Nem egészen két hete történt, hogy szerbiai sporttörténelem született a tengerentúlon, amikor a világ legerősebb kosárlabda-bajnokságában Nikola Jokićot választották meg az alapszakasz legértékesebb játékosának. Nem igazán lehetett vitatkozni a szavazás végeredményével: a zombori származású center az alapszakaszban csapata, a Denver összes mérkőzésén pályára lépett, ez alatt pedig olyan statisztikai mutatókat hozott össze, amelyek egészen kivételes helyre teszik őt a történelmi összehasonlításokban: 26,4 pontot, 10,8 lepattanót és 8,3 gólpasszt átlagolt, többek között 16 tripla duplával (amelyek örökranglistáján 26 évesen már a 9. helyet foglalja el). Folyamatosan dönti meg a rekordokat, vagy kerül olyan impozáns klubokba, mint például a legutóbbi alkalommal, amikor Wilt Chamberlain és Kareem Abdul-Jabbar után a harmadik játékos lett – fél évszázadot követően az első –, aki rájátszásban 30-20-10-es meccset szállított. A számokon túl fontosabb az a hatás, amelyet a Joker a Nuggets játékára gyakorol. Nélküle ez a keret jóindulattal is egy gyenge középmezőny-teljesítményre lenne alkalmas a mindig kőkemény és kiélezett nyugati főcsoportban, vele viszont immár több idény óta stabil playoffrésztvevő a coloradói gárda. Idén egy kört mentek a rájátszásban Jokićék, a Portland után a Phoenix már túl erős volt, kisöpörték őket, de ha a zombori egészséges marad, hosszú-hosszú időre nyugodtak lehetünk, hogy látni fogjuk őt az NBA késő tavaszi műsorán. Bizonyos ez már csak amiatt is, amit egyik legnagyobb erényének tartanak: bárki is játszik vele, a Joker őt is jobbá teszi, miközben saját maga is szenzációs teljesítményeket húz elő a kalapból.
Egészen hihetetlen, hogyan jutott el hazánkfia eddig, ahol most tart: anekdoták keringenek arról, hogy átaludta a draftot, amikor 2014-ben a Denver a második körben, összesen a 41. helyen kiválasztotta őt, a börzét közvetítő adón pedig már a reklámokat kezdték sugározni az esemény helyett, gondolván, semmi fontos nem történik a későn választott kosarasok piacán… Napjaink bizonyították be, mekkorát tévedtek az adók, illetve hogy mekkorát húzott a Denver – nekünk pedig még évekig érdemes lesz kihagyni az alvást, amikor a Joker varázslatát figyelhetjük.
A hazai elődök
Az a tény természetesen nem számít nagy durranásnak, hogy egy ügyes szerb pattogtat az NBA-ben – Jokićon kívül most is vannak még öten, rutinos harminc körüliek (Bogdanović, Bjelica, Marjanović) és ígéretes fiatalok (Pokuševski, Smailagić) egyaránt. Az elmúlt évtizedekben Vlade Divac és Predrag Stojaković voltak azok, akik hosszú ideig egyértelmű húzóemberei tudtak lenni csapataiknak. A center kezdett korábban tengerentúli karrierbe, hét Lakers-szezon után 1998-ban ment át Sacramentóba az akkor újonc Peđa mellé, hogy ott hat idényt töltsenek együtt (hogy aztán visszavonulásaik után mindketten magas rangú vezetői legyenek a franchise-nak). Divacnak bajnoki gyűrű nem jött össze, „csak” egy 2001-es All Star-válogatottság, míg Stojakovićnak a bajnoki cím karrierje alkonyán, 2011-ben lett meg a Dirk Nowitzki-féle Dallasban, valamint 2002 és 2004 között sorozatban háromszor volt All Star.
Jokić játékát figyelve bátran kijelenthető: a zomboriban Divac és Stojaković erényeiből is jócskán van. A roppant intelligens, kiválóan passzoló, irányítóként is funkcionáló center fogalmát a Joker vitte tökélyre, de Divacban már megvolt a lehetőség, elég annyit mondani, hogy 13 volt az egymeccses egyéni rekordja gólpasszok terén. Emellett Stojaković kosárlabdájának elsődleges jellemzője, a vajkéz és a precíz távoli dobás is szerepel Jokić fegyvertárában: idén 39 százalékkal emelgette a dobásokat a triplavonalon túlról, ami a liga felső harmadába helyezi őt ebben a tekintetben, a közelebbi dobások esetében pedig legfeljebb arról érdemes vitázni, hogy a posztján a legjobb és legmegbízhatóbb-e, vagy „csak” a legjobbak egyike…
Európa: háromból három
Néhány szóban érdemes arról is megemlékezni, hogy a sorozatban három európai MVP-cím egyedülálló az NBA-ben. Az elmúlt évek előtt összesen négyszer volt USA-n kívüli legjobbja a ligának, a nigériai Hakeem Olajuwon 1994-ben, a kanadai Steve Nash 2005-ben és 2006-ban, a német Nowitzki 2007-ben volt a trónon. Utóbbi három év volt az egyetlen példa, hogy egymás után háromszor nem amerikai játékos érdemelte ki a címet. Most Jokić a nigériai felmenőkkel rendelkező, de görög állampolgár Giannis Antetokounmpo duplázását követte sikerével, és könnyen elképzelhető, hogy jövő ilyenkor is az öreg kontinensről érkezik majd a befutó: ha a zombori nem húzza be ismét a díjat, talán a játékot egy másik szempontból újraíró géniusz, a még mindig szemtelenül fiatal, 22 éves Luka Dončić lesz a kiválasztott.
Az NBA mindennél erősebb (?)
A Joker körüli aktuális történéseknek van egy kellemetlen vonatkozása is. A minap a médiában futótűzként terjedt szét a zombori szűkszavú bejelentése, miszerint a nyáron nem ölti fel a szerb válogatott mezét. A Nuggetsre, illetve a pihenés szükségességére hivatkozott, amely szempontokat meg is lehet érteni annak fényében, hogy sajtóhírek szerint a következő öt évre mintegy 242 milliós szerződést írnak vele alá Denverben. Viszont kár volna tagadni: rengeteg embernek okozott csalódást a közléssel, egyúttal komolyan csökkentette a Sasok esélyeit arra, hogy a hónap végén induló olimpiai kvalifikáción kvótát szerezzenek. A belgrádi tornán hat gárda közül kell elsőnek lenni Tokióhoz, és kétségkívül mások lennének a kilátások Igor Kokoškov csapata előtt, ha az NBA friss MVP-je is ott lenne velük.
A zombori Dositej Obradović Általános Iskola falán hatalmas graffiti hirdeti: ide járt az MVP (a szerző felvétele)
Nehéz ebben a kérdésben véleményt mondani, és magam is távol állok az ítélkezéstől. Annyi biztos, hogy példaképstátusza részben megsérült, bármennyire is igaztalanul. Pénteken Zomborban fogadták volna a hazatérő fenomént, az eseményt pedig ő maga mondta le: ki tudja, talán a kellemetlenségek elkerülése érdekében? A médiában többek között arról lehet olvasni, hogy elárulta a hazáját, és ha ez vaskos túlzás is, biztos, hogy egy szerb mezben végigjátszott nyárral csak ráerősített volna felé irányuló rajongásra.
Ezt a kötődést egyébként jól mutatja az az egész falas graffiti is, amelyet a Joker általános iskolájának egyik oldalára pingáltak Zomborban. A gyerekek úgy kosarazhatnak az iskolaudvaron, hogy néhány lépésnyire tőlük a festmény hirdeti: innen valaki a világ legjobbjává vált.
Mi kell a bajnoki címhez?
Végezetül egy kis esélylatolgatás. Az NBA-ben az igazi nagyságot a gyűrűkkel mérik, hiszen ez mutatja meg, hogy a klasszis mennyire képes egyéni villogásain túl egész csapatát magasra emelni. LeBron Jamest például sokan azért tartják „minden idők másodikjának” Michael Jordan mögött, mert MJ hat bajnoki címmel büszkélkedhet, míg a Király „mindössze” néggyel. Jokić esetében fel sem merül a kérdés, vajon jobbá teszi-e a Denvert; nélküle a Nuggets a legjobb esetben is egy playoffhelyezés elcsípéséért futhatna.
A jelen állapotában viszont nem tűnik nagydöntőesélyesnek a csapat. Ahhoz, hogy a szerb a bajnoki gyűrűre törhessen, szükség lesz erősítésre: olyan kaliberű megbízható társakra, amilyen Jamal Murray legjobb napjain. Ha a kanadai egészséges lesz, és Jokićtyal kapnak egy, esetleg két elit dobót maguk mellé, talán a kosárlabda legértékesebb trófeájáért is megküzdhet a zombori, aki átaludta élete fordulópontját.
