Nem kimondottan turistaváros, mégis több millió látogatót fogad minden évben. Emberek ezrei érkeznek nap mint nap tengeren és szárazföldön, átszállnak a megfelelő vízi vagy szárazföldi járműre, és folytatják útjukat. A dél-európai kikötők közül a pireuszi kezeli a legtöbb, a kontinensre érkező utast és járművet, de az áruforgalom is tetemes. Percenként indulnak és érkeznek katamaránok, vízibuszok, yachtok, trajektek és konténerszállító monstrumok a három görög kikötőbe. Némi túlzással több a hajó, mint a sirály.
Pireusz a történelem folyamán időnként Athén kikötői negyede volt, néha pedig önálló város. A két város története viszont minden időben összefonódott. Egyik függött a másiktól és az egyik kiegészítette a másikat. Soha sem voltak egymás konkurenciái. A városban vannak a hellén birodalom legnagyobb és legfejlettebb hajóépítő üzemei Kr. e. 2500 óta. Magyarra fordítva a város neve úszást jelent, ami arra utal, hogy a pireusziak mindennapjait a kezdetektől a víz közelsége határozta meg. Pireusz hajdanán sziget volt, amelyet egy vékony vízfelszín alatti földnyúlvány kapcsolt a szárazföldhöz. Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt kikotorták a tengerfeneket, a földnyúlványt pedig szikladarabokkal feltöltötték és kiszélesítették. Pireuszt ekkor már száraz lábbal is el lehetett érni, de ami ettől is fontosabb volt, hogy a part mentén a víz elég mély volt a komolyabb kereskedelmi- és hadihajók fogadására és vízre bocsátására. Ekkor lecsökkent a sekélyvizű athéni kikötő jelentősége, és vált Pireusz a főváros és egész Görögország kikötőjévé.
A város utcáit is ebben az időszakban rendezték. A jól bevált négyzethálós szerkezet alapján alakították ki őket, ami mind a mai napig fennmaradt. A városhoz közeli Kastella kilátóról páratlan látvány tárul az óváros szűk kisutcáira. Innen látszik Pireusz három kikötőjének valódi mérete és a hajóforgalom. A városnak nincs sok látnivalója. Főleg a múzeumok a látogatottabb helyek. Több ezer éves tengeri múltjából fakadóan számos ehhez kötődő tárlat várja a látogatókat. Kiemelkedik közülük a régészeti múzeum gyűjteménye, amely Európában talán a leggazdagabb ilyen jellegű tárlat. Tíz teremben több ezer műkincs sorakozik. Csak kerámiából több mint ötezer darab van. Kezdve a görög mitológia isteneitől, minden korszakot külön teremben mutatnak be. A városnak egy kőoroszlánja is van. A Pireuszi oroszlán az első század óta védte a város kikötőjét. Olyan hírneve volt, hogy a hajósok Porto Leonének nevezték a kikötőt. A valamikor szökőkútként is funkcionáló műemléket három évszázada Velencébe hurcolták. A helyiek hamar új oroszlánt faragtak, amely 1710 óta figyeli a kikötőbe érkező hajókat. Ő Pireusz jelképe.
Ha valaki azt gondolná, hogy a város egy piszkos, macskákkal és halszaggal teli keleti kikötőváros, az téved. Tavernákból nincs kevesebb mint bármely hasonló nagyságú Földközi-tengeri kikötővárosban, a halból készült specialitások pedig görögösebbek itt, mint bármely szigeten. Ouzóból, metaxából és frappéból sincs hiány és tzatzikit is bőven tesznek a gíroszba. A sok külföldi pedig minden este felpezsdíti a város éjjeli életét.
A kikötő utasforgalmi részlegén naponta 25.000-en fordulnak meg. Ez évente több mint 9 millió utast jelent. Az utazók többsége az arab világból érkezik, vagy oda indul – Észak-Afrikától a Perzsa-öbölön keresztül Közép-kelet Ázsiáig. A pireuszi kikötőből indul a legtöbb utasszállító hajó a görög szigetvilágba és a Mediterrán keleti szigeteire. Az utasforgalomtól viszont sokkal érdekesebb a kikötő teherforgalma. A görög állam 2010-ben 35 évre koncesszióba adta Pireuszt egy kínai kereskedelmi vállalatnak. Az áruforgalom, amely évente 5-6 millió konténer, kétharmadát ez a vállalat kezeli, lényegében kínai áru Európába juttatásával. Nem titkolt céljuk, hogy Pireuszt az Új Selyemút virágzó állomásává tegyék. Ettől a ponttól Pireusz már nem Athén és nem Görögország tengeri kapuja, hanem egész Európáé.
