelmetlen tud lenni, ha azt nem egy magas emberre gyártották. A finn dingi 1954 óta volt olimpiai hajóosztály, tavalyig volt az olimpiai kvótában, és miután már nincs ott, kicsit nehézségekkel küzdünk majd, hogy megfelelő szintre emeljük a hajózást.
Az olimpiára is szeretett volna kijutni?
– Nem, nem vagyunk mi annyira erős vitorlásnemzet, hogy az olimpiára kijussunk, de itt van Magyarország, amely nagyon sok finnes olimpikont kitermelt. Tartanak világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat… Jövőre a Balatonon lesz az Eb, arra megyek.
Jó, de hát országos bajnok lett. Ez sem kis eredmény. Mit jelent ez a cím? Mit tervez a továbbiakban?
– Minél többet szeretnék versenyezni Magyarországon. Ott nagyon sokan vagyunk. Amíg itt Szerbiában 10–12 hajó van, Magyarországon 60–75. Egészen máshogy működik ott minden, és más egy nagy flottával versenyezni. Azt mindig nagyon élvezem. Jó viszont az is, hogy Szerbiában is él ez a sport, és sikereket is el lehet érni benne. Igazából én magam nem is sejtettem, hogy az idén ilyen sikereket érek el, mert ebbe a hajóosztályba átülni mindenkinek nagy kihívás. Évek kellenek ahhoz, hogy megszokd a hajót. Máshogy működik egy kisebb hajó.
Mikor ült át az új hajóba?
– Már tavaly is versenyezgettem, de ettől az évtől komolyabban, minden versenyen ott voltam. Saját hajómmal. Ez a hajó egyébként a 80–85 kilogramm feletti férfiak számára az egyetlen hajóosztály, amiben egyedül lehet versenyezni, amikor nincs legénység. A finn dingi a vitorlázás csúcsa.
Országos bajnokként milyen sikereket remélhet még?
– Az egyik célom, hogy ezt jövőre is megcsinálom. De valójában a magyar mezőnyt mérem, itt a fejlődésemet tudom követni. Szeretnék kijutni Európa-bajnokságra is, párhuzamosan pedig jó lenne a szerb mezőnyt fejleszteni, tömegesíteni a sportot, mert három-négy aktív versenyző mellé belépni ötödiknek nem érdekes. De ha nagyobb mezőny van, akkor a versenyszellem is erősebb. Ezért szeretek Magyarországon versenyezni. Ott benne vagyok a mezőny felében. Az ötven százalékban. Nincs leírt szabály, hogy ha egyszer beérek 10.-nek, akkor mindig 10.-ként fogok érkezni. Hanem egyszer 10., majd 23. vagyok, vagyis ott a kis hibák is megmutatkoznak, ami itt nem látszik, mert elsőnek hajtok, és ha butaságot csinálok, nincs következménye. Egyébként hatéves koromban ültem be először a hajóba. Apukám windszörfözött Palicson, több versenyen is részt vett. Ő vitt magával. Akkor indult el a sport iránti szerelem. Ez egy nagyon érdekes sport. Teljesen mindegy, ki mikor kezd ezzel a sporttal foglalkozni, nem az érettebb fej dönt itt. Sőt, sokszor hátrány is lehet. A vízen töltött évek, órák döntenek.
Fürsztner Bálint (a szerző felvétele)
Gyakran utazik?
– A sport miatt igen. De tengerre egyáltalán nem megyünk. Furcsa összefüggés ez, és érdekes, hogy a magyar vitorlázók sokkal jobbak, mint például a horvátok. Sokkal nagyobb mezőnyük van, mint a horvátoknak, a szlovénoknak vagy itt a környező országok közül bárkinek.
Jó, ha a vitorlázónak van saját hajója?
– A Palicsi Vitorlázóklub nagyon sok lehetőséget kínál. Ki lehet érdemelni hajókat, mindig a teljesítménytől függ, hogy megkapod-e a jobb hajót, a jobb vitorlást, a jobb árbócot. Ha nem a várt teljesítményt nyújtja az adott személy, lehet, hogy a jövő évtől vagy éppen a jövő hónaptól már az eggyel rosszabb hajóba ülhet bele. Ez rendben is van így. De valóban fejlődni és stabil eredményeket hozni akkor lehet, ha saját hajója van az embernek. Abban mindig úgy van beállítva minden, ahogy kell, és valahogy egy testrészeddé válik, a test kiterjesztése lesz.
Mit csinál egy vitorlázó télen?
– Edz. Erőnléti tréninget tartunk. Ekkor javítjuk a hajókat, kicseréljük a köteleket. Mivel sok minden fejben dől el, így szimulátorozunk is, igaz, ezt én nyáron is alkalmazom. Van egy jó telefonos játék, és más, élő emberekkel az interneten vitorlázunk. Én mondom meg, mikor rajtoljon, forduljon, én adom az utasításokat. Nagyon jó. Sokkal inkább kielemezhetők a hibák.
