Kicsi a bors, de erős, állítja a közmondás. A temerini Talló Léna vajdasági fitneszbajnok esetében ez a mondás igaznak is bizonyul, hiszen mindössze 157 centiméter magas, 45 kilós és csupa izom. Tavaly először indult a tartományi testépítő- és fitneszversenyen, és máris aranyéremmel jutalmazták. A sport mellett a 23 éves Léna a tanulást sem hanyagolja, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének negyedéves hallgatója. Kevés szabadidejében fotózni is szokott. A fitneszről, a diétáról, a versenyről beszélgettünk vele.
Mióta foglalkozol e kissé szokatlan sportággal?
– A fitnesz most már nem mondható szokatlannak, sőt inkább divatos. Van, aki sportnak nevezi, mások életmódnak, szerintem mind a kettő. Már két éve foglalkozok ezzel, de intenzíven másfél éve edzek. Gyerekkoromban dzsúdóztam, majd középiskolás koromig táncra jártam. Ebben a két sportágban is mindig versenyeztem, mivel szeretek versenyezni. A középiskolában cserkészkedtem, soha nem voltam tehát szobagyerek. Amikor elérkeztek az egyetemista évek, gondoltam, a tanulás mellett kell valami testmozgás is. Elindultam az edzőterembe. Az elején csak úgy összevissza edzettem, nem volt semmi célom, csupán az, hogy testileg és szellemileg is üdébb legyek. Utána egyre jobban érdekelt a gyakorlatok helyes elvégzése, a helyes testtartásra is figyelni kezdtem. Olvasgattam, videókat nézegettem a fitneszről, a versenyekről, a versenyzőkről. Valójában nekem a versengés hiányzott. Gondoltam egyet, mondtam magamnak, lesz, ami lesz, én ebbe komolyan belekezdek. Kezdetben átfutott a fejemen, hogy nem fog sikerülni, hiszen itt nem jön az eredmény máról holnapra, hanem kitartás, akarat kell hozzá.
Azt mondod, hogy életmód. Mit értesz ez alatt?
– A fitnesz azért nevezhető életmódnak, életformának, mert a verseny idején diétával párosul, és azt be kell tartani. Az ember megvonja magától a szénhidrátot, ilyenkor viszont feszültek és érzékenyek leszünk. A pszichikai felkészültség nagyon fontos tényező. Általában minden sportágban a sportolók a verseny idején a legfittebbek, ekkor rendelkeznek a legtöbb energiával, a fitneszben ez meg pont fordítva van. Naponta hatszor kell enni, a tanulás és a napi teendők mellett az ételt is el kell készíteni. Ez a legnehezebb, mert este vagy éjjel kell megcsinálni magamnak a másnapi ennivalót, valamint kiporciózni. Ez is egy napi rutin. Mindennap kell edzeni, minden reggel éhgyomorral futni, ez is egy rutin. Szóval, azért is nevezhető életmódnak, mert csupa rutinból áll.
Miből áll a diéta és a versenyre való felkészülés?
– Amikor eljön a verseny ideje, szigorú diétát kell betartani. Ez elég nehéz időszak. Megvan, hogy mit szabad enni: hal, csirke és marhahús, lassú lebontású szénhidrát, mint amilyen a rizs és a zabpehely, túró, tojás. Nagyon sok zöldségfélét kell enni minden étkezésnél, paradicsomot, uborkát, salátát, de ügyelni kell, mert van olyan is, amely sok szénhidrátot tartalmaz. Kenyeret még véletlenül sem szabad enni. Gyümölcsöt is csak mértékkel, mert van benne cukor. Én főleg főtt tojást ettem, 10-11 darabot naponta, hiszen az a legjobb fehérjeforrás. Amikor azonban az ember sokat eszik valamiből, akkor már nagyon megunja. Nálam is előfordult, hogy egy ideig csak halat ettem, és utána már rá sem bírtam nézni. A tojással is így jártam. A versenyre való felkészülési időszakot szálkásítási folyamatnak nevezzük. Nálam ez öt hétig tartott. Jó géneket örököltem, nem vagyok hízós fajta, így nekem kevesebb idő kell a felkészüléshez. A diéta még abból is áll, hogy elég szigorúan meg van határozva, naponta hány gramm szénhidrátot és proteint vihetek be a szervezetembe. Ezt a mennyiséget minden héten csökkentem, és az utolsó héten már egyáltalán nem viszek be szénhidrátot. Ez az, ami nehéz, mert már nincs semmi energiaforrás a fehérjén kívül. Ilyenkor szokott az ember rosszul lenni. Ezekben a hetekben naponta 3-4 liter vizet is meg kell innom. A verseny előtti utolsó két napon viszont töltök, lassú lebontású szénhidrátokkal, s ezen a két napon vizet nem ihatok. Ekkor történik az, hogy a vérerek megduzzadnak, és attól lesz olyan szép formás izomzatom. A verseny napján kis súlyokkal még gyorsan bepumpálom magam, hogy az izmaim még jobban kidomborodjanak.
Maga a verseny hogyan zajlik? Mit osztályoz a zsűri?
– A fitnesznek különböző kategóriái vannak: maga a fitnesz, a bikini, a body building és a fizik. Én a bikini kategóriában versenyzek. Maga a verseny abból áll, hogy kiállunk a színpadra, és bemutatjuk a négy alappózt, súlyokat tehát nem kell emelgetni. Ezután mindenki megmutatja a maga pózát is. Az a legjobb, ha azt a testrészét mutatja meg, ahol az izomzata a legfejlettebb. A hangsúly azon van, hogyan építettük ki a testünket. A zsűri azonban nemcsak az izmainkat nézi, hanem esztétikai szempontból is értékeli, osztályozza a versenyzőket. Fontos a kisugárzásunk, hogyan pózolunk, a szép mozgás a színpadon. Nekem ez mind megvan, a korábbi táncnak köszönhetően. Meghatározták azt is, milyen szabásúnak kell lennie a bikininek, milyen színűnek. Minél csillogóbb, annál jobb. Ékszert is kell viselni, annak is ékesnek kell lennie, de nem korlátozhatja a mozgást, nem szabad leesnie. A cipőket a verseny előtt a zsűri átnézi, nem lehet túl magas sarkú. A sminkre és a frizurára is figyelnek. A zsűri szereti a kiengedett hajat, de az ne takarja el az izmokat. Az összhangon van a lényeg.
Először álltál a zsűri elé, és máris dobogós helyezést értél el.
– Tavasszal és ősszel vannak a versenyek, én tavaly az őszi idényben kezdtem el versenyezni. Az IFBB föderációban vagyok regisztrálva, amely világszerte elismert. Október elején a NABBA World Cup 2016 versenyt Pancsován szervezték meg. Európa különböző országaiból jöttek versenyzők, Törökországból, Bulgáriából, Litvániából, Horvátországból, Macedóniából. Az első két versenyző között nagyon szoros volt a küzdelem, végül a második helyen végeztem, de nem keseredtem el, inkább motivációt kaptam. A tartományi verseny október végén volt Topolyán, ott viszont első lettem. Felnőtt kategóriában versenyeztem, mivel tavaly megszüntették a junior kategóriát. Egy hétre rá volt az országos verseny, de arra sajnos anyagi okokból nem mehettem el – mondta egy kissé szomorkásan Léna, majd hozzátette: – A fitnesz nagyon sok költséggel jár. A szükséges tápkiegészítők, a vitaminok drágák. Nem mindegy, hogy milyen a cipő, mindegyik versenyre másik bikini kell, a frizura, a smink, ez mind költséggel jár. Kötelező a vér- és vizeletmintateszt a verseny előtt, ezt is saját zsebből kell kifizetni. Versenykönyvecskét kell csináltatni, tagságot kell fizetni a klubban, ahol be vagyok jelentve, ugyanakkor nevezési díjat is kell fizetni. Nincsenek támogatóim, egyetemista vagyok, ezért nehéz profi szinten sporttal foglalkozni. Az egyik zsűritag azt mondta, hogy egy igazi csoda vagyok, ami nagyon jólesett, és arra motivál, hogy ne adjam fel, hanem igenis folytassam.
Melyek a további terveid?
– Májusban kezdődnek a versenyek, most már azokra készülök. Októberben meg kell védenem a vajdasági bajnoki címet. Kitartónak kell lenni. Sokaknál az a probléma, hogy nincs kitűzött céljuk. Az én célom az, hogy az országos versenyen bekerüljek az első három közé, és akkor kijuthatok az Európa-bajnokságra. Folyamatosan edzek, támogatókat keresek. Az akarat, a testi és a pszichikai felkészültség, az önkontroll megvan, ez mind nagyon fontos egy fitneszversenyző számára.
