Lapunkban néhány hete számoltunk be arról, hogy Kéri Valentina kick-box világbajnoki címet szerzett az olaszországi Jesolo városában. A 24 éves zentai lánynak ez már a második aranyérme a legrangosabb megmérettetésen, 2017-ben Budapesten – első felnőttvilágversenyén – is a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. Tinának idén nem csak az olaszországi verseny sikerült kiválóan, korábban is villogott, hiszen májusban megnyerte Karlovacon az Európa-kupát, szeptemberben pedig Budapesten a világkupát. A kétszeres világbajnokkal pályafutása eddigi alakulásáról és a friss élményekről beszélgettünk.
Nagy sikerek alkalmával az ember hajlamos összegezni, honnan indult és hova jutott el. Neked hol kezdődött az az út, amely két vb-aranyig vezetett?
– Általános iskolás koromban, 13 évesen ismerkedtem meg a kick-boxszal, amikor az iskolában boksztanfolyamot rendeztek. Edzőmmel, Halász Mihállyal is akkor ismerkedtünk meg. Ötödikes koromtól kézilabdáztam is, egy ideig párhuzamosan csináltam a kettőt, de idővel az eredmények miatt a kick-boxnál maradtam. A családom részéről mindig csak támogatást, biztatást kaptam, ami sokat jelentett. Az első sikerem egy savate (francia kick-box fajta – a szerző megj.) országos bajnokság volt, életem első versenye. Akkor kezdett bekebelezni ez a világ, éreztem, hogy tényleg helyem van itt, és érdemes ezzel foglalkoznom. 2017-ben szereztem az első vb-címemet Budapesten. Hatalmas élmény volt, életem első felnőttvilágversenye… Abban az időszakban minden összeállt. Utána még egy ideig sikerült tartanom azt a szintet, de a 2019-es vb-n az első meccsen szoros csatában kikaptam egy török lánytól. Szóval változatos út vezetett a mostani vb-ig, voltak kudarcok, sikerek, sírás és örömkönnyek is.
A vb előtt is sikeres volt az idényed, Karlovacon Európa-kupát, Budapesten világkupát nyertél. Hogyan érted el, hogy idén minden kocka ilyen szépen összeálljon?
– A járvány miatt sok verseny elmaradt, utazni sem tudtunk túl sokat, a kimaradások után a legelső nagyobb verseny volt az Európa-kupa Karlovacon. Ott három mérkőzés vezetett a dobogó tetejéig. Utána a pesti világkupa jött. Nem sikerült túlzottan sok meccsrutint szereznem a vb előtt az évben, de szerencsére ez nem zavart meg. A kick-box mellett dolgozom és tanulok is, így még nehezebb volt, hogy az eseményen a maximumot hozzam ki magamból.
A döntőben horvát ellenfelet győztél le, de előtte is erős versenyzőkkel harcoltál. Hogyan alakult a programod, milyen volt a sorsolásod? Melyik volt a legnehezebb mérkőzésed? Mikor kezdted elhinni, hogy megszerezheted a végső győzelmet?
– A vezetőség szerint nagyon jó sorsolást kaptam. A negyeddöntőben macedón lánnyal harcoltam, az elődöntőben török lánnyal és a döntőben a horváttal. Mindhárom küzdelem máshogy alakult, nagyon vegyesek az érzéseim a mérkőzésekkel kapcsolatban. A macedón lánytól egy kicsit tartottam, hogy milyen stílusú ellenfél lesz, de nem volt vele probléma, fölényes pontozással nyertem. Törökökkel volt már dolgom korábban, ők egyfajta „piszkos” bunyót csinálnak általában, ráadásul 2019-ben is török lánytól kaptam ki, ezért féltem egy kicsit az elődöntős ellenfelemtől. Viszont jó erőben éreztem magam, jó voltam, és sikerült az eltervezetteket véghez vinni, így szépen alakult számomra a pontozás. A török után könnyebbnek gondoltam a horvát lány elleni meccset, de nem így alakult, ez lett a legszorosabb küzdelem. Folyamatosan egymás mellett haladtunk a pontokban, és nagyon csúnya meccs volt. Másra számítottam előzetesen, máshogy készültem fejben a meccs felépítésére. Az egyszerűbb pontozásra és a támadások kivédésére törekedtünk. A szünetekben végig mondták, hogy hogy állunk, mennyi pontot kellene még gyűjteni… Az utolsó tíz másodpercben, amikor már a válogatott-társaim is hangosan szurkoltak, akkor kezdtem reménykedni és érezni, hogy meglehet, viszont a legvégéig nem voltam biztos a győzelemben.
Minden verseny külön történet, egyedi élmény. Mégis, meg tudnád mondani, melyik sikered számodra a legfontosabb?
– Minden világverseny egy külön rangsorba sorolható, mindegyiket máshogy éli meg az ember. Az én szívem csücske mindig a 2017-es aranyérem lesz, életem első felnőtt-vb-je volt. A mostanira talán tanuló jelleggel fogok visszatekinteni, mivel éreztem pár hiányosságot, de így sincs okom panaszkodni.
Az élsport rengeteg lemondással jár, főleg, ha mással is foglalkozik mellette az ember. Hogyan tudod összeegyeztetni az életedben a kick-boxot a munkával és a tanulással?
– Középiskolás koromban még sokkal egyszerűbb volt ez, akkor a sport mellett csak a suli volt a kötelezettség. Szükség van arra, hogy ezek a tényezők támogassák egymást, például jó, ha a munkahely elismeri a sportot, vagy ha az iskola felfigyel a sportteljesítményre. Előfordul az is, hogy a sport szorul háttérbe. Nehéz mindent összehangolni, de nem lehetetlen, és ilyen körülmények között is arra kell törekednem, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. Szerencsémre a munkahelyemen támogatnak, így tudtam megoldani a vb miatti kimaradást is. Az iskola pedig azért nem lehet gond, mert rekreáció és életmód szakon kezdtem el tanulni, ami kapcsolódik a sporthoz, a tanárok is megértőek.
Milyen felkészülést igényel napi szinten ez a teljesítmény? Milyen specifikus edzéseket végzel, hogyan néz ki egy heted?
– Ezt nagyon nehéz meghatározni, teljesen más helyzetek, amikor az ember csak ezzel foglalkozik, vagy amikor mellette mással is. Az én esetemben elég változóak a napok és a hetek, nincs egy kialakult rutinom, ami alapján haladok, hiszen a munka és az iskola is változó. Edzeni a szabadidőmben tudok, próbálok a hét minden napján. Szegeden a kick-box rész kicsit háttérbe szorul, több hangsúlyt fektetek az erőnlétre. Egy személyi edzővel, Sántha Gergellyel dolgozok, aki az erő-állóképesség fejlesztésében segít. Lejárok egy bokszterembe is, ahol a hiányosságokat csiszolom, karbantartom ezt a részét is, hogy ne essek ki a ritmusból.
Mindig érdekes kérdés, hogy egy sportoló teljesítménye mennyiben függ a fizikális tényezőktől, és mennyire a „fejtől”, a lelkiállapottól. Neked hogy néz ki ez a képlet?
– Embertől függ, hogy mekkora fizikai és mentális, lelki felkészülésre van igény. A fizikai felkészülést nem lehet mellőzni, megvannak az elvégzendő feladatok, hogy a lehető legjobbat tudjuk kihozni magunkból. Egyeseknek sokkal jobban számít, hogy fejben helyen legyenek a dolgok. Valakinek segítségre, támaszra van szüksége, valaki pedig maga rendez el mindent. Nekem saját magamnak kell összeraknom fejben a dolgokat. Hallgatok másra is, de nekem kell tudnom, hogy mit és hogyan szeretnék. Egy nagy versenyen mindennek százszázalékosnak kell lennie.
Mennyire vagy tervező versenyző? Minden meccsre van egy kész, bevált taktikád?
– Minden verseny, minden mérkőzés más, konkrét taktikám nincs. Kicsit talán rossz tulajdonságom, hogy az esetek többségében túlgondolom a dolgokat, próbálom előre lejátszani a meccset, elképzelem, hogy mindennek hogy lesz a menete, mit hogyan csinálok, milyen támadásokra hogyan reagálok… Ilyenkor elvesztem a fonalat, és nem megfelelően ítélem meg a dolgokat. Ha túlgondolom, és ott vagyok a pillanatban, szétesik a koncepcióm, és képes vagyok megtántorodni, ezért ebben még fejlődnöm kell. Lehet, hogy több teret kéne adnom az improvizációnak, talán akkor nem feszülnék rá a meccsekre, és lazábban mennék a ringbe.
Szerbia színeiben versenyzel, de hosszú ideje Szegeden élsz. Tudod már, hogyan tovább? Mik a terveid, céljaid?
– Az edzőmmel, Halász Mihállyal úgy gondoljuk, megfelelőbb, hogy szerb színekben versenyezzek. Erős válogatottról beszélünk, a világ harmadik-negyedik-ötödik legerősebb válogatottja. Szegeden nem választ el nagy távolság Zentától, ha esetleg az itteni klubot is képviselném. Hosszabb távon nem tudnám megmondani, mi lesz, a következő évre koncentrálunk, amikor Eb lesz.
Az utóbbi időben szó van arról, hogy olimpiai sporttá válik a kick-box. Mennyire lehet számodra reális cél, hogy részt vegyél az ötkarikáson?
– A legutóbbi információim szerint 2028-ban debütálhat a kick-box az olimpián. Ezek még nyilván gyerekcipőben lévő tervek. Aki jártas a sportágban, tudja, hogy több küzdőnem van, de az olimpiára nem fognak minden versenyszámot vinni, így az is bizonytalan, hogy nekem lesz-e helyem, tudom-e magam kvalifikálni.
