Az első egy-két évben, amit külföldön töltöttem, mindig megütköztem azon, ha apukákat láttam babakocsit tolni, vagy kendőben a pár hetes csecsemővel valamelyik élelmiszerlánc polcai között elmélyülten böngészni a különféle zöldségeket. Nem azért, mert életem során ne vettek volna körül szerető apák. Inkább talán azért találtam mindig is különösnek, meghökkentőnek a látványt, mert egy csecsemő ellátását ösztönösen mindig az anyai szerepek közé soroltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy lehetne másképp is. Az előző hónapban azonban éppen arról volt szó itt az Anyasarok hasábjain, hogyan változott meg az apák szerepe a családokban, hogyan váltak évtizedek során az elérhetetlen, szigorú családot el- és fenntartó apákból kedves, szerető és szerethető, érzelmileg is megközelíthető személyek. Míg az már itthon sem meglepő, hogy az apák éppen annyira kötődnek érzelmileg gyermekeikhez, mint az anyák, az azért még talán nem annyira elterjedt gyakorlat, hogy apa maradjon otthon a csecsemővel, míg anya visszatér dolgozni. Pedig van, ahol erre társadalmilag is biztosított a lehetőség.
Nyugat egy lépéssel előttünk?
Családi mintákból tanulva számomra nem volt kérdés, hogy a csecsemő gondozása elsősorban az anya feladata, míg apa biztosítja az anyagi hátteret a család számára. Nyugaton viszont nem feltétlenül ez a szerepleosztás. Mint sok minden másban, a nyugati országok ebben is, vagyis az apák gyermekek gondozásába való bevonásában is előttünk jár. Bár még itt is messze nem fele-fele az arány, nagyon sok apa marad otthon a csecsemővel, míg az anya visszamegy dolgozni. Persze lehetne arról vitatkozni, ez mennyire előnyös az anyák szemszögéből nézve, hiszen meglehet az apák talán sokkal több időt és energiát fektetnek a gyereknevelésbe, a mérleg túloldalán anyák milliói küszködnek a túl rövid szülési szabadság miatt, amiből kifolyólag előfordulhat, hogy sem a teljes testi felépülésre, sem a lelki egyensúly visszanyerésére nem jut idő, az alvásról, pihenésről nem is beszélve. Sokszor pedig a korai munkába állás a szoptatás folyamatába is mélyen beleszól, vagy akár teljesen meg is akasztja azt. Az viszont vitathatatlan, hogy az apák valami különleges és pótolhatatlan köteléket alakíthatnak ki gyermekeikkel azzal, hogy egészen korán igen szoros és bensőséges kapcsolatot ápolnak velük.
Természetesen ennek több oka is van. Az egyik, hogy megtehetik, van rá lehetőségük, hiszen az apák számára is biztosított az ún. szülői szabadság. A másik, a szomorúbb ok, ami egyébként valószínűleg éppen azt teszi lehetővé, hogy az apák is kiszállhassanak egy időre a munkaerőpiac mókuskerekéből az, hogy az anyák szülési szabadsága igencsak rövid, mindössze tizenkét hét. És itt ki is jelenthetjük, hogy bár az apák nagyobb társadalmi támogatást élveznek Nyugaton, ha családalapításról van szó, az anyák érdekei igencsak háttérbe szorulnak emiatt, hiszen mire elég három hónap egy szülést követően. Amit az apák nyernek azzal, hogy lehetőségük van munkájukat szüneteltetve gyermekeikről gondoskodni, azt az anyák elveszítik, hiszen nekik kell munkába állni idő előtt.
Hiába a támogató társadalmi közeg, Nyugaton is inkább az a jellemző, hogy az anyák maradnak otthon gyermekükkel, ha módukban áll, hosszabb ideig is, akár karrierjük szüneteltetése árán is, s ennek nem csak biológiai okai vannak. Nem pusztán azért maradnak, ragadnak otthon a nők, mert a szülésből való felépülés, a szoptatás, a csecsemő gondozása köti őket, hanem azért is, mert sok családnak anyagilag így éri meg. Vagyis, bár az apáknak megvan arra a lehetősége, hogy otthon maradjanak, előfordulhat, hogy nem fognak, mert párjuk bére alacsonyabb. Hogy a nők miért keresnek kevesebbet, sok oka van. A munkaerőpiac számára egy fiatal nő megbízhatatlan munkaerőnek számít, hiszen fennáll annak az esélye, hogy a családalapítás miatt ki fog esni a munkaerőpiacról, s talán vissza sem tér – legalábbis ez a feltételezés, melyből aztán az alacsonyabb bérezés is fakad. Innentől kezdve, mikor gyermek érkezik a családhoz, s felmerül a kérdés, kinek a munkája a fontosabb, s ki marad otthon, az esetek nagy részében mindig a nő lesz az, aki lemond a karrierjéről, s otthon marad a gyermekekkel. Nem állítható egyértelműen, hogy a nyugati rendszer jobb lenne, mint az, amit mi ismerünk, s talán nem is érdemes összehasonlításokat végezni, hiszen mindkettőnek megvannak úgy az előnyei, mint a hátrányai. Mindenesetre azt hiszem, minden anya és gyermek üdvözli az apai szerepekben bekövetkezett pozitív változásokat.
(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)
