Povázsánszki Csilla
1993-ban születtem Topolyán, ahol – leszámítva azt az egy évet, mikor bajsai lakos voltam – egészen iskolás koromig éltem. Az általános iskolát azonban már Kishegyesen kezdtem és ott is végeztem. Azóta is, ha valaki megkérdezi honnan származom, büszkén vallom magam
kishegyesinek, tágabb értelemben pedig vajdasági magyarnak. Középiskolai tanulmányaimat a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban végeztem, ahonnan egyenes út vezetett a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Itt végeztem el 2016-
ban az anglisztika alapszakot történelem minorral párosítva. Ugyanebben az évben csatlakoztam a Topolyai Mezőgazdasági Iskola tanári karához, mint angol tanár. Terveim szerint Szegeden folytattam volna mester szakos tanulmányaimat, ám egy váratlan fordulat nyomán Belgium fővárosába, Brüsszelbe kerültem, így végül a Leuveni Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán kezdtem a mester képzést. Itt szereztem meg 2018-ban a mester diplomám angol irodalom és nyelvészetből. A brüsszeli élet nem csak arra adott lehetőséget, hogy új közegben, komfortzónámon kívül tanuljak meg létezni. Az évek során rengeteg nemzetközi kapcsolattal, egy újabb idegen nyelvvel, a franciával lettem gazdagabb, de a
Magyar Szóval való együttműködésem is itt indult útjára. A napilap külföldi munkatársaként két éven át tudósítottam a magyar Európai Parlamenti képviselők munkájáról. Ezt követően rövid kihagyás után 2020-tól Magyar Szó külsős munkatársaként a napilap hetente megjelenő mellékletében, a Tarka Világban az Anyasarok című rovatban közlök írásokat az anyaságról, a szülőségről és a gyermeknevelésről. Két kisgyermek anyukájaként igen közel áll a szívemhez az Anyasarok, mert úgy hiszem és tapasztalom, gyakran érezzük magunkat egyedül mi nők az anyaságunkban. Pedig nem vagyunk egyedül. Nekem pedig az a célom és reményem is egyben, hogy az Anyasarok hasábjait olvasva mi anyák összekapaszkodhatunk láthatatlanul, mint föld alatt a gyökerek, s megtarthatjuk egymást. Az újságírás váratlanul talált rám, de hálás vagyok ezért a tapasztalásért. A szerelmem azonban az irodalom. Irodalmi jellegű szövegek írásával egyetemi éveim alatt kezdtem foglalkozni, majd hosszú kihagyás után mostanra több szövegem is megjelent már nyomtatásban, többek között a Kilátó hasábjain is.
