Zenta birkózóklubjainál tett látogatásunk második állomásához érkeztünk, a már régről ismert falusi klubhoz, a felsőhegyi Herculeshez. A korábban már említett, sokak számára megosztó törés a zentai birkózás életében mindkét klubra kihatott, nézzük hát, mi minden történt az elmúlt közel három évben a Felsőhegyen alakult, de ma már főleg Zentán tevékenykedő Herculesben. A klub egyik edzőjével és újjáélesztőjével, Velez Róberttel, valamint Fodor Tamás klubelnökkel beszélgettem.
– Amikor úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk, sokan nem bíztak bennünk, az eredményeink azonban mind azt bizonyítják, hogy kivívtuk a helyünk, és a szövetségben sem úgy gondolnak már ránk, mint egy falusi klubra. Tavaly az U23-as bajnokságot csapatban megnyertük, amit egyik siker a másik után követett, így bebizonyítottuk, mire vagyunk képesek. Jelenleg ötven birkózónk van Zentán, most indítottuk újra Felsőhegyen is az edzéseket, így én úgy vélem, ha ott is lenne legalább húsz állandó résztvevő, akkor hetven birkózó már országos szinten is kimagasló létszám. Mi igyekszünk úgy nevelni a sportolóinkat, mint egy nagy család, én személy szerint óriási hangsúlyt fektetek a bizalomra, fontos, hogy nemcsak a sporttal kapcsolatban, hanem bármivel tudjanak hozzám fordulni, és számítsanak rám, hiszen ha a versenyen odaülök a szőnyeg szélére, akkor tudom igazán jól motiválni őket, ha kellőképp bíznak bennem.
A csoportkép a jelenleg használt termükben készült (a szerző felvétele)
Természetesen nálunk is vannak, akik lemorzsolódtak, hiszen a birkózás a világon az egyik legnehezebb sport, aki azonban itt megmarad, ha nem is lesz eredményes birkózó, de egy biztos: ember válik belőle. A birkózás tiszteletet, alázatot és fegyelmet tanít.
Az egyesület elnöke, Fodor Tamás hozzátette, nagy tervekkel és elképzelésekkel tekintenek a jövőbe, szeretnének a későbbiekben egy saját termet és megfelelő felszerelést biztosítani a sportolóiknak.
– A szövetségtől és az önkormányzattól kapott pénzekből igyekszünk gazdálkodni, három edzőnek és három gyereknek kell fizetést és ösztöndíjat biztosítanunk. A versenyekre történő utaztatás, terembérlés és rezsiköltség mind pluszköltségek. Természetesen mindig törekszünk úgy kiszorítani a kapott pénzösszegből, hogy a sportolóinkat meglepjük valamivel, nemrég egy szaunát vásároltunk. Reméljük, változni fog majd valami a későbbiekben, az eredményeink után akár több támogatásra is szert tehetünk, valamint, ha sikerül egy korszerűbb termet létrehozunk, akkor a sportolóink óriási előnnyel indulhatnak el a sikerek útján.
Felsőhegyen, együtt (a szerző felvétele)
Ennyi, tömören. A két klubban folytatott beszélgetések alapján leszögezhető, hogy a néhány évvel ezelőtt feltépett sebek még nem forrtak be igazán, lesz még min dolgozni a béke érdekében. Annyi viszont bizonyos, hogy az eredmények alapján a két egyesületet a szerbiai szövetség kiemelt klubokként tartja számon, s ehhez mérten nem kis összeggel támogatta őket. Ennyi pénz, mintegy 5 millió dinár még nem folyt be a zentai birkózásba. Aztán lassan mindkét klubnak lesz majd mindenféle korosztálya, de érdekes lesz figyelni, milyen harc folyik majd az utánpótlásért, hiszen az elvándorlás, a gyermekek érdektelensége a sport iránt, valamint a rendkívül széles paletta a sportágak, a klubok terén mindenhol gondot jelent(het). Zentán azonban akkora hagyománya van a birkózásnak, hogy még az is meglehet, két klub is működhet zavartalanul. Ez viszont már a jövő zenéje.
Heti két alkalommal tartják az edzéseket Felsőhegyen (a szerző felvétele)
