Judit énekhangja része (lehet) az életünknek

Akár bevalljuk, akár nem, az online terek, a virtuális felületek immár életünk részei, sőt mindennek „köszönhetően” szinte párhuzamos világok között próbálunk egyensúlyt teremteni. Egyik és másik tér is hasznos és pozitív tapasztalatokkal jár. Így például egészen biztos, hogy amikor majd borús hangulat ül a lelkemre, ezentúl TikTok-alkalmazáshoz nyúlok, méghozzá Koleszár Judit ottani (https://vm.tiktok.com/ZMYPTtgfJ/) ének-videói miatt. A kupuszinai, jelenleg Szegeden élő és tanuló fiatal lány kristálytiszta énekhangja, derűs lénye sugárzik a produkciókból, amelyeket erre a népszerű videomegosztóra tölt fel. A reál szférában szintén otthonosan mozgó, gazdaságtant hallgató diáklánynak nem az online tér az első és az egyetlen megmutatkozási közege. A nagyközönségnek ismerős lehet a Fölszállott a páva Kárpát-medencei népzenei tehetségkutatóból is, ahol a Bukrok nevű népdalénekes-páros tagja volt, Csernai Pannával együtt. Továbbá a családi zenei gyökerekkel rendelkező Judit tagja a kupuszinai Sturcz József Színjátszó Csoportnak, sőt, ahogy maga fogalmazott, tulajdonképpen három hónapos (!) kora óta „nem jön le a színpadról”, ugyanis első „szerepében” kis Jézuskáját alakította. Való és az online világok találkozásáról, mint az önkifejezés lehetséges tereiről, de sok minden másról is beszélgettünk az alábbi interjúban.

Minden megnyilvánulásodból báj és természetesség tükröződik. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy számodra a szereplés „otthonos” állapot.

– Valóban, mindez teljesen természetesen jött, már három hónapos koromban egy karácsonyi darabban színpadon voltam, kis Jézuskaként. Tulajdonképpen azóta sem jöttem le a színpadról. Az óvó nénim volt az, aki felfedezte az énekhangom. Az általános iskolában a tanító néni szintén szerepeltetett, versenyeken vettem részt folyamatosan. Édesapám, Koleszár Nándor zenész, zenetanár, tehát adott a családi háttér is. Ennek eredményeképpen elvégeztem az alapfokú zeneiskolát, klarinét szakon. Ezzel a hangszerrel is részt vettem országos és nemzetközi versenyeken. A tanáraim szomorúak voltak amikor megtudták, hogy nem szeretném folytatni, de inkább az éneklés volt az, ami mindig közel állt hozzám.

A színjátszás terén eleinte inkább kisebb szerepeket vállaltam. Aztán a Tuladunai című, majd a Viktória című darab nyújtott nagyobb kibontakozási lehetőséget. Élveztem, hogy kipróbálhattam magam ezen a területen is, de most az éneklés az, ami tartósan része az életemnek.

Hogyan váltál TikTokerré?

– Először a YouTube-ra próbáltam videókat feltölteni, de azokat csak a közvetlenül rám keresők vagy a feliratkozók látják. Így értelemszerűen sokkal kevesebb megtekintés volt. Eleinte nem tetszett a TikTok világa, mindenki csak görgette, és nem láttam az értelmét. Aztán nagyon sok ember letöltötte, és mondták, hogy itt bárkihez eljut a videó, nem szükséges, hogy bekövessenek, hanem az algoritmus automatikusan dobálja fel őket… Úgy gondoltam, miért ne próbálnám ki magam ezen a platformon. Emlékszem, elsőre feltettem egy képekből összevágott videót, ének sem volt benne, semmi, és egy nap alatt ezer megtekintést ért el. Néztem, ha egy videót, amelynek gyakorlatilag nincs különösebb értelme, ennyien megnéznek, akkor miért ne tenném fel az énekes videókat. Így szép lassan belecsöppentem ebbe a miliőbe. Bekövettem olyan személyeket, akik szintén énekelnek, ők inspirációt adtak, néztem, hogyan művelik mindezt, hogy tanuljak tőlük.

Rövid idő alatt rengeteg követőt szereztél, de mindezért erősen meg kellett dolgozni. Mi nálad a videokészítési, feltöltési gyakorlat?

– Jelenleg körülbelül 26.000 követőm van. Azért is csinálom, és látom értelmét, mert rövid idő alatt nagy nézettséget és követőtábort lehet szerezni. Gyors és közvetlen sikerélményt nyújt. A követőim 70 százalékát három hónap alatt gyűjtöttem össze úgy, hogy naponta két-három videót feltettem. Nagyon fontos a folyamatos jelenlét, a frissítések. A „nagykönyv” szerint napi három videóval lehet jelentős mértékben megnövelni a követések számát. Persze nekem ez sokszor nem jön össze a tanulás mellett, de azért igyekszem hetente több videót feltölteni. Vásároltam korszerű eszközöket is, amelyek segítségével technikailag még minőségibb anyagokat tudok készíteni. Nem gyakran, de készítek élő adásokat. Ez a gyakorlat sokat hozzátesz a képességekhez, hogy idegen emberekkel tudjak beszélni, hogy lekössem a figyelmüket, ez sem egyszerű kommunikációs feladat, igazi kihívás. Ezekben az adásokban lehet tőlem dalokat kérni, amelyeket elénekelek élőben. Itt szükség van rögtönzési képességekre is. Természetesen nem minden kért dalt ismerek, ilyenkor mondom, hogy ne haragudjanak, nem tudom azonnal elénekelni, de majd a következő adásra utánanézek, megtanulom. Érdekes, hogy nagyon sokan népdalt kérnek tőlem, ezért néhány hónapja azt praktizálom, hogy kupuszinai népdalt is felveszek, tájszólással énekelve. Ennek hatalmas nézettsége van, előfordult, hogy 300 új követő jött egy népdaltól. Régen szerepeltünk a Fölszállott a pávában, és egy ottani versenyzőtárs így talált rám most, hét év után… Ezek szép személyes élmények is.

Tehát valójában olyan az egész, mint egy óriási online világszínpad, ahova most sikerült beemelned még az autentikus népdal népszerűsítését is. Mit szólnak mindehhez a kupuszinai közösség tagjai, a baráti köröd?

– A barátaim és a falubeliek is örülnek, büszkék, és néha viccelődnek, hogy de jó volna közösen élő adást készíteni, hogy ők is híresek lehessenek… Egyszóval nagyon támogatnak ebben a tevékenységben, kérnek dalokat is, az idősebb korosztály tagjai közül szintén. Van, hogy kérik, vegyem fel és küldjem el nekik messengeren, mert nincsenek regisztrálva a TikTokon… Valóban, némi túlzással egy virtuális világszínpadnak is tekinthető a platform, az ember fel sem tudja fogni, mennyien nézik a videóit. Most, hogy ennyi követőm van a TikTokon, a 10.000 megtekintés kevésnek számít. Ha belegondolok, hogy mindez egy koncerten lenne, az viszont rengeteg. Egyik népdalt például félmillióan megnézték…

Milyen párhuzamot tudnál vonni a való világi színpadi és az online szereplés érzete között?

– A színpadi jelenléttel úgy tudnám összekapcsolni, hogy azért itt is sokat számít a beleélés, hogy az arcoddal milyen mimikát tudsz kifejezni, milyen kifejező az arcod, az előadói képességed. Nem beszélve arról, hogy a kamera, a videó könyörtelenül „közeli”, mindent felnagyít, nem tűri a hamisságot, tehát ugyanannyira, ha nem fontosabb a hitelesség és a természetesség is.

Kettősség jellemez szakmai téren, egyszerre építesz reál és művészi karriert is. Hogyan tudod a két területet összehangolni és hol, miként tervezed a jövőt?

– Jelenleg önkifejezésként, önmegvalósításként élem meg a zenét, az éneklést. Úgy érzem, a mai világban jó az, ha több lábon áll az ember. Egy biztos tanulmányt szerettem volna, amit befejezek és amellett, ha bejön az éneklés, akkor bizonyos, hogy amellett döntök. Jelenleg tanulok, kétéves vállalkozói ügyviteli ügyintéző szakképzésen vagyok. A későbbiekben is ezen a területen szeretném folytatni az egyetemen, gazdasági szakon. Közben pedig énekelek, kreatív tartalmakat készítek. Ezek a tevékenységek eddig remekül kiegészítik egymást az életemben – hallottuk a TikToker-énekestől, Koleszár Judittól.