Azt hiszem, nem túlzás azt megállapítani, hogy Szerbiában a teke (is) lejtmenetben van, hiszen eltűntek a nagy szponzorok, a veretes, nemzetközi porondon is jegyzett csapatok, s valahogy még itt, Vajdaságban sem akkora téma már ez az egyébként közkedvelt sportág. Ugyanakkor paradoxon, hogy a férfimezőnyben Szerbia válogatottja már 11 éve tulajdonképpen verhetetlen, s a kiváló nemzedék legjelesebb tagja az óbecsei Zavarkó Vilmos, akit mi már csak úgy hívunk, a világ legjobb tekézője. Vili tavaly klubot váltott, az olasz bajnok Neumarkt csapatát erősíti, amely stabil háttérrel immár az európai kupaporondon is serlegeket akar.
Nem keveset, tíz évet töltöttél a szlovákiai, zólyombrézói csapatnál, ahol a legnagyobb csúcsokig jutottál, klubszinten és válogatottként is. A váltás hátteréről néhány szót.
– Az utolsó időszakban azt éreztem már, hogy a klub részéről nincs meg irántam a kellő tisztelet, s olyan eredményekkel sem voltak megelégedve, amelyeket a világon nem sokan tudnak elérni. Ezt belátva, úgy éreztem, nincs már nekem ott helyem. Pont abban az időszakban keresett meg a Neumarkt, de akkor még volt szlovák szerződésem, így lejátszottam még ott az idényt, s némi vita után végül elengedtek. Végül augusztus 5-én mentünk ki a párommal Olaszországba. A kezdet nem volt épp zökkenőmentes, tíz év után mégiscsak nagy váltás volt mindez, az elvárások is nagyok voltak, és én is bizonyítani akartam. Aztán nagyjából a világkupa után beindult minden, fejben is elrendeztem a dolgokat, s azóta már hatszor dobtam kint hivatalos mérkőzésen 700 fa felett.
Hol vagytok pontosan?
– Bolzanótól 17-18 kilométerre, ahol a lakosság nagyobb része német. Ötéves szerződést írtam alá, s nagyon jól érezzük magunkat. Tímea dolgozik, de én is be vagyok jelentve, fizetést kapok. Új hobbim lett a kerékpározás, csapattársaimmal, Ernyesi Robival és Kiss Tamással napi 50–100 kilométert letekerünk szebbnél szebb tájakon, ahová egyébként rengeteg turista is érkezik.
A Neumarkt Olaszországban érinthetetlen, s nyilván a szponzor és a vezetőség ennél már nagyobb célokat tűzött ki a csapat elé. Mennyire nőtt meg az étvágy a te leigazolásoddal?
– A világkupán ezüstérmesek lettünk, a BL-ben pedig német csapatot vertünk. A következő nagy ellenfelünk a Split lesz, alaposan össze kell szednünk magunkat, ha a BL-ben a négyes döntőt akarjuk. Teljes gőzzel viszont csak akkor lendülhetünk be, ha Kiss végre megkapná az olasz állampolgárságot, és néhány olasz csapattársunk is felnőne a feladathoz. Így még egy kicsit gyengének érzem a csapatot, fejlődni kell még sokat egy esetleges BL-győzelemhez.
Fiatal vagy, de tekében tapasztalt játékosnak számítasz, így pontosan ismered a szerbiai, magyar, német… viszonyokat. Hogyan lehetne azokat összehasonlítani Olaszországgal?
– Sokan játszanak ott is, de azért nagyon amatőrök a tekében. A liga gyenge, az utánpótlás is, tehát nem nagyon lehet összemérni őket egy magyar vagy akár egy szlovák ligával.
Ha a nemzetközi porondot nézzük, evidens, hogy a ti generációtokat még egy darabig szinte lehetetlenség lesz legyőzni. Mégis, milyen mozgást látsz ezen a szinten?
– Próbálkoznak, próbálkoznak, de ezt a szerb csapatot, ilyen felállításban nehéz lesz megverni, bárki is vezetné azt. Láthattuk, hogy tavaly mennyi vita, veszekedés volt, és akkor sem bírtak velünk. Az sem zökkentett ki bennünket, a többiek pedig lassan beletörődnek ebbe, mert orvosság ez ellen – nincs.
Néhány év múlva Budapest ad majd otthont a világbajnokságnak. Ott azért nem lesz könnyű legyőzni a magyarokat.
– Az biztos! A magyarok mindent megtesznek majd a végső sikerért.
Csak felnőttmezőnyben 14 világbajnoki címed van, a különböző korosztályos érmeidet meg össze sem lehet számolni. Sokszor panaszkodtál arra, hogy más sportágakkal ellentétben titeket nem kényeztettek el itthon. Változott-e valami?
– Semmi, sőt mintha még kevésbé figyelnének ránk, függetlenül a világbajnoki titulusoktól. Senki nem fogad bennünket, senki nem reagál a legjobb eredményeinkre. Sajnálom ezt, mert tényleg kivételes nemzedékről van szó. Mindezért a tekeszövetséget is hibáztatom, mert azért nekik lenne a dolguk a közvélemény figyelmét ránk irányítani.
Az elmúlt években a férfiaknál a Beograd, a nőknél pedig a szabadkai Pionír vitte a prímet Szerbiában. A Pionír azonban megszűnt, a Poštanska Štedionica pedig levette a kezét a fővárosiakról, így tulajdonképpen az európai kupaporondról is eltűntünk. Hogyan ítéled meg a szerbiai tekeszínteret?
– Biztos, hogy hanyatlóban van, de sajnos Európában sem jobb a helyzet. Az utolsó öt évben a tekesport biztosan nem fejlődik, inkább süllyed. Ezért meg a világszövetség a hibás, amelyet 70-80 éves öregek vezetnek, s nem a sportág fejlődését, modernizálását tartják szem előtt, hanem csak azt, hogy az ő zsebük tele legyen.
Egyébként lenne ötleted?
– Nem a játék lebonyolításával van baj. Ennek ellenére lenne néhány szabály, amin lehetne változtatni, olyan irányban, hogy a nézőknek érdekesebb legyen, függetlenül attól, hogy a játékosoknak megfelel-e az, vagy sem. Aztán a pénzdíjakon is lehetne emelni, ami a világ legjobbjait csalná oda egy versenyre.
Az utánatok jövő nemzedék?
– Jelenleg nem látok olyat, aki a mostani szerb csapatba beférne.
Meddig lehet még fokozni ezeket a csúcsokat, a világcsúcsot?
– Ha valami újat nem találnak ki, hogy például a babák jobban dőljenek, én valahol ott látom a limitet, amit már meg is dobtam: 755 fa. Drasztikus fejlődés nem lesz.
Apatinban március végén BL-döntő…
– Nem új az a pálya, de nagyon jól karban van tartva, oda járunk a válogatottal edzőtáborozni, tehát jó versenyre számítok. Májusban Lengyelországban meg egyéni világbajnokság!
