Mark Twain Tom Sawyer kalandjai című regényből a kiválasztott részt Lénárd Róbert alkalmazta színpadra, és Puskás Zoltán rendezte. Tom Sawyert az adai Szalai Bence, Huckleberry Finnt a moholi Ozsvár Róbert alakítja, akikkel az egyik próba után beszélgettünk.
Dávid Csilla felvétele
A regényt olvastátok-e?
Szalai Bence: – Házi olvasmányként olvastam. Gondoltam, Mark Twain megírta, ahogy gondolta, Lénárd Róbert, a dramaturg pedig felhasználta azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak tartott, de elmondása szerint rengeteg dolgot megváltoztatott, így kár lett volna a regényt próba előtt újraolvasnom. A címszereplő alakját a szövegkönyvre és a rendezőre hagyatkozva formáltam.
Ozsvár Róbert: – Annak idején én is olvastam a regényt. Nem frissítettem fel az emlékezetemet, mert amikor elolvasom az eredeti művet, a szakirodalmat, vagy megnézem valamelyik filmváltozatát, elképzelem, hogyan formálnám meg a karaktert, és magamban elkezdek dolgozni. Az első olvasópróbán azonban kiderül, a rendezőnek teljesen más elképzelései vannak, és a későbbiekben aztán nehéz megszabadulni a saját gondolataimtól és applikálni a rendező gondolatait.
Milyen csodabogarak a ti alakításotokban Tom Sawyer és Huckleberry Finn?
Sz. B.: – Tom rendkívül éles eszű, ravasz, sunyi, ugyanakkor nagyon jó ember, akivel sok minden történik, ami kiderül a színpadon. Remélem, szerethető lesz minden pimaszsága és ravaszsága ellenére. Tom jelleme közel áll hozzám, óvodás korom végétől kamaszkoromig hozzá hasonlóan bandavezér voltam. Sokkal idősebb gyerekek az utcából hozzám fordultak, hogy én mondjam meg, mi legyen, hogy legyen. Én is voltam rossz, én is tudtam szemrebbenés nélkül hazudni, mint Tom. Jellemének a megformálásakor ezeket az élményeket bányászom elő, de nem adhatom teljesen saját magamat, mert a rendező elképzelésének is meg kell felelnem.
O. R.: – A darab másik csíntevője Huckleberry Finn, de ő inkább „Tom katalizátora”. Egy kicsit elhatárolódik a fiatalok közösségétől, valamilyen szinten afféle magányos farkas. Jóban van Tommal, sokat rosszalkodnak együtt, járják a temetőket. Huck ötleteivel magával rántja Tomot. Egyre közelebb áll hozzám Huck alakja. A rendező szerint elvágyódó kamasz, aki vagy megtalálja, vagy nem találja meg helyét ebben a közösségben. Világot szeretne látni, én is ezt a korszakomat élem. Azt hiszem, ezen az úton tudom megtalálni az azonosságot Huckleberry Finn-nel.
Mit gondoltok, az előadás után, az előadás kapcsán az emberek milyen témáról fognak beszélgetni?
Sz. B: – Remélem, hogy a nézők nagyszerű színházélménnyel távoznak. Nem titkolt cél, hogy családi előadás kerekedjen a darabból, minden korosztály számára legyen üzenete, ugyanakkor mindenki jól tudjon szórakozni. Remek lenne, ha a gyerekek kiválasztanák maguk közül, ki Tom Sawyer, ki Huckleberry Finn, esetleg a szülők nosztalgiáznának, az ő korukban ez hogyan volt, s ezt otthon át tudnák beszélni.
O. R: – A nagyon igényes, látványos koreográfiák után remélem, a szülők és a gyerekek azzal a csodálattal térnek haza, hogy: „Milyen érdekesen táncoltak a színészek és hogy énekeltek!”
Sz. B: – Nehéz lekötni a felnőttek figyelmét, a gyerekekét meg pláne nehéz a nagyszerű videojátékok, tévéfilmek és -sorozatok mellett. Az előadás, remélem, megmutatja, ezekhez képest mit tud csak maga a színház nyújtani, és miért érdemes színházba járni.
A sikeres vizsgaelőadásaitokat a közönség nemrég látta, és más alakításokban is felfigyelt rátok. Ez mit jelent a számotokra?
Sz. B: – A Tom Sawyer kalandjai talán már a hetedik-nyolcadik produkcióm az Újvidéki Színházban. A címszerep fantasztikus lehetőség, mivel két héttel ezelőtt fejeztem be az akadémiát, és mivel a színészet nem hiányszakma Vajdaságban sem. Kellenek új színészek, viszont nekünk, fiataloknak nagyon bizonyítanunk kell. Jóleső érzés, amikor az Újvidéki Színház szakemberei már a második év végén felkerestek Róbertot és engem, és kifejezték a kívánságukat, hogy lassan integrálódjunk a társulatba. A tavasz ébredése volt az első produkció, amelyben viszonylag nagy szerepet kaptunk. Voltam aztán rendezőasszisztens Táborosi Margarétánál A kis hercegben, majd elkészült az Off, A dög, a Don Quijote, a Fáma a biciklistáról, a Fekete, a Jeszenyin… Sok darabban játszottam, közben tanultam a felelősségvállalást. A tapasztalt kollégák szerint ez most a mély vízbe dobás ideje!
O. R: – Jó érzés, hogy előadásról előadásra nagyobb bizalommal vannak irántunk az Újvidéki Színház társulatában. A tavasz ébredése, az Off, Jeszenyin, a II. Edward, a Hasszán aga felesége produkciókban játszottam. A Tom Sawyer kalandjaiban a Huck az első címszerepem, mert ő a második legfontosabb karakter a darabban.
A családból kit vártok a Tom Sawyer bemutatójára?
O. R: – A szüleimet várom a bemutatóra. Bence szülei és az én szüleim megnézték mindkettőnk vizsgaelőadását is. A két családot előbb a vállalkozásaik, később a barátság is összekötötte, mi ketten pedig általuk lettünk barátok.
Sz. B: – Az öcsém Amszterdamban dolgozik, a bátyám Budapesten, ők a vizsgaelőadásomra jöttek. A szüleimnek bérletük van az Újvidéki Színházban. Ha csak tehetik, megnéznek, rájuk most is számítok, és az élettársamra.
