Montpellier

Évszázados versengés folyt Montpellier és Marseille között a Földközi-tengeri kereskedelem irányításáért. Végül a második város került ki győztesen. Montpelliernek valami újat kellett keresnie, amiben vezető szerepet tölthet be a Mediterránon és a tágabb vidéken. A keleti fűszerek és gyógyfüvek Marseillet nem nagyon érdekelték, Montpellier pedig világra szóló bizniszt csinált belőlük. A gyógyszeriparban kialakult vezető szerepe többé-kevésbé megmaradt hét évszázadon át.

Az öt hektáros Le jardin des Plantes (A növények kertje) már több mint négyszáz éve a város kiindulópontja. Az orvostudomány és a gyógyszerészet már a XIII. század óta fontos eleme Montpelliernek. Ez idő tájt futottak be a város kikötőjébe az Indiából érkező egzotikus fűszereket és füveket szállító első hajók. Eredetileg a város orvostanhallgatói kezdtek a környékbeli kertekben keleti gyógynövényeket termeszteni különböző gyógyhatású készítmények kikísérletezésére. Aztán a kertek és az egyetem körül szép lassan kiépült Montpellier. Ma az arborétum és a botanikus kert mintegy háromezer növényfaj otthona. A mediterrán félezer jelentősebb faja képviselteti magát a kertben. Kétezer faj a szabadban él, a többi üvegházakban. Felbecsülhetetlen értékű orchidea-, mályva-, bromélia-, pálma- és egyéb gyűjtemény él az arborétumban. A kertben tanulta ki Nostradamus a gyógyítás és orvoslás tudományát, de Petrarca is gyűjtött itt ihletet műveihez. A Montpellierben folyó gyógyszerkutatások világhírűek. A gyógyszerészettel párhuzamosan, és de facto abból kinőve a borászat is magas szintre fejlődött a hétszázezer hektárnyi Provance-i dombokon.

A parkok és kertek mellett a 300.000 lakosú városnak számos érdekes és értékes alkotása is van. Legfontosabb közülük a Napkirály dicsőségének emléket állító kapu, vagyis a Montpellier-i diadalív. A város legmagasabb pontján épült kapu 15 m magas, ebből a kapunyílás 7 m. Mészkőbe faragott négy medalion hirdeti XIV. Lajos négy legdicsőségesebb tettét. A kapu felirata emlékezteti az utókort, hogy Nagy Lajos 72 évig uralkodott és négy évtizedes háborúskodás után elhozta a békét a földön és a tengeren 1715-ben.

A félezer éves árnyékos utcák labirintusában a látogató aligha gondolná, hogy az évi napsütéses napok száma 300. Amikor nem süt a nap, a francia nemzeti színekkel világítják meg a kúriákat. Az ódon, nemritkán 3-400 éves fakapuk és faajtók mögött egy csendesebb, de szabadelvű társadalom él. Így jutunk el a Place de la Comédie-ig, a város főteréig.

A nyüzsgő tér kávézóit és bárjait nappal a megpihenni vágyó turisták és helyiek lepik el, éjjel pedig birtokba veszik a montpellieri alvilág kétes figurái. A teret a Három grácia szökőkút uralja. A görög mitológiából merített motívumok díszítik a kutat, amely a várost alapító ógörögöknek állít emléket.

De itt áll a mintegy 200 éves világhírű Fabre Múzeum is. Tárlatai több száz kortárs művet mutatnak be, de Monet-, Rubens- és Delacroix-festmények is a kiállítás részei a flamand, németalföldi, olasz és spanyol művek mellett. A város katedrálisa a San Pedro. A székesegyház egy 1364-ben alapított kolostor kápolnájából nőtt ki az évszázadok alatt. Jellegzetessége, hogy a bejáratot egy hatalmas tornác előzi meg, amely két hengeres pillérből és a pilléreket az épület homlokzatával összekötő boltozatból áll.

Tornyában hét harang pihen: négy a szertartásokra hív, három pedig az óraszerkezet része. Minden bizonnyal a város legnagyobb attrakciója a központ felett áthaladó Saint-Clément akvadukt. A valamikor 14 km hosszú vízvezeték két ívsorból áll. Legmagasabb pontja 28 méter. Egy közeli forrásból másodpercenként 25 liter vizet szállított a város ivókútjaiba és szökőkútjaiba.

A helyi étrend a Földközi-tengerre támaszkodik. A városban rengeteg étterem van, amelyek kagylót, rákot, osztriga- és halpörköltet szolgálnak fel. A kozmopolita Montpellierben a helyiek mellett nagyszámú vietnámi és észak-afrikai közösségek élnek, amelyek hozták saját ízeket. De Montpellierben egy valamit mindenki szeret, és bármikor örömmel fogyaszt: a vörösbort.