A világméretű járvány következtében az első családi nyaralásunk kissé tovább váratott magára, mint azt terveztük. Nem voltak illúzióim a gyerekkel való nyaralásról, de azért értek váratlan meglepetések. Bár nem lepett meg, hogy a gyermekem mindig mást akart, mint amit mi kitaláltunk, meglepett, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a tiltakozása és szembeszegülése, és hogy aztán éppen ezek az érzések lesznek azok, amelyek megkeserítik a nyaralás édesnek ígérkező napjait. Bár már lecsengőben van a nyaralási szezon, hamarosan indulnak az őszi túrázások, majd jönnek a telelések, a gyerekkel utazni téma aktualitása nem merül ki soha. Mai cikkünkben, amellett, hogy sorra veszünk néhány praktikus tippet, szó lesz arról is, hogy valójában miért is más gyerekkel utazni, s miért is olyan nehéz ezt elfogadni.
Fáradtabban tértünk haza, mint ahogy elindultunk
Ha utazásról van szó, úgy érzem, kétlaki életmódunkból kifolyólag bátran mondhatom, eléggé tapasztalt vagyok-e téren. Vagy legalábbis az utazás gyakorlati részében. Bár a bepakolás továbbra is nyűg számomra, úgy érzem, mostanra rutinosan, még ha dohogva is, pakolom tele a táskáinkat. Hogy három különböző csomagot kell teletömni, vagy hogy egy hátizsákból kell élni egy hétig, már meg sem kottyan. Azt viszont még mindig nehezemre esik elfogadni, hogy a nyaralás most jó ideig nem a pihenésről fog szólni, sőt, meglehet fáradtabban térek haza, mint ahogyan elindultam. Legalábbis ezt mutatja a tapasztalat. Nyilván ezúttal nem írhatom pusztán a gyerekem számlájára, hogy úgy mentálisan, mint fizikailag leterhelőnek éltem meg a nyaralást. Sem mentális, sem fizikai szempontból nem volt előnyös úgy indulni nyaralni, hogy mire három csomaggal és egy izgatott gyerekkel átverekedtük magunkat a reptéri ellenőrzésen, a kapuhoz érve, negyven perccel indulás előtt lemondták a járatunkat. Sírni tudtam volna, ha nem kell a síró gyerekemet vigasztalni. Végül mire kissé csökkent lelkesedéssel, de még mindig reményekkel telve megérkeztünk úti célunkhoz, másra sem vágytunk, mint a tengerparton heverészve pihenni a napsütésben, amiről egy két és fél évesnek nyilván teljesen más az elképzelése. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, a vágyott pihenés nem jött össze. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem is érdemes elindulni nyaralni. Egyszerűen csak legyünk realisták – gyerekkel nyaralni annyi, mint a nyaraláson kívüli életvitelünket, annak minden napirendi pontjával együtt egy másik térbe helyezni, s ott folytatni úgy, mintha semmi sem változott volna – máshol csináljuk ugyanazt, amit otthon teszünk minden egyes nap.
A második nap lesz az igazi első
Hogy a nyaralás első napja kuka akkor is, ha kora reggel érkezünk a helyszínre, ez szinte borítékolható. Éjjeli utazás alkalmával, lehet alszanak a gyerekek, de nyilvánvalóan nem ugyanúgy, mint a saját ágyukban. Lehet nyerünk egy napot, de valójában mégsem, hiszen a felnőttek kifáradnak az utazásban, a gyerekek meg szimplán csak nem alusszák ki magukat. Ha pedig napközben vagyunk úton, bármikor is érkezzünk meg a végállomásra, attól a naptól már ne várjunk csodát. Fontos észben tartani, hogy a gyerek is elfárad az utazásban (akkor is, ha alszik!). Nem fog kifogástalanul viselkedni. Mi szülők pedig, tekintve, hogy fáradtak, ebből kifolyólag pedig ingerültek vagyunk, nem leszünk türelmesek. Nyughatatlan gyerekek, türelmetlen szülők – tudjuk mi a végeredmény. Mi lehet a megoldás? Egyszerűen csak vegyük a lehető leglazábbra és legkötetlenebbre az első napot. Ne tervezzünk be külön programot, ne nehezítsük meg a magunk életét. Ha első nap fagyi lesz ebédre, akkor sem dől össze a világ – sőt megkockáztatom, a gyerekek számára igazi élmény lesz.
Murphy törvénye, hogy a gyerek a nyaraláson lesz beteg
...és ne is számítsunk másra. Természetesen nem törvényszerű, hogy így lesz, de érdemes felkészülni minden eshetőségre. Ha eddig nyilvánvaló volt, hogy utazás alkalmával viszünk magunkkal lázcsillapítót, hányás, hasmenés elleni gyógyszert és barátaikat, akkor ezután arról sem feledkezzünk meg, hogy ezeket soha ne pakoljuk a leadandó bőröndbe (repülőgéppel történő utazás esetén). Előfordulhat ugyanis, hogy a csomagunk elkallódik, gyógyszer nélkül maradunk, és aztán a nyaralás első estéjén, az éjszaka kellős közepén, egy ismeretlen városban próbáljuk elmagyarázni egy ismeretlen nyelven, hogy lázcsillapítót szeretnénk venni a gyereknek (megtörtént eset). Természetesen nem mindig érdemes, s nincs is mindig alkalmunk magunkkal hurcolni az otthoni gyógyszertárat, de azért nem árt, ha érkezés előtt feltérképezzük úti célunkat, hogy tudjuk, hol található a legközelebbi kórház vagy éjjel-nappali gyógyszertár – biztos, ami biztos.
Érzelemkitörések és bíráló tekintetek
Nem kellett ahhoz nyaralni mennem, hogy tudjam, bárhová elkísér a dackorszak okozta kellemetlenség, amit köznyelven hisztiként, szaknyelven inkább érzelemkitörésként emlegetünk. Persze reméltem, hogy megússzuk a nyilvános tombolást, s legalább zárt ajtók mögött, nagyközönség nélkül sikerül majd levezetni a tárgyalásokat apa, anya s az akaratos két és fél éves között. Otthon, a négy fal között, figyelő tekintetek nélkül sokszor már lepereg rólam, mások előtt azonban egyszerűen elveszítem a türelmem. Nyilván senki sem örülne, ha a torka szakadtából tiltakozó, földön fetrengő gyermeke hisztijének nézőközönsége is van, akik nem restelkednek bíráló tekinteteket küldeni, esetleg megjegyzéseket is tenni utódunk viselkedését, vagy szülői kompetenciánkat illetően. Nehéz helyzet, de sajnos elkerülhetetlen. S nem azért, hogy védjem az apró emberkéket, de az igazság az, hogy a tombolás mögött sokszor egyszerű és nyilvánvaló okok húzódnak meg. A nyaralás felborítja a napirendet, csúszik az alvás, lehet egy-két alvás ki is marad, új környezetbe kerülünk, mást és máskor eszünk, mint otthon, s hát, ahogy mi is, a gyerekek is elfáradnak. Próbáljunk meg empátiával fordulni a tomboló gyermekünk felé, még akkor is, ha az adott helyzetben ez a legnehezebb, s azt kívánjuk, bárcsak el sem jöttünk volna nyaralni. A bíráló tekintetekről meg jobb tudomást sem venni.
Létezik-e olyan, hogy tökéletes nyaralás gyerekekkel?
Erre a kérdésre sajnos nem tudok választ adni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy elvárások nélkül indulunk neki a nagy családi kalandnak. Gyerekekkel nyaralni soha nem lesz olyan, mint gyerekek nélkül, egy koktél és egy jó könyv mellett naphosszat heverészni a tengerparton. Jobb, ha mihamarabb kibékülünk ezzel a ténnyel, megspórolva magunknak néhány csalódást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is lehet örömteli élmény egy családi kiruccanás. Figyeljünk egymásra, lassuljunk le, tegyük félre a terveket, sodródjunk az árral. Játsszunk együtt, építsünk homokvárat, gyűjtsünk kavicsot, kagylót, találjuk meg magunkban az elveszett gyermeket. Nem csak a kicsiknek, de magunknak is nagy örömöt fog okozni.
