Amikor a nyáron legutóbb hosszan beszélgettünk, Világos Adriana az U20-as Európa-bajnokság ezüstérmével a nyakában éppen élete legkomolyabb versenyére és legnagyobb utazására készült, a korosztályos világbajnokságra Nairobiba. Amit aztán a nehéz körülmények ellenére is fölényesen nyert meg, egyéni csúcsot és a szezon addigi legjobb eredményét dobva a 20 év alattiak között a 600 grammos gerellyel. Az év végén ölébe zúdult rangos nemzetközi díjak és jelölések igazolják, hogy helyes irányba halad a kishegyesi lány, aki immár nagykorúvá lett, ezáltal pedig új kapuk nyílnak meg előtte: idén jöhet a felnőtt-Európa-bajnokság!
Már önmagában a kenyai utazás is megérne egy beszélgetést. Milyen benyomást tett rád az ország az ottani tartózkodásod alatt?
– Sajnos nem sokat láthattam belőle, mert úgymond izolációban kellett maradnom. Leginkább a buszban utazva nézhettem meg a várost, de legalább mindig más útvonalon mentünk, így láttam a gazdagabb és a szegényebb negyedet is. Nagyon érdekes volt olyan helyen járni, ahol ennyire más a kultúra, másak az emberek. Egy nap azért eljutottunk a szafariparkba is, szóval összességében elég élménydús volt az a nagyjából egy hét, amit Kenyában töltöttem.
A női gerelyhajító-verseny rendhagyó körülmények között zajlott, hiszen a második sorozat után hosszú szünet következett a zuhogó eső miatt. Mennyire nehezíti az eső a sportolók dolgát ebben a számban?
– Az a szünet elég kellemetlen volt, de nem izgultam, mert az első szériában rögtön jó eredménnyel kezdtem, hiszen megdobtam az egyéni legjobb eredményemet. Én egyébként szeretem, ha esik az eső a versenyeken, de azt azért nem, ha ennyire! A leállás során nem volt semmilyen fedél, ami alá bebújhattunk volna, így a táskám, a holmijaim, a gerely mind teljesen átáztak. Mint ahogy én magam is, és kész szerencse, hogy nem fáztam meg ez alatt a másfél órás szünet alatt. Esőben azért nehezebb dobni, mert a gerely fogója magába szívja a vizet, így valamivel nehezebbé is válik az eszköz. Szerencsére az első sorozatban még csak szemelt az eső, és amíg a soromat vártam, a ruháimmal próbáltam is takarni a gerely fogóját, hogy ne nedvesedjen át, így sikerült jót dobnom.
Néhány ellenfeledtől kifejezetten tartottál, végül mégis nagy fölénnyel győztél le mindenkit. Mondhatni, hogy az első, még a legkisebb esőben történt nagy dobásod volt a döntő?
– Talán ezen is múlt. A görög lánytól kétszer is kikaptam a közelmúltban, így nagyon boldog voltam, hogy most sikerült legyőznöm. A kubai lány pedig most nem hozta azt a szintet, amit várni lehetett tőle, de ez magyarázható azzal, hogy neki ez volt az első komolyabb versenye a hazáján kívül.
A szezon végén szinte heti rendszerességgel érkeztek hírek arról, hogy különféle díjakra terjesztettek elő. Számon tudod még tartani őket?
– Az Európai Atlétikaszövetség jelölt a 2021-es szezon legjobb feltörekvő tehetségei közé, vagyis a Raising Star kategóriába, és bár az utolsó fordulóba nem jutottam be, nagyon nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy egyáltalán a jelöltek között lehettem. Szeptember hónapban a kontinens legjobb atlétanői között is listáztak a felnőttmezőnyben, vagyis olyan nevekkel kerültem egy lapra a közönségszavazáson, mint az olimpiai és világbajnok magasugró Marija Laszickene. Az Európai Olimpiai Bizottság jelölt a fiatal atlétáknak odaítélt Nurowski-díjra, ahol bekerültem a legjobb ötbe, és a szlovákiai díjátadón hirdették ki, hogy a második helyen végeztem. Emellett a balkáni atléták között a legjobb női feltörekvő tehetségnek választottak, majd pedig a Szerbiai Olimpiai Bizottság rendezvényén is megkaptam a legjobb fiatal sportoló díját. Ja, és még a Dnevnik napilaptól is kaptam egy elismerést, ezek mind nagyon sokat jelentenek számomra.
Ha egy kicsit betekinthetünk a háttérbe: hogyan történnek ezek a jelölések? Előre kapsz róluk értesítést, vagy magad is meglepődsz, amikor meglátod a neved egy listán, miközben görgeted a Facebookot?
– Mindkettőre volt példa. Az Európai Atlétikaszövetség egyik jelölésénél tényleg úgy volt, hogy véletlenül vettem észre magam egy listán, más esetekben viszont küldtek egy nyomtatványt, amit előzetesen ki kellett töltenem.
Az elmúlt pár hónapban tényleg bekerült a neved a nemzetközi sportélet körforgásába, amire jó példa, hogy valaki már a Wikipédia-oldaladat is elkészítette. Megnőtt az érdeklődés Világos Adriana iránt?
– Innen Kishegyesről nem érzékelek ilyesmit, de feltételezem, hogy többen megismerték a nevem, ami már önmagában nagyon nagy megtiszteltetés. Egyébként egyelőre nem érzem, hogy bármiben is megváltozott volna az életem, nem lett körülöttem nagyobb a felhajtás.
Hogyan teltek számodra ezek a csendesebb, téli hónapok?
– A felkészülés eleje nem a tervek szerint alakult, elkaptam a koronavírust, és három hétig nem tudtam edzeni. Az ilyenkor aktuális hosszútávfutások ezúttal kimaradtak, de a tavalyi év végére visszajött a formám, és a kéthetes spliti edzőtábor már jól ment. Ősz óta beltéri edzéseket tartunk itt Kishegyesen, amihez minden szükséges feltétel adott. Most már várom a szezonkezdetet és az első, márciusi versenyemet.
Melyek lesznek a fő állomásaid 2022-ben? Betöltötted a 18. életéved, milyen változást jelent ez egy gerelyhajító életében, versenyprogramjában?
– Ami fontos változás, hogy most már csak a 600 grammos gerellyel dobhatok, az 500 grammossal, amellyel én tartom a világcsúcsot, már nem versenyezhetek többet. Idén augusztusban is rendeznek egy U20-as világbajnokságot, ezúttal a kolumbiai Caliban, ahova címvédőként készülök. Emellett, ha meglesz a normám, akkor tervben van a részvétel az első nagyobb felnőttversenyemen, az Európa-bajnokságon, amit Münchenben tartanak. A felnőtt-világbajnoksággal együtt ez a három verseny nagyon közel lesz egymáshoz időben, de utóbbira akkor sem mennék, ha a ranglistás helyezésem alapján megkapnám az indulási jogot. Fokozatosan haladunk, és a felnőtt-Eb-re is elsősorban azért neveznék be, hogy tapasztalatot szerezzek Európa élvonalában, a kontinens legjobbjai között.
A nyári nagy hajtás mellett idén fejezed be a középiskolát is. Kirajzolódott-e már a fejedben, hogyan tudod majd összeegyeztetni a további tanulmányaidat az élvonalbeli sporttal?
– Újvidékre szeretnék menni egy privát sportegyetemre, levelező tagozatosként, mert a legjobb az lenne, ha továbbra is itthon, Kishegyesen edzhetnék a megszokott kiváló körülmények között, és csak a vizsgákra kellene bejárnom.
