Vajdasági birkózóink évtizedek óta elkényeztetnek bennünket a jó eredményekkel, s ez nem változott meg az utóbbi időszakban sem. Davor Štefanek 2014-ben világbajnok, 2016-ban olimpiai bajnok lett, 2017-ben Nemes Viktor világbajnoki címet szerzett, Frísz Krisztián pedig a kontinensaranyat kaparintotta meg. Közben is voltak szép sikerek, de hogy csak az aranyaknál maradjunk, a közelmúltban Varsóban befejeződött Eb-n is kétszer játszották el a szerb himnuszt, s az egyik alkalommal Nemes Máté tiszteletére, aki élete eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el, azzal, hogy 2019-ben világbajnoki bronzot és ötkarikás kvótát harcolt ki. Mi sem természetesebb, hogy az újraindult Sportvilágban ő az első hősünk, hiszen hamarosan újra edzőtáborba indul, július közepén meg már Japánba repül.
Nagyversenyek előtt mindig élénken figyeljük a sorsolást, de ezen az Európa-bajnokságon olyan formát mutattál, hogy nagyjából mindegy volt, kivel kell megvívnod a szőnyegen. Hogy sikerült ilyen jól az időzítés?
– Az az igazság, hogy verseny előtt soha nem nézem a sorsolást, mert csak azt figyelném, mi lesz a következő meccsen. Ahogy most az Eb után megnéztem a sorsolást, a két ág nagyjából ugyanolyan erős volt. Nagyon jól éreztem magamat a versenyen, mert nagyon jól ment a fogyás, edzésenként 2–2,5 kilogrammot is le tudtam adni. Verseny előtt néhány héttel bordasérülést szenvedtem, ezért egy kicsit hanyagoltam a birkózást, szerintem ezért is ment olyan jól, mert már megkívántam a versenyt, nagyobb élvezettel birkóztam. Ez meg is látszott, hiszen előtte akcióból nem sok pontot szereztem, most viszont minden összejött.
Igen, mert szinte minden meccsedet már az első menetben eldöntötted. Erre tudatosan készültetek?
– A fogásokat minden edzésen százszor, ezerszer gyakoroltuk, nekem a válldobás és a hátra kerülés volt fókuszban. Meccsen már nem kell ezekről gondolkozni, izomból érzi az ember, mikor kell végrehajtani ezeket. Az érmeket nem a versenyen, hanem az edzéseken nyeri az ember. Munka nélkül hiába akarunk megcsinálni valamit, nem megy.
A másik ágon az örmény Szlavik Galsztjan nagyon furcsa fickó volt, hosszú kezekkel, lábakkal, s tudom, hogy a legtöbben nem szeretik ezeket a versenyzőket. Fel lehet az ilyenekre készülni?
– 2018-ban még 63 kg-ban versenyzett Kaszpijszkban, s 3. lett az Eb-n. Az biztos, hogy nagyon kellemetlen. A súlycsoportomban a 171 centimmel én sem számítok alacsonynak, de ő majd egy fejjel nagyobb. Lehet, hogy fizikailag nem olyan erős, de kellemetlen, mert szikár, amikor átfog, a saját vállát is éri. Ritka az ilyen, de például 77 kg-ban van hasonló, a svéd Cassidis, vagy az immár 87 kg-ban szereplő bolgár Alekszandrov. Parterre-ből őket nagyon nehéz kivédekezni. Amikor viszont láttam, hogy a lengyel Bernatek jutott a döntőbe, megnyugodtam, mert vele már előtte négy meccset lebirkóztam, s tudtam, mire számíthatok.
Amikor Davor Štefanek mellett lehetőséget kaptál, mindig helytálltál, és a legutóbbi két nagyversenyedről világbajnoki bronzérem és olimpiai vízum, majd most Európa-bajnoki cím az eredmény. Tiszteletedre viszont most intonálták először a himnuszt. Milyen érzés volt?
– 2015-től lépek fel különböző nagyobb versenyeken, de vagy nem volt meg a súlyom, vagy az utolsó pillanatban szóltak, hogy indulok, vagy pedig sérülés után kellett bizonyítanom. 2019-ben indult meg igazán, 2020-ban volt egy kis gond a felkészüléssel, mert a válogatott inkább az olimpiai kvalifikációra szóló programot követte, mint hogy az Eb-re készült volna, de most minden összejött. Mit mondjak, fantasztikus érzés! Elsőre fel sem fogtam, mert olyan könnyen értem el, mintha egy serdülőverseny lett volna. A harmadik megnyert meccs volt lélektanilag a legfontosabb. A lengyel ellen már tudtam, ha 2:0-ra vezetni tudok, megnyerem az Eb-t. Hasonló stílusú versenyző ő is hajtós, parterre-ből veszélyes, de hazai környezetben rajta nagyobb volt a nyomás, annál is inkább, mert a legutóbbi két meccsünkön én nyertem.
Két és fél hónap van az olimpiáig. Milyen feladatok várnak most rád?
– Első lépésként egy háromhetes magaslati edzőtáborozás, alapozás lesz Bulgáriában, kevesebb birkózással, több kondíciós edzéssel. Ezt egy évben kétszer ki kell bírni. Ezenkívül azt is emlegetik, hogy jönnek a kubaiak, de már márciusban is ez volt a hír, azóta halasztgatják. Nekem jön egy lengyel edzőpartner, az örmény származású Karen Aszlanjan, akitől 2019-ben 4:2-re kikaptam az Eb elődöntőjében. Ő jó edzőpartner lesz, tud segíteni. Ha minden igaz, megyünk valamelyik volt orosz tagállamba is, talán Azerbajdzsánba vagy Fehéroroszországba, majd kiderül. Ezek a tervek, meglátjuk, a koronavírus miatt mi történik, de szerintem már nem lesz gond az utazással.
Harmadik vagy súlycsoportodban a világranglistán, tehát az olimpián sem kell félned senkitől. Ott van viszont a nagy fogyasztó, Korpási Bálint, akiről az európai selejtezőn olyan benyomása volt az embernek, hogy nagyobb, mint a többi 67 kilós, és könnyen forgatja őket.
– A ranglista annyira jó, hogy az első a negyedikkel, a második meg a harmadikkal van egy csoportban. Nekem az a célom, hogy 2–3. legyek, ennek érdekében június elején fel is lépek a hagyományos lengyel emléktornán, ami ranglistaverseny is egyben. Az olimpián ennyivel könnyebb, hogy kb. tudod, kit kerülhetsz ki, de a többi rejtély. Korpásival kapcsolatban nagy kérdőjel ez a nagy fogyás, hiszen szerintem több mint 10 kilót kell leadnia. Én sem vagyok kis fogyó, de vele kapcsolatban rejtély, milyen formát mutat majd az ötkarikáson.
Olimpia. A japánok nagyobb része még most sem szeretné, de a birkózóknak milyen kellemetlenségeket okoz ez a buborékrendszer?
– Nekünk nem nagy gond. Küzdősportoknál, ahol fontos a súly, a fogyasztás miatt az ember eleve nem megy el szétnézni, mert sem erőnk, sem időnk nincs arra. Jó ez a buborékrendszer, és szerintem az olimpián is jól működhet. Az ötkarikásokon úgy van, hogy egy ország egy épületben van. Előtte 3-4 PCR-tesztet megcsinálunk, s odaérkezésünkkor is tesztelnek majd bennünket, sőt, napi gyorsteszt is lesz. A sportolóknak erősebb az immunrendszerük. Lehetnek hordozók, de a szimptómák nehezebben jönnek elő. Én felvettem a kínai vakcinát, tehát mindent megtettem azért, hogy ne legyek pozitív, mert ötévnyi munka dőlhet be. Minden óvintézkedést meg kell tenni, hogy versenyezhessen az ember.
Azt mondják, nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott érmet nyerni. Szerinted milyen lesz most a mezőny, mennyire bolygatta meg ez a járvány a sportot, a felkészülést?
– Erre az olimpiára biztosan sokkal nehezebb volt kijutni, mert immár csak 16 versenyző indulhat súlycsoportonként. Ezért a legjobbak is ki tudtak esni, mint például a testvérem, Viktor, de az olimpiai bajnok dél-koreai is. Az olimpián a szerencse szintén szerepet játszik, hiszen ott is van sorsolás. Az én súlycsoportomban is vannak kellemetlen ellenfelek, de ha erőnlétileg és taktikailag is megfelelően felkészülök, nagyjából mindenkit le tudok győzni.
Birkózásban azért beindult már a „nagyüzem”, Belgrádban világkupa, Budapesten európai selejtező, Varsóban Európa-bajnokság, Szófiában pedig olimpiai világselejtező volt. Hogyan szokja meg a család, hogy csak elvétve látják apucit?
– A feleségem már megszokta, hiszen 9-10 éve már együtt vagyunk. A kislány már más, mert ahogy nő, mind jobban és jobban igényelne. Ez sajnos ezzel jár, hiszen legalább még négy évet szeretnék maradni az élsportban. Minden kis időt ki kell használni, játszótér, séta, közösen töltött idő!
Július 21-én leszel 28 éves, tehát bőven belefér még egy olimpia ciklus, de akár még kettő is.
– Egyet biztosan tervezek, de Tokió után szeretnék egy kicsit pihenni, így képbe jön majd a magyarkanizsai Nagy Szebasztián, aki a felnőtteknél még nem kapott esélyt. Idén lesz világbajnokság, most úgy gondolom, neki kellene ott indulnia. Két ciklus már kérdőjel, én egészségesen szeretnék visszavonulni. Ez élsportból sokszor lehetetlen, de szeretném megúszni maradandó sérülés nélkül.
